Visszaszerezheti-e a közösség a hatalom irányítását?
A rövid válasz: igen. A Kuciak-gyilkosságot követően Fico feladta a harcot, és megpróbálta Pellegrininek átadni a hatalom gyeplőjét, akárcsak Putyin tette Medvegyevével. Ez utóbbi, bár látszólag háttérbe szorult, még mindig fontosnak érzi magát. Az emberek néha úgy viselkednek, mint a mondás tartja: "Adj lovat a parasztnak, és máris királynak képzeli magát."
A hosszú válasz a fenti kérdésre a kormányoldal felől egy kategorikus nem. A leggyakrabban visszatérő körmondat az, hogy a polgár a demokráciát a választóhelyiségben gyakorolja, aztán fogja be a száját, és viselje méltósággal a kialakult helyzetet.
Egy választást követően valóban elkerülhetetlen, hogy elfogadjuk a végeredményt, és tiszteletben tartsuk a hatalomátadás folyamatát. Bár a jogi keretek lehetőséget adnak a politikai veszteseknek az eredmény megkérdőjelezésére, a gyakorlatban az ilyen lépés gyakran súlyos presztízsvesztést hoz magával számukra. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy a polgárok számára a legitim hatalom nem csupán a felsőbbség feltétlen elfogadását jelenti, különösen akkor, ha egy kritikus tömeg kialakul a fennálló hatalom ellen. Valójában nem a hatalom személyét kellene elismerniük, hanem az adott állam jogi kereteit és törvényeit.
Mit tehet a polgár, ha úgy érzi, hogy az állam elérhetetlenné vált számára, mintha elrabolták volna tőle?
A túszul ejtett állam fogalma számunkra egyre közelebbivé válik, és sajnos szorosan összefonódik a demokratizálódás időszakával. Magyarország példája jól szemlélteti ezt: közel másfél évtizede egyetlen párt uralja a politikai színteret, s a pártvezetés gyakori megnyilvánulása a demonstrációkkal kapcsolatban az, hogy "csinálják, majd megunják, és hazamennek." E tendencia már Szlovákiában is kezd teret nyerni, ami a hatalom oldaláról nézve egyfajta lekezelő attitűdöt tükröz. A hatalom e nézőpontja azt sugallja, hogy a tüntetések csupán egy elhanyagolt, komolytalan szórakozás formáját öltik, hiszen az utcára csak azok merészkednek, akiknek nincs jobb dolguk.
Valójában itt sérül maga a demokrácia intézménye, mikor a hatalom gyakorlói kiskorúsítják a polgárokat, urambátyám módon föléjük állnak, és minden szempontból lenézik őket, holott a választási kampány idején még felelős és bölcs döntést gyakorlókként rimánkodtak nekik. Ez egyértelműen kommunista tempó, amit Kelet-Európa pártjai nehezen vetkőznek le. A Smerre, vagyis tulajdonképen Ficóra, de Orbánra és a Fideszre is ugyanez a "vörös atyuska" attitűd jellemző.
Jelen esetünkben pedig az "atyuska" nemcsak gyereknek, hanem hülyének is nézi a polgárokat. Ezért nem értek egyet azzal, hogy az elmúlt időszak demonstrációi államellenesek lennének.
A választópolgár feladata és joga, hogy visszanyerje a hatalmat, ha azt a hivatalban lévő politikai erő saját érdekében kisajátítja. Az állam nem csupán a kormányzat, hanem mindannyiunk közös ügye.
