"XIV. Leó pápa sikeresen ötvözött különböző lelkeket és hovatartozásokat, ezzel gazdagítva a katolikus közösséget." | Demokrata

Mennyire váratlan Robert Prevost bíboros pápává választása?

Kevesen számítottak arra, hogy egy amerikai személy fogja betölteni a pápai trónt. Robert Prevost esetében azonban a címke kissé félrevezető, hiszen bár az Egyesült Államokban született, a latin-amerikai gyökerei sokkal hangsúlyosabbak. Hosszú éveket töltött Dél-Amerikában, és a római egyházban is mély nyomot hagyott, hiszen bíborosként tevékenykedett a Vatikánban, még ha csupán két évig is Ferenc pápa alatt. Korábban tizenkét éven át a Szent Ágoston-rend vezetőjeként élt a Vatikán közvetlen közelében, ráadásul tanulmányait is Róma szívében végezte, ahol kánonjogból doktorált az Aquinói Szent Tamás Pápai Egyetemen, az Angelicumban. Úgy tűnik, hogy az új pápa egyedülálló módon képes több kulturális és vallási identitást egyesíteni magában. Nem vagyok biztos abban, hogy észak-amerikai származása vagy chicagói születése volt az a döntő tényező, amely bíborostársait az ő megválasztására indította.

- Mégis érdekes, hogy a januártól Donald Trump vezette Egyesült Államok egyik bíborosából lett XIV. Leó pápa.

- Azt azért szögezzük le, hogy a konklávé eljárásrendje éppen arról szól, hogy kirekesszék onnan a világi befolyásokat. A világi hatóságok befolyása, a befolyásának közvetítése szigorúan tilos a törvény erejénél fogva, kiközösítéssel jár, ha ezt valaki a Sixtus-kápolna falai között próbálta volna érvényesíteni. Ugyanakkor a bíborosok is a világban élnek.

Különösen figyelemre méltó tapasztalat volt, hogy az Egyesült Államok részéről milyen intenzív érdeklődés övezte Ferenc pápa személyét, még a halála előtt is.

Érdekes, hogy J. D. Vance, Trump egykori alelnöke volt az utolsó kormányzati szereplő, akit a húsvéthétfőn elhunyt korábbi egyházfő fogadott. Ezen esemény fényében jól látható, hogy Trump a sede vacante időszakában sajátos módon, hol humorral fűszerezve, hol pedig komolyabban közelítette meg a Szentszék és az új pápa iránti érdeklődését. Meggyőződésem, hogy a bíborosok nem engedték magukat befolyásolni, hanem inkább a belső egyházi szempontokat figyelembe véve hozták meg döntésüket. Robert Prevost megválasztását egy konszenzusos döntés eredményeként értékelem, amely az új pápa személyiségéből fakadó igényekhez igazodott.

- Prevost bíboros nem nagyon szerepelt a pápaságra esélyeseket felsoroló listákon. A megválasztása egyfajta bizonyíték arra, hogy laikusként mennyire nem látunk bele a konklávék menetébe?

Bizonyára megerősíthetjük, hogy a külső megfigyelők logikája nem mindig esik egybe a konklávén részt vevő bíborosok megközelítésével. Érdekes kísérlet zajlott azonban, amikor egy kutató tudományos módszerekkel próbálta meg feltérképezni a választási esélyeket, és egy képletet dolgozott ki. Ebbe a képletbe számos változót integrált: életkor, származás, tudásszint, nyelvismeret, tapasztalat, a sajtó megítélése (jó vagy rossz), valamint kuriális tapasztalat. E szempontok súlya mind-mind befolyásolhatja a választási folyamatot. Különösen figyelemre méltó, hogy a kutató a korábbi konklávék és bíborosok adatait is elemezte, és meglepő módon a módszer meglehetősen jól teljesített. Februárban például a Papability Index Robert Prevostot emelte ki a lista élére! Mindez egy olyan időszakra esett, amikor Ferenc pápa Prevost bíborost januárban előléptette a "harmadosztályból" az első osztályba, vagyis bíboros püspökké. Bár ennek a lépésnek funkcionális szempontból nem volt jelentős következménye, Prevost kormányzati státusza nem változott, de mégis üzenetet küldhetett a többi bíboros számára.

Ez valószínűleg hozzájárult ahhoz, hogy a Ferenc pápa örökségét folytatni kívánó bergogliánusok még nagyobb bizalommal viseltettek iránta.

- Az előzetes hírek, találgatások alapján az is meglepő, hogy ilyen hamar, már a negyedik választási körben döntésre jutottak a bíborosok. Mi történhetett?

Valószínű, hogy ez a sikeres előkészítés eredménye. A konklávét megelőző általános kongregációk során különféle erőviszonyok és csoportosulások alakultak ki, és fokozatosan világossá vált, hogy melyik tábor milyen típusú pápát preferál. Az első, hosszadalmas szavazás során – amikor a fekete füst csak este 9 óra után jelent meg – ezek a viszonyok számszerűsítve is megmutatkozhattak. Ha az első szavazás során már kiderült, hogy valamelyik csoportnak megvan az egyharmados többsége, és a második szavazáson is látszott, hogy ez nem csökken, akkor már felmerült a kérdés, hogy a kialakuló "blokkoló kisebbség" nélkül hogyan lehetne kétharmados többséget elérni. Ebben az esetben elkerülhetetlenné vált, hogy olyan jelöltet keressenek, akivel a különböző csoportok kompromisszumot tudnak kötni. Prevost bíboros személye számomra kedvező jelöltnek tűnik, mivel több olyan kritériumnak is megfelel, amelyek lényegesek lehettek e csoportosulások számára.

Milyen tényezők játszhattak szerepet ebben a folyamatban?

Ferenc pápa választása egy izgalmas új fejezetet nyitott az egyház történetében, hiszen a kijelölt bíboros, aki viszonylag rövid ideje volt része a pápa által vezetett kormányzatnak, már korábban is jelentős tapasztalatokat szerzett. Különösen figyelemre méltó, hogy tíz éven keresztül püspökként szolgált Peruban, míg korábban misszionáriusként tevékenykedett. Érdekes aspektusa ennek a kinevezésnek, hogy ő egy észak-amerikai, de valójában latin-amerikai származású személy, ami új perspektívát hoz az egyházban. Az első pápai beszédében tudatosan olaszul és spanyolul fogalmazott, ezzel is hangsúlyozva kulturális hátterét, míg a másnapi első miséjén már angolul is köszöntötte a híveket. Római kötődései mellett az első beszédében világosan kifejtette, milyen egyházi érzékenységeket és lelkiségi szempontokat tart fontosnak. Látható, hogy célja a különböző nézőpontok harmonikus összevonása, ami új utakat nyithat az egyház számára.

Így tehát az első szavak sokak számára megnyugtatóan csenghettek, különösen azoknak, akik Ferenc pápa örökségének dinamikus folytatását látják fontosnak – mint a szinodális egyház és a hidak építése –, de ugyanúgy elnyerhették azok tetszését is, akik a hagyományos értékekre és prioritásokra szerettek volna visszatérni a világra nyitott Ferenc pápa után.

XIV. Leó pápa beszédének nagy része Jézus Krisztusról szólt. Majd emlékeztetve rá, hogy május 8-a a Pompeji Szűzanya ünnepe, még meg is imádkoztatta a várost és a világot, elmondatta az Üdvözlégyet. Erőteljesen "vallásos" üzenettel nyitott tehát. De az alkalmazott kifejezések és témák is kifejezetten kedvesek lehettek a katolikus fül számára.

Az új pápa neve XIII. Leóra való utalása mély jelentőséggel bír. Ez a névválasztás nem csupán a történelemre való hivatkozás, hanem egyfajta üzenetet is közvetít. XIII. Leó, aki a 19. század végén és a 20. század elején volt a katolikus egyház vezetője, számos fontos társadalmi és politikai kérdéssel foglalkozott, beleértve a modernizációt és az egyház szerepét a világban. Az új pápa ezzel a névvel a hagyományok és a változás közötti egyensúlyra, valamint a keresztény értékek mai relevanciájára kívánja felhívni a figyelmet. A névválasztás tehát egyfajta kinyilatkoztatás a jelenkor kihívásaira adott válaszról és a jövőbeni irányvonalról.

- Igen, az ő tiszteletére vette fel a XIV. Leó nevet. XIII. Leó pápa nehéz időszakban volt pápa, ő az egyház modern értelemben vett társadalmi tanításának a megalapozója. Ez azt jelenti, hogy XIV. Leó pápa is társadalmilag aktív szerepvállalásban gondolkozhat.

- XIV. Leó megjelenésében is eltért Ferenctől, olyan öltözékben állt a hívek elé a Szent Péter-bazilika erkélyén, mint XVI. Benedek pápa.

Olyan papák nyomdokaiba lépett, mint XVI. Benedek, II. János Pál vagy I. János Pál, akik mindannyian meghatározó alakjai voltak a katolikus egyháznak. XIV. Leó a pápákra jellemző öltözetet választotta, ezzel is hangsúlyozva a hagyományokat. Érdemes megemlíteni, hogy Ferenc pápa ebben a tekintetben igencsak eltért az elődöktől. Robert Prevost tudatosan átvette a pápai szerepet, ezzel is jelezve elkötelezettségét és felelősségét az egyház irányításában.

Mert a pápai jelképeknek, ahogy az öltözéknek is, mélyebb üzenetük van. Az egyik célja például az, hogy nem a személyiséget domborítja ki, hanem a funkciót.

Nem a pápa személye fontos, nem "Rob" lett a pápa, hanem az, hogy XIV. Leó a pápa. Így nem a saját személyiségét helyezi előtérbe, hanem azt a funkciót, amit el kell látnia, Jézus Krisztus meghívásának eleget téve.

Az új katolikus egyházfő előtt számos kihívás áll, amelyek komoly próbatételt jelentenek a vezetése alatt. Először is, a hívők körében tapasztalható apátia és a vallás iránti csökkenő érdeklődés sürgető kérdéseket vet fel. Az egyház modernizálása és a fiatalabb generációk megszólítása kulcsfontosságú lehet a közösség jövője szempontjából. Ezen kívül, a globális szinten egyre fokozódó társadalmi és politikai feszültségek – mint például a migráció, a klímaváltozás és a gazdasági egyenlőtlenségek – új kihívások elé állítják az egyházat. Az egyházfőnek képesnek kell lennie arra, hogy ezekre a kérdésekre releváns és empatikus válaszokat adjon, miközben megőrzi a katolikus tanítás alapelveit. A szexuális visszaélések ügye, amely már évek óta súlyosan érinti az egyház hírnevét, szintén a prioritások között szerepel. Az új egyházfőnek szilárd intézkedéseket kell hoznia a transzparencia és a felelősségvállalás érdekében, hogy helyreállítsa a hívők bizalmát. Végül, a vallások közötti párbeszéd előmozdítása is kiemelt feladat lehet, különösen a globális vallási tolerancia és együttműködés jegyében. Az új katolikus egyházfőnek tehát nem csupán a belső reformokra, hanem a szélesebb társadalmi kapcsolatokra is figyelnie kell, hogy a katolikus egyház releváns és hiteles maradjon a mai világban.

A pro eligendo Romano Pontifice szentmise homíliájában már felmerült a téma, hogy az egyház egységének és a közösségnek a megerősítése kiemelkedően fontos. Ez a feladat minden pápa számára alapvető, de a bíborosok, köztük Giovanni Battista Re, úgy érezték, hogy...

Az egyházon belüli egység megerősítése napjainkban különösen fontos feladat.

Jelenleg a szentév izgalmas időszakába léptünk, ahol különféle nagyszabású események, rendezvények és ünnepségek várnak ránk. XIV. Leó pápa most azon dolgozik, hogy lépést tartson e különleges események ritmusával. Az új pápa megjelenése miatt a hívek áramlása Róma felé jelentősen megnövekedett, amit a szentév is tovább fokoz. Ferenc pápa eltávozásával néhány szentté avatási és boldoggá avatási eljárást, például Bódi Mária Magdolna és Orosz Péter Pál, a kárpátaljai görögkatolikus vértanú pap ügyét is el kellett halasztani. Ezek az ügyek minden valószínűség szerint az elsők között kerülnek majd napirendre.

- Erdő Péter neve sokszor, sok összefüggésben hangzott el a konklávéval kapcsolatban. Várható-e bármi változás az ő jövőjét illetően?

Erdő Péter továbbra is megőrzi bíborosi címét, és Magyarország prímásaként, valamint az esztergom-budapesti érsekség vezetőjeként tevékenykedik, így ezen a téren nem történt változás. A konklávén betöltött szerepét valószínűleg sosem fogjuk teljesen megismerni. Azonban az előzmények és a különféle pletykák alapján valószínű, hogy kulcsszerepet játszott a végeredmény alakulásában. Véleményem szerint érdemes lenne alaposabban megvizsgálni az ő befolyását a választási folyamatokra és az egyházi politikára.

Emberileg most valószínűleg óriási megkönnyebbülés tölti el, hogy egy ilyen rendkívül nehéz feladat, egy ilyen komplikált helyzet nem az ő vállát nyomja.

Egyúttal számára most talán az a leglényegesebb, hogy megérkezett egy új pápa, aki mögött az egész egyház összefoghat, és így friss energiával folytathatják küldetésüket.