A vidéki élet vonzereje sokak számára nyilvánvaló, de nem mindenki osztja ezt a nézetet. A magyar falvak helyzete nem éppen rózsás, és számos kihívással kell szembenézniük a lakóknak. A városi nyüzsgés mellett sokan a vidéki nyugalmat keresik, ám a falvak

Örök dilemma, hogy hol jobb élni: városban vagy vidéken. A nagyvárosoknak, kisvárosoknak, agglomerációs térségeknek megvannak a maguk előnyei és hátrányai, ugyanígy a falusi életnek is. Az utóbbi évek statisztikái alapján tettenérhető a tendencia, hogy a lakosság egyre távolabb költözik a városoktól. Valóban ez lehet a jó döntés? A Pénzcentrum friss statisztikákat vizsgált, melyekből körvonalazódhat: városban vagy vidéken jobb élni.

A Pénzcentrum folyamatosan figyelemmel kíséri a demográfiai változásokat, és legutóbbi elemzései alapján a belső vándorlási adatokat vizsgálva érdekes trendekre bukkantunk. Az utóbbi években egyre többen hagyják el a városi környezetet, hogy a községek nyugalmában találjanak otthonra. A szuburbanizáció mögött számos ok húzódik meg: a fokozódó mobilitás, a fejlődő infrastruktúra, az alacsonyabb ingatlanárak, valamint a távmunka lehetőségeinek bővülése mind hozzájárulnak ehhez a jelenséghez. Ráadásul a szuburbanizáció egy önfenntartó ciklus is: ahogy egyre többen döntenek a vidéki élet mellett, úgy a vidékre költözés vonzereje is fokozódik. De vajon valóban olyan idilli a falusi élet? Összegyűjtöttünk néhány statisztikai adatot, amely segít jobban megérteni ezt a kérdést.

Az Eurostat adatbázisai részletes statisztikákat kínálnak Magyarország különböző településeiről, különös figyelmet fordítva az urbanizáció szintjére. Ezekből az információforrásokból olyan adatsorokat gyűjtöttünk össze, amelyek a magyar nagyvárosok, kisvárosok és falvak lakosainak életkörülményeit tükrözik. Megvizsgáljuk, hogyan érzékelik az emberek egészségi állapotukat, milyen anyagi helyzetben élnek, milyen a lakhatási környezetük, valamint milyen lehetőségeik vannak a fiataloknak a különböző településtípusokban. Érdekes, hogy számos területen jelentős eltérések mutatkoznak a vidéki és városi lakosok között.

Úgy tűnik, hiába a friss levegő, madárcsicsergés, stb. a városokban mégis jobbnak értékeli a lakosság saját esgészségét. A friss adatok szerint 2024-ben a teljes magyarországi lakosság 16,7 százaléka érezte nagyon jónak, 47,7 százalék jónak az egészségét - 2023-hoz képest történt tehát némi elbillenés a semleges, illetve rosszabb egészségi állapot irányába. Az utóbbi évtizedben a legjobbnak 2021-ben érezte a lakosság az egészségét, és általánosságban elmondható, hogy a rossz és nagyon rossz értékelések jelentősen csökkentek 2015 óta.

A 2024-es év adatai szerint a nagyvárosok lakosságának 68,7%-a, míg a kisvárosok, elővárosok és agglomerációs térségek lakóinak 62,7%-a, valamint a falvak és tanyák 61,9%-a vélekedik jónak vagy nagyon jónak a saját egészségi állapotáról. Míg a nagyvárosok esetében a helyzet stagnál a 2023-as adatokhoz képest, addig a kisebb településeken, városias környezetben 2,5%-os csökkenés figyelhető meg, míg a falvakban egy kis mértékű javulás tapasztalható.

Fontos hangsúlyozni, hogy az egészségi állapot szoros kapcsolatban áll számos más tényezővel, amelyek miatt felmerül, hogy a városi lakosság egészségi helyzete kedvezőbb lehet, mint a vidéken élőké (amennyiben a vidéket a "városoktól távoli hely" értelemben értelmezzük). Ilyen tényezők közé tartozik például a városi környezetben tapasztalható kedvezőbb anyagi és jövedelmi viszonyok, a magasabb iskolai végzettség, valamint az egészségügyi ellátásokhoz való könnyebb hozzáférés. Így tehát a különbségek nem feltétlenül a lakóhely jellegéből erednek, hanem inkább a közvetett okokból fakadnak.

2024-ben a nagyvárosokban a kiigazított éves nettó jövedelem elérte a 4 millió 291 ezer forintot, ami havi szinten 358 ezer forintnak felel meg. Ezzel szemben a kisebb városokban és városias térségekben az átlagos nettó bér 3 millió 582 ezer forintra rúgott, havi 298 ezer forintot jelentve, míg a falvakban ez az összeg 3 millió 204 ezer forint, azaz havi 267 ezer forint volt. Ezért a nagyvárosi és falusi nettó átlagbér közötti eltérés tavaly körülbelül 91 ezer forintot tett ki. Érdekes megfigyelni, hogy 2023-ban ez a különbség 74 ezer forintra csökkent, míg 2022-ben még csak 44 ezer forint volt.

Nem meglepő, hogy a vidéki közösségek lakói sokkal nagyobb arányban szembesülnek az elszegényedés kockázatával, mint a városi lakosság. 2024-re a falvak és tanyák lakóinak ötödét érintette ez a probléma! Hasonló adatokat csak 2015-2016 környékén tapasztalhattunk, ám akkor a számítási módszerek eltértek, és jóval több embert soroltak a falusi vagy tanyasi lakosok közé, mint 2017 után.

Sokan döntenek úgy, hogy elhagyják a nagyvárosokat, mivel az ingatlanpiacra való belépés számukra egyre nehezebbé vált, hiszen a városi lakások ára megfizethetetlenné vált. Azonban a helyzet az agglomerációban sem rózsás, hiszen a népszerű falvakban is komoly kihívásokkal kell szembenézniük a vásárlóknak, még a falusi csok nyújtotta lehetőségek ellenére is. Ez a jelenség évről évre változik: amikor a rezsiválság következtében a régi, többgenerációs falusi ingatlanok árai csökkentek, a vásárlók számára kedvezőbb helyzet alakult ki, de ez az állapot nem tartott sokáig. A "városi csok" kivezetése, valamint az infláció drasztikus emelkedése 2022-től, együtt a magas hitelkamatokkal, egy időre megállította a városi ingatlanpiac dinamikáját, de mostanra úgy tűnik, hogy a kivárás időszaka véget ér.

Ez a hullámzás jól tükröződik abban a statisztikában is, amely rávilágít arra, hogy hol és mikor jelentkezik a lakhatás terhe. Rendkívül fontos, hogy a lakhatás költségei közé mindenféle havi kiadás beletartozik – legyen az lakáshitel kamata, bérleti díj, adók, közüzemi költségek, karbantartási és javítási kiadások, valamint biztosítási díjak. 2024-ben a nagyvárosokban a lakosság 11 százalékának nettó jövedelme több mint 40 százalékát emésztette fel a lakhatási költség, míg a kisebb településeken, falvakban ez a szám körülbelül 7 százalékra rúgott, jelezve, hogy ott is komoly problémákat okoz a lakhatás ára.

Ha áttekintjük az idővonalat, 2023-ban a helyzet sokkal kiegyensúlyozottabbnak mutatkozott, míg 2022-ben a súlyos lakhatási költségek legnagyobb mértékben az agglomerációban és a kisvárosokban élőket sújtották. Érdekes módon 2021-ben az érintett lakosság aránya mindenhol 3 százalék alatt maradt.

Érdekes változás továbbá az is, hogy hol él a lakosság jelentősebb része a szükségleteinek nem megfelelő méretű ingatlanban. Ez jelentheti egyrészt, hogy túl sokan laknak túl kevés négyzetméteren, kevesebb szoba van a lakásban, mint a lakószám alapján az indokolt lenne. Másrészt azt is jelentheti, hogy túl nagy házat kell fenntartania túl kevés embernek, például egy idős kisnyugdíjas egyedül lakik egy sokszobás nagypolgári lakásban, amit télen alig tud kifűteni. Természetesen a túlméretezett ingatlan előfordulhat akkor is, ha valaki olyan tehetős, hogy villában lakjon, de ez a ritkább eset.

Azt gondolhatnánk, a többgenerációs, túl nagy ingatlanok inkább vidéken jellemzőek és a túlzsúfoltság inkább a nagyvárosban, mégsem így van. Az elmúlt évek statisztikái szerint (itt 2018-tól változott a számítás módszertana) jellemzően inkább a falvak és kisvárosok lakossága élt nagyobb arányban túlzsúfolt ingatlanokban - 2023-ra és 2024-re a falvak lakosságának már az ötöde volt érintett! Mindeközben 2018-tól 2021-ig az volt a jellemző, hogy a nagyvárosok lakossága kisebb arányban él a szükségleteit meghaladó ingatlanokban, de 2022-től megfordult ez a trend.

Ha alaposan megvizsgáljuk a fiatalok helyzetét a különböző településtípusok szerint, világosan kirajzolódik, hogy a nagyvárosi fiatalok élveznek kedvezőbb helyzetet. 2024-ben a nagyvárosokban élő 18-24 évesek 72,4%-a vett részt valamilyen oktatási formában, míg a kisvárosokban és agglomerációkban ez az arány 59,4%-ra, a falvakban pedig csupán 45,7%-ra csökkent. A számok tehát azt mutatják, hogy a település típusa jelentős hatással van a fiatalok oktatásban való részvételére.

Azok aránya, akik nem vettek részt oktatásban, és nem is dolgoztak, a nagyvárosokban 4,7 százalékos volt, míg a kisebb, városias térségekben 9 százalék, falun 15,3 százalék. Ez jelentős különbség, ami árulkodik a fiatalok elhelyezkedési nehézségeiről vidéken, ami összefügghet a képzetlenséggel is, de a munkalehetőségek hiányával is. A foglalkoztatottak aránya szintén a nagyvárosiak körében volt a legmagasabb, ha a 15-34 éves korosztályt vizsgáljuk, a falvakban ez a mutató is csak 70 százalékos volt.

A fenti statisztikák alapján természetesen nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy városban vagy vidéken jobb-e az élet. Az viszont kitűnik belőle, hogy a falusi lehetőségek korlátozottsága negatív hatással van az anyagi helyzetre, az egészségi állapotra, a fiatalok helyzetére. A jelenleg zajló szuburbanizációs folyamatok, a kormány fellépése a falvak elnéptelenedése ellen hathat olyan irányba, hogy megváltozik a vidéki élet azáltal, hogy a városi lakosság falvakba áramlik, alapvetően viszont a gyökeres változáshoz az infrastruktúra fejlesztése (leépülésének megállítás), a munkahelyteremtés, az alapvető szolgáltatása biztosítása vezethetne. A vidéki élet romanticizálása inkább hátráltatja a fejlődést, csak elfedi a problémákat, amelyek a falvak elnéptelenedését okozzák.