Veszélyes darázsfajok Magyarországon: Íme a legelterjedtebb darazsak fajtái illusztrált formában - Pénzcentrum

A bolygónk egyik legmegosztóbb élőlényei közé tartoznak a darazsak, amelyekkel való találkozás nem mentes a kockázatoktól. Egyes fajok már a legkisebb ingerlés hatására is agresszív reakciót mutathatnak, ami miatt a darázscsípés nem csupán fájdalmas élmény, hanem akár súlyos allergiás reakciót is kiválthat. Összegyűjtöttük a Magyarországon előforduló darázsfajokat, gazdag képanyaggal illusztrálva: most bemutatjuk, melyek a védett és ártalmatlan darazsak, valamint a potenciálisan veszélyes fajok, amelyek nálunk is megtalálhatók. Hogyan tudjuk megkülönböztetni ezeket a fajtákat? Milyen fontos tudnivalók vannak az invazív ázsiai lódarázsról? Mit tegyünk, ha darázsfészket észlelünk, és mikor válhat a darazsakkal való találkozás végzetessé? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ Dr. Vas Zoltánnal, Magyarország egyedüli darázsszakértőjével, a Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményvezető főmuzeológusával folytatott beszélgetésünk során.

Cikkünkben izgalmas információkat és érdekességeket osztunk meg arról, hogy Magyarország milyen sokféle darázsfajtának ad otthont. Milyen titkokat rejtenek a lódarázs, az újonnan megjelent invazív ázsiai darázs, a békés óriás tőrös darázs, a német darázs vagy a lopódarázs? Miért érdemes figyelmet fordítani a különleges szöcskeölő darázsra, a pompás fémdarázsra vagy a szamuráj darázsra? Hogyan különböznek egymástól a földi és fali darazsak, és milyen veszélyes óriás darázs fajták rejtőznek a természetben? Valóban indokolt a félelem? Hogyan néz ki egy darázsfészek, mekkora a királynő, és mit tehetünk, ha allergiás reakciót tapasztalunk darázsszúrás esetén? Fedezze fel velünk a darazsak lenyűgöző világát!

A "darázs" szó hallatán sokunknak azonnal a jól ismert, 1,5-2 cm hosszú, jellegzetes fekete-sárga csíkos potrohu rovarok képe ugrik be, akik nem haboznak bevetni fullánkjukat, ha kedvük úgy tartja. Részletes biológiai útmutatót írhatnánk a különböző darázsfajok rendszertani besorolásáról, de laikusként elegendő annyit tudnunk, hogy ezek az élőlények a redősszárnyú darazsak gazdag családjába tartoznak. Egyszerűsített bontásban megkülönböztethetjük a magányos és a társas darazsakat. Az előbbiek általában ártalmatlanok, míg az utóbbiak nyáron, különösen a nyár végi darázsinvázió során, sok bosszúságot okozhatnak.

Magyarországon körülbelül 9000 darázsfaj él, ebből - most már az ázsiai lódarazsat is beleszámítva - 21 társas darázsfajjal számolhatunk. Ezek között 5-6 olyan fajt tartunk számon, amelyek az emberi épületek, települések közelében is gyakoriak

- mutatta be Dr. Vas Zoltán.

Cikkünkben részletesen bemutatjuk az alábbi veszélyes darázsfajokat:

A fenti társas darazsakon túl a magányos darazsakat is megemlítjük, amelyek közül egyes fajok védett státuszúak, ami azt jelenti, hogy megóvásuk elengedhetetlen, sőt tilos őket elpusztítani. A védett darazsak közé tartoznak a következő élőlények, melyek természetvédelmi értéküket is fontos hangsúlyozni:

Ha alaposan szemügyre vesszük a virágzó növények körül zümmögő rovarokat, gyakran felfedezhetjük közöttük a különféle magányos darazsakat is, mint például a lopódarázst vagy az impozáns óriás tőrösdarázst. Ilyenkor sokan automatikusan azon kezdünk el töprengeni, vajon képesek-e ezek a rovarok megcsípni minket, és hogy valóban van-e okunk aggodalomra, ha véletlenül találkozunk velük. Előfordulhat, hogy hirtelen pánikba esünk, és ösztönösen elkezdjük hessegetni őket.

Bár meg tudják csípni az embert, valószínű, hogy mégsem fognak rá támadni. Ha valaki nem fogja meg őket kézzel, vagy nem ül rájuk véletlenül, akkor ezek a rovarok általában békésen elkerülik a konfliktust.

- árulta el a darázsszakértő.

A magányos darazsak – ahogy nevük is sugallja – nem a megszokott, sejtes fészkeikben élnek, hanem különleges ivadékbölcsőket készítenek sárból, agyagból vagy növényi részekből. Ezekbe a bölcsőkbe petéznek, és gyakran más rovarokat is elhelyeznek, hogy a kikelő lárváik táplálékul szolgáljanak. A magányos darázsfajok között számos parazitoid típust találunk, amelyek petéiket különböző megbénított lárvákra, petékre vagy rovarokra rakják, a méretüktől függően. Az így létrejött kapcsolatban a kikelő darázslárva berágja magát a gazda szervezetébe, ott fejlődve. Érdekes módon, a magányos darázsfajok esetében – mivel nincsenek hagyományos értelemben vett fészkek – hiányzik a klasszikus darázskirálynő is.

Bár ez a hatalmas darázs külsejében hasonlít a rettegett lódarázsra, ne félj, hiszen ez a békés óriás nem bánt senkit! Az óriás tőrösdarázs valóban lenyűgöző: nagyobb és szőrösebb, mint a híres lódarázs, a nőstényei akár 4 cm-es testhosszt is elérhetnek. Fejük ragyogó narancssárga, míg potrohuk fekete és citromsárga csíkokkal díszített. Különleges szerepet játszanak a természet ökoszisztémájában, hiszen kártevőket irtanak és virágport gyűjtenek, ezzel segítve a növények beporzását. Azonban májusban, amikor megjelennek, a nem szakavatott szemek számára ijesztőnek tűnhetnek, ha nem ismerik fel ezt a hasznos fajt.

Érdekesség: sokan hajlamosak nagy, fekete darázsnak nézni a kék fadongót is, Európa legnagyobb testű, magányosan élő méhfaját. A kék fadongónak is van fullánkja, a mérge allergiát okozhat, azonban félelmetes megjelenése ellenére szinte sohasem támad emberre.

A lenyűgöző fémdarázs és más hasonló fémes darázsok nem sorolhatók az óriás darázsok közé, sőt, még csak nem is hasonlítanak a hagyományos darázsokhoz: inkább színes, csillogó, fémszerű legyeknek tűnnek, amelyek serényen tevékenykednek a virágok között. A pompás fémdarázs és a nagy smaragdfémdarázs a fullánkosdarázs-alkatúak családjába tartozik, és mindketten ártalmatlanok, ráadásul védett státusszal bírnak.

A szöcskeölő darázs, a kaparódarazsak egyik érdekes képviselője, a veszélytelen darázsfajok közé tartozik. Nevét a kedvelt zsákmányállatáról, a szöcskéről kapta, amelyet szívesen ejt el. Ez a darázs általában magányos életmódot folytat, és fészke jellemzően primitív felépítésű, növényi részekből vagy sárból készül. Amikor a lárva elegendő táplálékhoz jut, palack alakú gubót sző maga köré, amely védelmet nyújt számára. Ezt követően, többszöri vedlés után, ebben a gubóban alakul át. Fekete színével és barnás potrohával könnyen megkülönböztethető a rokonaitól. Táplálkozását virágporral fedezi, míg lárváit megbénított rovarokkal eteti, így biztosítva számukra a szükséges tápanyagot a fejlődéshez.

A lopódarazsak azok a rovarok, amelyek látványos kis sárfészkeiket tapasztgatják akár a redőnyökre, akár bent a lakásban, a szekrények mögé - az elnevezés onnan ered, hogy lopótökszerű potrohuk van. Gyakran - hibásan - fazekasdarazsaknak hívják őket, azonban a fazekasdarazsak a lopódarazsakkal ellentétben picik, feketék, ráadásul a nálunk élő, európai fajok csak minimálisan, számunkra nem feltűnően (csak az ivadékbölcsők belsejében) "fazekaskodnak"

- hívja fel a figyelmet a Dr. Vas Zoltán arra, hogy fordítási hibából eredően gyakran összemossák a lopódarázs fogalmát a fazekas darázséval. A "fazekas darázs" is egy létező kategória, azonban a kifejezés egy teljesen más darázscsoportra utal.

Bár sokan megborzonganak a lopódarázs fajok láttán, szintén ártalmatlan rovarokról van szó, amelyek bár nem védettek, teljesen indokolatlan bántani őket. A lopódarazsak fajtájuktól függően változatos méretű, hosszúkás, karcsú testű darázsfajok, könnyű őket felismerni nyélen ülő potrohukról. A lopódarázs a fészkébe szúrásával megbénított rovarokat, pókokat hord, rátojja a petéjét, végül egy vékony agyagréteggel befalazza őket. Érdekesség, hogy az anyadarazsak tudják, milyen nemű petét raknak, ezért a termetesebb nőstény példányoknak rendszerint több élelmet biztosítanak, mint a hímeknek.

A magyar darázsfajok között különleges helyet foglal el a szamuráj darázs, mely az utóbbi években Ázsiából érkezett Európába. Hazánkban egyelőre nem terjedt el széleskörűen, de már Amerikában és Dél-Amerikában is felfedezhető. Ezek az apró, mindössze 1-2 mm hosszú, fekete és narancssárga színű rovarok a parazitoid darázsfajok csoportjába tartoznak. Jelenleg aktívan vizsgálják őket mint az ázsiai márványpoloska természetes ellenségeit, és kutatások zajlanak arról, hogyan lehetne őket a poloskák elleni biológiai védekezés eszközeként alkalmazni. A szamuráj darázs, amely az emberekre nézve nem jelent veszélyt, különleges életciklusával tűnik ki: a nőstény darázs a poloska petéjébe helyezi el a saját tojását, majd a kikelő darázslárva a poloska lárvát táplálja, ezáltal helyettesítve azt.

Most, hogy megismerkedtünk a barátságos, emberre nézve ártalmatlan darázsfajokkal, érdemes alaposabban áttekinteni azokat a magyarországi darázsokat, amelyekkel óvatosnak kell lennünk, mivel hajlamosak lehetnek az agresszióra. A valódi problémát általában azok a társas darazsak jelentik, akik fészkeiket védelmezve hajlamosak támadni. Ezek a darazsak lehetnek fali darazsak, amelyek az épületek falaira építenek fészket, vagy földi darazsak, akik a talajban létesítik otthonukat. Érdemes tudni, hogy a fészek védelme érdekében mindkét típus rendkívül hevesen reagálhat a közelítésre, ezért fontos, hogy tartsuk a távolságot tőlük.

A darazsak közeli rokonaikhoz, a hangyákhoz és a méhekhez hasonlóan a darázs királynő szolgálatában élik mozgalmas életüket. A megtermékenyített darázs királynő képes az áttelelésre: ő egyedül kezd hozzá a darázsfészek építéséhez a tavaszi hónapokban. Az első dolgozókat a darázs királynő saját maga neveli fel, ezt követően azonban - bár a petéket továbbra is ő rakja -, utódjai átveszik tőle a feladatot. Mivel a folyamatos utánpótlás érdekében egyre több és több dolgozóra van szükség a darázsfészek fenntartásához és a lárvák gondozásához, a nyár végére egy-egy jól megtermett darázsfészekben akár több száz, sőt, több ezer dolgozó is működhet.

A hazai darázsfajok között a legdinamikusabbak kétségtelenül a német darázs (Vespula germanica) és a kecskedarázs (Vespula vulgaris), amelyek a szúrások többségéért felelősek. Gyakran találkozhatunk a déli papírdarázzsal és a padlásdarázzsal is, míg az emberek közelében leggyakrabban megjelenő ötödik faj az európai lódarázs. Emellett említhetünk egy hatodik fajt is, amely ritkábban bukkanna fel, ám néha mégis látható: ez a szász darázs.

A kutató bemutatta azokat a fajokat, amelyek az ember közvetlen környezetében is gyakran megtalálhatók.

Európa legnagyobb őshonos darázsfajtája a lódarázs: az impozáns, félelmet keltő nagy darázs potroha sárga-fekete mintázatú, a tor és az ízelt lábai pedig sötétbarna és fekete színűek. Mintás fejükön figyelemfelkeltő, erős rágókat figyelhetünk meg, a potroh végén visszahúzható fullánk helyezkedik el, amivel rokonaihoz hasonlóan többször is képes szúrni. A lódarázs dolgozók mérete kb. 2,5 cm, a lódarázs királynő viszont náluk is termetesebb, akár 3,5 cm hosszúságúra is megnőhet. A lódarázsfészek alakja jellegzetes, kürtős elrendezésű, belül sejtes szerkezetű. A kutatót arról is megkérdeztük, hogy miért veszélyesebb a lódarázs csípése a kisebb darazsakénál.

Mivel a lódarázs nagyobb állat, ezáltal valamennyivel több mérget juttat be a szervezetbe. Bár a méreg összetevői kissé eltérnek a többi darázsétól, a különbség nem nagy jelentőségű. A legtöbb darázsszúrásért Magyarországon egyébként nem a lódarázs felelős, hanem a német vagy a kecskedarázs. A lódarazsak viszonylag békések, szúrásuk ritkán fordul elő, az ilyen esetek is többnyire a fészek közelében történnek.

- mutatott rá Dr. Vas Zoltán.

Az elmúlt évek során nagy port kavart Európában egy invazív, ázsiai darázs fajta megjelenése: ez az ázsiai lódarázs, melynek első hazai példányait 2023-ban, Győr-Moson-Sopron vármegyében, Kimlén azonosították. A fákon, bokrokon fészkelő ázsiai darázs mérete kisebb, mint az európai lódarázsé, teste sötétebb, potrohának vége narancssárgás, a lábainak az alsó része szintén jellegzetes, sárga színű.

Azóta, hogy megjelent nálunk az ázsiai lódarázs, már kimutatták Szlovákiában és Ausztriában is. Ez a faj elsősorban azért veszélyes, mert komolyabb kárt tud tenni a méhészetekben, egyébként maga az állat a mi őshonos lódarazsunknál valamivel kisebb, közegészségügyi kockázata pedig nem nagyobb az eddiginél. Tehát nem arról van szó, hogy lett egy, az eddigieknél is veszélyesebb darazsunk - nekünk, embereknek nem kell tőle jobban tartanunk, mint a lódarázstól vagy a német darázstól. A gazdasági veszélyei azok, amik igazán aggasztóak a méhészetre nézve.

A darázsszakértő kutató véleménye szerint a méhészek erőfeszítései, hogy felderítsék az ázsiai lódarázs fészkeit és megpróbálják kiirtani ezt a fajt Magyarország területéről, csupán lokális szinten képesek csökkenteni a problémát. Az országban való megtelepedésük megakadályozása szinte lehetetlen feladat. Hozzátette, hogy...

Amikor 2004-ben véletlenül behurcolták őket Franciaországba, és ott megtelepedtek, szaporodni kezdtek, akkor a francia hatóságok óriási erőfeszítéseket tettek, hatalmas ráfordítások árán, hogy megállítsák őket, mégsem sikerült. Hiába találnak meg és pusztítanak el néhány fészket, ezzel egy-egy, a közelben lévő méhészeten segíthetnek, de generálisan már nem szüntethető meg ez a probléma.

Észrevettük, hogy laikusként a legtöbb ember számára a kisebb testű, fekete-sárga csíkos darazsak szinte mind egyformának tűnnek. Ezért elengedhetetlen, hogy legyen egy kiindulópontunk, amely segít megkülönböztetni őket. A kutató rámutatott, hogy a lódarazsat mérete alapján könnyebb azonosítani, míg a többi faj esetében leginkább mikroszkopikus, apró sajátosságok segítenek a megkülönböztetésben.

A legegyszerűbben talán úgy tudnánk megkülönböztetni a Vespulák közé tartozó német darázs és a kecskedarázs jellemzőit a Polistesekétől, ha megfigyeljük a potrohukat: míg a Polistesekre jellemző a karcsú "darázsderék", alakjuk vékonyabb, kecsesebb, addig a Vespulák potroha hirtelen lecsapottan, meredeken csatlakozik a torhoz, amitől a darázs vaskosabbnak, tömzsibbnek néz ki.

A német darázs potroha javarészt sárga, első hátlemezén kisebb, rombusz alakú minta figyelhető meg, továbbá a német darázs fejpajzsán sárga alapon három kis fekete pont látható. Ezzel szemben a kecskedarázs első hátlemezén egy széles, nagy, hátrafelé mutató, háromszög alakú, fekete színű mintázat látható, felpajzsán sárga alapon egy nagy, hosszanti, lefelé szélesedő fekete folt látszik.

A fentieknél karcsúbb, egyben kevésbé ingerlékeny fajok a déli papírdarázs és a padlásdarázs, akik bár nagyon hasonlítanak egymásra, színük alapján mégis megkülönböztethetők. A déli papírdarázs potroha vége javarészt sárga, a fejpajzson lévő foltja nem éri el a pajzs két oldalát, de a folt akár hiányozhat is. A padlásdarázs potroha vége túlnyomóan fekete, a fejpajzsán lévő folt pedig vízszintesen, széltől-szélig végighúzódik a darázs "homlokán".

A szakértő hangsúlyozta, hogy alapvetően egyik darázsfaj sem rendelkezik halálos mérgező anyaggal. Megosztotta, hogy előfordulhat, hogy valakit annyi lódarázs vagy német darázs csíp meg, hogy a szervezete olyan szintű sokkot szenved el, ami akár halálhoz is vezethet, de ez inkább városi legendákra emlékeztető esetek. Kiemelte, hogy ezek a helyzetek rendkívül ritkák, és a tudományos bizonyítékok nem támasztják alá a gyakoriságukat.

A legnagyobb kihívást az allergiás reakciók jelentik, amelyek egyetlen szúrással is életveszélyesek lehetnek. Akik tudatában vannak allergiájuknak, általában rendelkeznek Epipen-nel, amely segíthet a helyzet kezelésében. Azonban azok, akik nem ismerik az allergiáikat, és gyakran nem is tartanak maguknál ilyen adrenalininjekciót, sokkal nagyobb kockázatnak vannak kitéve.

Kérdezősködtünk a szakértőnél, hogy mit tehetünk a nyári darázsinvázió idején, amikor elkerülhetetlen, hogy a rovarokkal találkozzunk, főként ha szabadtéri étkezést tervezünk. Dr. Vas Zoltán hangsúlyozta, hogy a darazsak szúrását teljes mértékben, 100%-os biztonsággal nem tudjuk elkerülni, de van néhány olyan javaslat, amely figyelembevételével jelentősen csökkenthetjük a velük való találkozás kockázatát. Érdemes ezeket a tudnivalókat megfontolni, hogy a nyári élmények ne árnyékolódjanak be a darazsak miatt.

A nem allergiások leginkább úgy tudnak belehalni a darázsszúrásba, ha a szájukba kerül a darázs - sokan nem gondolák, hogy ez milyen könnyen megtörténhet! Ha nyáron kint eszünk-iszunk, mindig átlátszó pohárba töltsük ki a vizet, a sört, a kólát, a szörpöt, a limonádét, bármit, amit éppen fogyasztunk, mert a darazsak belemennek a dobozba. Elég, ha egyetlen pillanatig nem figyelünk oda, például megfordítjuk a húst a grillen, és ha ezalatt belemegy egy darázs a dobozba, mi pedig bekortyoljuk, senkinek sem kell allergiásnak lennie ahhoz, hogy belehaljon. Ha a szúrás a torkot, garatot éri, a duzzanat egyszerűen elzárja a légutakat

- A darázsszakértő felhívta a figyelmet a lehetséges veszélyekre.

Érdemes megjegyezni, hogy a padlásdarázsnak és a déli papírdarázsnak vannak a "hagyományos", kisebb méretű, tenyérnyi, egylépes fészkei, amelyek alulról nyitottak, így láthatjuk bennük a hatszögletű kis sejteket. Ők a társasdarazsak azon tagjai, akik viszonylag békések, kevésbé támadékonyak és kevesebben is vannak

- mutatott rá Dr. Vas Zoltán, aki elárulta azt is, hogy a fajok meghatározásában segíthet, ha látjuk a fészket. Nyugtatólag hozzátette, hogy ha a nem piszkáljuk az említett darázsfajok fészkeit, nem valószínű, hogy bajt okoznak. Hozzátette azonban:

A déli papírdarázs, padlásdarázs a könnyebbik esetek. A Vespula-knak (azaz például a német és a kecskedarázsnak), illetve a lódarázsnak ezzel ellentétben már jóval nagyobb a fészke, külső burka belül több szintet rejt, a burok alatt nem láthatjuk a lépeket és a hatszögletű sejteket. Ha ilyen fészket látunk, fontos, hogy tudjuk: olyan darazsak építették, akikkel nem érdemes packázni! Tehát: míg egy rossz helyen lévő déli papírdarázs fészek problémáját bárki megoldhatja akár Chemotox-szal is, addig az ilyen, burokkal ellátott, belül több lépet tartalmazó fészkeknek semmiképp se menjünk neki házilag!

Arról is megkérdeztük Dr. Vas Zoltánt, hogyha az említett, kevésbé kívánatos darázsfészkek valamelyikére bukkanunk, amiben például a társaiknál jóval agresszívabb német darazsak élnek, mit tehetünk azért, hogy megelőzzük a csípést. Gyakori probléma például, ha a szabadban játszó gyerekek nem, vagy csak túl későn veszik észre a fészket és az agresszívvá váló darazsakat.

"Menj el onnan, amíg még nem késő!"

- figyelmeztetett a szakember, aki úgy vélte, hogy alapvetően - bár a gyermekek esetében ez valószínűleg másképp van - ha az ember mozdulatlanul áll, akkor általában a rovarok békén hagyják őt, vagy csupán néhány darázs fogja megtámadni, míg végül elvesztik az irántunk való érdeklődésüket. Hozzátette:

A felnőttek többsége valószínűleg képtelen lenne mozdulatlanul állni, miközben néhány darázs megcsípheti őt. Ilyen helyzetben a legjobb megoldás az, ha minél előbb eltűnünk a helyszínről. Ezen kívül, ha a darazsak üldözőbe vesznek minket, nehéz dolgunk lesz, hiszen repülési sebességük messze meghaladja a futásunk tempóját. A végkimenetel sokszor a szerencsén is múlik.

A házilagos darázsirtás kockázatos vállalkozás lehet, mivel - főleg a tetőgerendák alatt vagy a falak mélyén rejtőző fészkek esetén - nem mindig tudhatjuk, milyen fajtájú darazsak élnek ott, és mekkora a kolónia mérete. Amennyiben a fészek nem csupán egy-két darabból áll, és jól látható, érdemes szakember segítségét igénybe venni a biztonság érdekében.

Darázsfészkek szinte bármilyen esőtől és széltől védett területen felbukkanhatnak, ám leggyakrabban a ház körüli kőrakásokban, a tetőcserepek alatt, az ereszekben, a padláson vagy éppen a lambéria mögött érzik magukat a legjobban. A társasdarázsfészkek alapanyaga jellemzően összerágott faapríték, cellulóz és különféle növényi részek, hiszen rágó szájszervük nem csupán a táplálékszerzésre, hanem az építkezésre is alkalmas. Miután a fészkeket eltávolították, észlelhetjük, hogy egy könnyed, papírra emlékeztető anyagról van szó, amely a természet csodálatos építkezési technikáit tükrözi.

Ahogy a fentiekben rámutattunk: a darazsak fajtái képekkel is meghatározhatók, azonban mindig érdemes vetnünk néhány pillantást a darázsfészekre is. A "fali darazsak" átfogó kategóriájába bármelyik darázsfaj beletartozhat, ugyanis mind hajlamosak pl. a falba, a tető vagy az eresz alá fészkelni. Érdemes pár szó erejéig megemlítenünk a földi darazsak problémáját is: amennyiben földi darázsfészekre bukkantunk, ezért az esetek többségében a kecskedarázs a felelős, de találkozhatunk a földi darazsak között német darázzsal is. Az üreget természetesen nem a darázs királynő ássa ki: a rágcsálók és más élőlények elhagyatott otthonai tökéletes rejtekhelynek bizonyulhatnak a darazsak számára is.