Megérkezett az a várva várt hír az Egyesült Államokból, amelyre sokan izgatottan figyeltek.

Az elemzői várakozásoknál enyhébb szeptemberi inflációs adat érkezett az Egyesült Államokból, ami megnyugtathatja a piacokat, miután az elmúlt hetekben egyre erősebbek voltak a félelmek egy újabb árnyomás-hullám kialakulásáról. A Federal Reserve ugyanakkor továbbra is kényes egyensúlyozásra van kárhoztatva: miközben a gazdasági lassulás a kamatcsökkentések folytatását indokolná, az árstabilitás még nem tekinthető biztosnak. A helyzetet az energiaárak újabb emelkedése is bonyolíthatja, ami könnyen újraélesztheti az inflációs kockázatokat az év utolsó hónapjaiban. - derül ki az Egyesült Államok statisztikai hivatalának jelentéséből.

Szeptemberben az Egyesült Államokban az infláció a vártnál enyhébb ütemben, 3,0 százalékra emelkedett éves szinten, míg a szakértők 3,1 százalékos növekedést prognosztizáltak. A maginfláció, amely nem veszi figyelembe az élelmiszer- és energiaárakat, szintén 3,0 százalékon stagnált, ami a korábbi hónapok 3,1 százalékos értékeivel összehasonlítva mérsékelt lassulást mutat.

Havi szinten az infláció 0,3 százalékkal emelkedett, míg a maginfláció 0,2 százalékos növekedést mutatott. Ez azt jelenti, hogy mindkét mutató lassabb ütemben emelkedett, mint augusztusban.

A statisztikai hivatal az adatokat a kormányzati leállás előtt szerezte be, ami azt jelenti, hogy ez lehet az utolsó olyan inflációs jelentés, amely megbízható alapokra épül. A következő hónapok adatai már a működési korlátozások hatása alatt állhatnak, ami befolyásolhatja azok minőségét.

Ahogyan korábban említettük, a jelenlegi adatokra a piac fokozott figyelmet fordít, hiszen a Federal Reserve az elmúlt hetek során egyértelműen a lazító politikai irányvonal felé kezdett el mozdulni. Mindeközben az inflációs trendek még nem nyújtanak egyértelmű biztonságérzetet, így a helyzet továbbra is bizonytalan.

A piacok hetek óta feszülten várták ezt az adatot, mivel a szeptemberi CPI-jelentés az első jelentős gazdasági információ a részleges kormányzati leállás kezdete óta. Az aktuális inflációs számok valószínűleg az utolsó olyan statisztikai mérőszámok, amelyek még nem tükrözik a leállás hatásait, így az elemzők fokozott figyelemmel kísérik a számok hitelességét. A várakozások szerint a fő inflációs mutató enyhe emelkedést mutathatott, főként az energiaárak és bizonyos termékcsoportok drágulása miatt, míg a maginfláció - amely kiszűri az ingadozó élelmiszer- és energiaárakat - stagnálhatott. Ez arra utal, hogy az árnyomás szerkezete továbbra is vegyes képet mutat: míg a termékek esetében a vámok hatása fokozatosan érvényesülhet, a szolgáltatások terén a korábbi dezinflációs tendencia lassulást mutat.

Az inflációs folyamatokat jelenleg leginkább a Trump-adminisztráció által bevezetett vámok és az ezekhez kapcsolódó vállalati költségátadási mechanizmusok befolyásolják.

A legtöbb elemzés rámutat arra, hogy a vállalatok eddig próbálták absorbálni a növekvő importköltségek egy részét, hogy megőrizzék versenyképességüket. Ez a megközelítés azonban hosszú távon nem tartható fenn. Amennyiben a cégek elkezdik áthárítani a megemelkedett költségeket a vásárlókra, az fokozatosan ismét felfelé tolhatja az inflációt, különösen a tartós fogyasztási termékek esetében.

A szektorális elemzés alapján egyelőre nem tapasztalható jelentős változás vagy áremelkedés. A részletes statisztikák azt mutatják, hogy az energiaárak játszották a legnagyobb szerepet a piaci mozgásokban.

A benzin ára 4,1 százalékkal emelkedett, ami önállóan is jelentős hatással volt a havi infláció növekedésére.

Az élelmiszerek ára 0,2 százalékkal emelkedett, míg a szolgáltatások terén továbbra is mérsékelt áremelkedés figyelhető meg. A lakhatási költségek, a közlekedési szolgáltatások, valamint az egészségügyi díjak mindössze 0,2-0,3 százalékos havi növekedést mutatnak.

Összességében a szeptemberi statisztikák azt sugallják, hogy az inflációs nyomás továbbra is jelen van, de egyelőre nem mutat növekvő tendenciát. Ezen adatok várhatóan nem befolyásolják a jegybanki kamatcsökkentésre vonatkozó várakozásokat, azonban hozzájárulhatnak a piac aggodalmainak mérsékléséhez a potenciális újabb inflációs hullámokkal kapcsolatban.

A szolgáltatási szektorban ezzel szemben némi enyhülés várható: a lakhatási és bérleti költségek emelkedése szeptemberben valamelyest mérséklődhetett, ami fékezheti az árnyomást. Ugyanakkor a munkaerőpiac lassulása továbbra is kétélű fegyver a Fed számára. Egyrészt a gyengülő bérdinamika csökkenti a keresletvezérelt inflációs kockázatokat, másrészt viszont a gazdasági növekedés megtorpanása növeli annak esélyét, hogy a jegybank további kamatcsökkentéseket hajtson végre.

A jelenlegi adatok a piacok számára rendkívül lényegesek: az infláció váratlanul magasabb vagy alacsonyabb értékeket mutathat, ami jelentős hatással lehet a kamatcsökkentésről alkotott várakozásokra. Ez a helyzet akár a kötvényhozamok emelkedését, illetve a részvénypiacok korrekcióját is eredményezheti.

Mindenesetre a mostani jelentés után a következő hónapok adatait már nagyobb fenntartásokkal fogadja majd a piac, hiszen a kormányzati leállás miatt a statisztikai hivatal korlátozott kapacitásokkal dolgozik, ami az adatok minőségét is befolyásolhatja.

Ez a helyzet különös és figyelemre méltó, mivel az inflációs kilátások szempontjából az olajárak változása egyre meghatározóbb szerepet játszik.

Az energiahordozók árának növekedése közvetlen hatással lehet az amerikai inflációra: szakértők szerint például a nyersolaj 5 dolláros áremelkedése akár 0,25-0,5 százalékos emelkedést is eredményezhet a fogyasztói árindexben.

Az Egyesült Államokban irányadó WTI-olaj hordónkénti ára az elmúlt két hétben még 60 dollár alatt mozgott, ám a Trump-adminisztráció újabb orosz szankciói most hirtelen emelkedést hoztak. A szankciók a Rosznyeft és a Lukoil ellen irányulnak, és céljuk az orosz háborús finanszírozási források szűkítése.

A bejelentés következtében a Brent olaj ára több mint 5%-kal emelkedett, elérve a 65,99 dolláros szintet, míg a WTI ára 61,79 dollárra szökött.

A kérdés most az, hogy a hatások mennyire bizonyulnak tartósnak: ha az olajárak huzamosabb ideig 60 dollár felett stabilizálódnak, az újra felfelé lendítheti az energiaárakat, ami gyorsan visszaköszönhet a főbb inflációs mutatókban. Ugyanakkor a globális kereslet továbbra is gyenge, míg Oroszország és Szaúd-Arábia az utóbbi hónapokban megnövelte kitermelését, ami mérsékelheti a drágulás tartósságát. Az olajpiac alakulása tehát a következő hónapokban kulcsfontosságú kérdés lesz abból a szempontból, hogy a Fed mennyire tudja kontrollálni az inflációt a kamatcsökkentések révén.