Ő volt Ceausescu legfőbb bizalmasa, akit Romániában sokan csupán "Istenként" emlegettek.

Ceaușescu hosszú éveken át szorongatta Romániát a terror uralma alatt, de természetesen nem egyedül irányította ezt a sötét időszakot. Legfőbb támasza a nemrégiben elhunyt Dumitru Popescu volt, aki a propagandaminiszteri posztot töltötte be. Míg Ceaușescu sorsáról és kivégzéséről sokat tudni, Popescuról viszonylag keveset hallani, pedig sokan "istennek" nevezték őt. De ki is volt valójában ez a titokzatos figura? Milyen szerepet játszott a romániai rezsim működésében, és hogyan formálta a közvéleményt? A válaszok keresése során egy bonyolult és ellentmondásos személyiség bontakozik ki, akinek hatása messze túlmutatott a politikai színpadon.

Románia a kommunista országok sorát gazdagította, melynek élén Nicolae Ceaușescu állt. Ő egy szigorú diktatúrát alakított ki a balkáni államban. Érdekes módon azonban ő volt az egyik olyan vezető a keleti blokkban, akit a nyugati világban viszonylag kedvezően emlegettek, főként amiatt, hogy az elsők között fizette vissza országa államadósságát.

A főtitkár mit sem törődött a néppel, a nyomorukról sem vett különösebb tudomást, a példátlanul rossz gazdasági helyzet ellenére megalomán építkezésekbe kezdett Bukarestben, miközben Románia több pontján is éheztek. Mindezt nem egyedül vitte véghez, az egész párt beállt mögé, de volt közülük valaki, aki kiemelkedően fontos szerepet töltött beCeaușescu életében, méghozzá a propagandaminisztere, Dumitru Popescu.

Popescu eredetileg közgazdász végzettséget szerzett, és tanárként dolgozott, mielőtt belépett a kommunista pártba.

1965-ben csatlakozott Ceaușescuhoz, és egészen a rendszer összeomlásáig védte és ápolta a kommunista ideológiát. Propagandaminiszterként elsődleges feladata volt, hogy minden, ami megjelenik a sajtóban, az ne csak a pártot, hanem a főtitkárt is a lehető legjobb színben tüntesse fel. Egyes források szerint vaskézzel tartotta ellenőrzése alatt a romániai sajtót.

Ma már a rezsim ideológiai őreként ismerik, ami igen találó megjelölése, hiszen gyakorlatilag ő építette ki és tartotta fenn Ceaușescu személyi kultuszát. Az országos nyomor ellenére, ami a főtitkár óriási kiadásainak volt köszönhető, mindenhol csak azt szajkózta a televízió és a rádió, hogy milyen csodálatos vezér Nicolae Ceaușescu.

Ezt nem csupán a sajtó ellenőrzésével érte el, hanem azzal is, hogy ő volt a főtitkár beszédírója. Ennek révén pontosan olyan üzeneteket tudott a vezér szájába adni, amelyek biztosították a kultusz népszerűségét. Tevékenységei révén kulcsfontosságú szereplővé vált a párton belül; miniszteri feladatai mellett a Központi Bizottság titkáraként is tevékenykedett, és emellett képviselőként is részt vett a román parlament munkájában.

Arról is elhíresült Popescu, hogy "istennek" hívatta magát, így vált ismertté a nép körében. Ezt egyetlen mondattal érte el, amit az újságíróknak mondott egy alkalommal:

Én vagyok az apátok, én vagyok az anyátok, én vagyok az istenetek!

Valószínűleg ezzel próbálta tudatosítani a sajtó munkatársaiban, hogy minden az ő irányítása alatt áll, és csupán azokat az anyagokat publikálhatják, amelyeket ő jóváhagy. Ennek megfelelően szigorúan betartotta ezt a rendszert: csak az általa jóváhagyott tartalmak kerülhettek a nyilvánosság elé, miközben a legapróbb eltérésekért is súlyos következményekkel kellett szembenézniük.

A magánéletéről szinte semmit sem lehet tudni, csupán annyit, hogy milyen iskolát végzett. Nemrégiben azonban napvilágra került, hogy irodalmi ambíciókkal is rendelkezik, hiszen több művet is alkotott. Főként emlékiratokról van szó, amelyeket a kilencvenes években kezdett írni, és amelyekben a rendszerben eltöltött éveit idézi fel.

A vasmarkú "isten" november 22-én távozott az élők sorából, 96 esztendősen, és ezzel számos titok zárult be örökre. Az ő halála magával vitte mindazokat a részleteket, amelyek a Ceaușescu-rendszerre vonatkoznak, s így a múlt sötét titkai talán sosem fognak napvilágra kerülni.