Thököly Vajk: A költészet sosem kizárólagos A költészet varázsa abban rejlik, hogy mindenkihez eljut, és mindenki számára értelmezhetővé válik. A versek nem csupán a költők magánügyei, hanem közös élmények, érzések és gondolatok kifejezői, amelyek hidat

Thököly Vajk a szilágysági Szilágyzoványban született, kolozsvári egyetemi tanulmányai után pedig hazatért szülőföldjére, ahol pedagógusként dolgozik a mindennapokban, de jó ideje a versírás és a költészet is kiemelkedő szerepet játszik életében, mitöbb, verseit több jelentős előadó is megzenésítette már, ezekből az együttműködésekből pedig idén egy lemez is született. Különleges életút az övé, amelybe egy beszélgetés révén próbáltunk meg betekintést nyerni.

- Kezdjük rögtön a legelején: egyik versedben a Szilágyság költőjeként hivatkozol magadra, költészetedben pedig hangsúlyosan jelen van a Szilágyság, mint tájegység. Miért tartottad fontosnak versben is bemutatni szűkebb szülőhazádat?

- Itt születtem, itt nőttem fel. Ismerem az embereket, tudom, milyen a szilágysági ember lelkivilága. Ezért is tartom fontosnak, hogy írjak róla. Az a közeg, ahonnan én jövök, nem a modern és elvont gondolatokra nyitott. Azt tapasztaltam, hogy az emberek, abban a környezetben, amiben én is élem az életem, az egyszerűen és könnyen befogadható verseket szeretik. Én úgy gondolom, az én verseim ilyenek. Könnyen érthetőek, de súlyos témákról szólnak. Ami még fontos: nem rólam szólnak, hanem a szilágysági, az erdélyi, a Kárpát-medencében élő emberekről. Múltról, jelenről, jövőről. Sokszor úgy is mondom, hogy az én stílusom a "vidéki kortárs" költészete.

Civil életben pedagógusként, testnevelő tanárként tevékenykedsz, ami valóban egy érdekes és szokatlan kombináció a lírával. Sokan nem gondolnák, hogy egy sportos háttérrel rendelkező ember szívében költői lélek is lakozhat, de te ezt a határt elmosod. Mesélj kicsit a költői pályád kezdetéről! Mikor érezted először, hogy a tanári hivatásod mellett a költészet is fontos szerepet fog játszani az életedben? Volt egy olyan pillanat, amikor megértetted, hogy a szavak ereje és a sport iránti szenvedélyed összeér?

- Már a 90-es években is írtam, volt egy amatőr zenekarunk, ott voltak az első próbálkozások, a dalokhoz szöveg kellett. Akkor még zongoráztam, volt egy nagy zongoránk otthon, amit eladtunk, amikor Kolozsvárra kerültem egyetemre. Így utólag sajnálom, hogy elkerült a háztól, de kellett a pénz a tanulmányaimra. Emellett volt egy balesetem is, ami a jobb kezemet érte, és ez után már nem tudtam a billentyűket úgy lefogni, ahogy azt kellene, részlegesen leszakadt két ujjam. Hála istennek az egyetemen nem éreztem ennek a hiányát, rendesen tudtam sportolni. Aztán amikor Kolozsvárról visszajöttem a Szilágyságba, Kémeren kezdtem dolgozni, mint testnevelő tanár. Belső indíttatásra ekkor írtam az első költeményem 2002-ben, amit elküldtem a Gyertyaláng nevű református egyházi laphoz, ahol megjelent nyomtatásban. Ettől kezdve folyamatosan jelenetek meg irásaim több havi- és hetilapban.

- Hét versesköteted jelent meg eddig, legutóbbi idén A belső szoba címmel, ami ráadásul egy gyűjteményes kötet, azt olvasva pedig világossá válik, hogy nagyon termékeny alkotó vagy. Hogyan történik esetedben ez az alkotási folyamat, és nem utolsósorban, mikor engedi időd, hogy versírással foglalkozz?

- 2010-ben jelent meg az első kötetem Sopronban, azt követően több kiadóval is dolgoztam. Jelent már meg könyvem Budapesten, de itt a Szilágyságban, Zilahon is. Az első kötetem írásai inkább a modern, a mai versek világához húz, ezért is van az, hogy azt a könyvet nem szeretem, nem érzem magaménak. Az én verseim dallamosak, mondhatni azt, hogy akár dúdolni is lehet olvasás közben. A második kötetemben és azt követően már ilyen jellegű verseket talál az olvasó. Hol vidámat, hol szomorút. Fontosanak tartom kiemelni az irásaimban a keresztyén értékek fontosságát és megélését, a szülőföld szeretetét, az anyanyelv megőrzését, a család fontosságát az emberi szeretet határtalan reménységét. Hittel és szívvel íródott gondolatok ezek. Az alkotási folyamat sokszor úgy történik, hogy feltámad a gondolat, akár a szél, akkor kell vitorlát bontani, hogy az ember befogja a szelet, ha kell viharrá váljon és vele együtt megnyugodjon. Így születnek a verseim. Azt gondolom, hogy az a közeg ahonnan én jövök ezt a nyelvezetet érti és érzi magáénak. Ha nem így lenne, akkor nem lenne érdeklődés a verses előadásaim iránt és nem énekelték meg volna több mint száz versem neves előadóművészek.

Az előző kérdéshez kapcsolódva szeretném megemlíteni, hogy nem csupán papírra vetem a verseimet, hanem az utóbbi években rendkívül aktívan turnézom velük. A Kárpát-medence szinte minden zugába eljutottam a zenés irodalmi műsorom révén. Számomra ezek a fellépések rendkívül fontosak, mivel lehetőséget adnak arra, hogy közvetlen kapcsolatba lépjek a közönséggel, és megosszam velük az érzéseimet és gondolataimat. A mai világban számos lehetőség áll rendelkezésre az előadóművészet és a líra népszerűsítésére. A digitális platformok, mint például a közösségi média és a videómegosztó oldalak, lehetőséget biztosítanak arra, hogy szélesebb közönséghez jussunk el, és interaktív formában érjük el a hallgatókat. Emellett a helyi közösségi rendezvények, irodalmi fesztiválok és kávéházi estek szintén nagyszerű alkalmak a költészet népszerűsítésére, ahol a közönség közvetlenül tapasztalhatja meg a művészet erejét. Ezen lehetőségek révén a líra nem csupán egy elvont műfaj marad, hanem élő, lélegző formává válik, amely összeköti az embereket.

- Az elmúlt bő két évben közel száznegyven előadást tartottam. Hiszem azt, hogy a mai világban nem elég cask megírni a verset. Ha el akarjuk juttatni az emberekhez, akkor el is kell vinni a közönséghez. Ettől lesz még hitelesebb egy költemény, ha nem csak megírom, hanem el is mondom. Volt olyan helyszín, ahol azt mondta valaki, hogy ő azt hitte, hogy a költők már kihaltak. Voltam kicsi falvakban, voltam nagy városokban, voltam iskolákban, voltam idősek napján, voltam nagyon sok templomban és művelődési házban, és mindenhol azt tapasztaltam, hogy az emberek igenis szeretik a verseket és van igényük rá, főleg azokat a verseket amelyek róluk szólnak. Amiben meglátják tükörként a saját életük, gyökereik, hitük erősségeit, gyengeségeit, amiben ott van a múltjuk, a jelenük és a reményteli jövőjük. Hiszek abban, hogy lelki táplálékkal szolgálok és abban is, hogy ez a Jóisten kegyelme. Mindannyian eszközök vagyunk a kezében. Kit erre, kit arra használ fel. Már a jövő évre is több meghívásom van Kárpát-medence-szerte, áprilisban pedig az Egyesült Államok nyugati partjára utazom, ahol Los Angelesben, San Diegoban, és más magyar közösségekben szolgálok.

A zenéről beszélve érdemes megemlíteni, hogy számos versed már megzenésítésre került neves előadók által. De honnan is indult ez a különleges folyamat?

- 2012-ben megfilmesítették az egyik novellám, itt zárójelben megjegyzem, hogy van egy novelláskötetem is. Akkor gondoltam, ha a novella film lett, akkor a vers miért ne lehetne dal. Amúgy is ott voltak a sorok közé rejtve a dallamok. Lehet, hogy ez maradt meg a gyerekkori zongoraleckékből. Ekkor küldtem el egy versem Petrás Jánosnak, ami meg is jelent dal formájában 2013-ban, a Kárpátia zenekar akkori lemezén, ami a MAHASZ toplista élén végzett, azóta pedig már platinalemez. Ezt követően még négy lemezén dolgoztam a zenekarnak. Az elmúlt tizenkét évben több, mint harminc előadóval jött létre ilyen jellegű együttműködés. Idén Rudán Joe új lemezén is ott vannak a verseim, de Fábián Zoltán előadóművész is több költeményem lemezre és színpadra vitte. Zolival közösen több mint ötven előadást tartottunk már, ahol a versek és a dalok váltakozva, egymást követve szólalnak meg a színpadon. De dolgozta fel már a Historica zenekar is többször a verseim, Géczi Erika, a Kormorán volt énekese, a Transylvanium zenekar, és olyan művészek is szavalták már verseim, mint Kalapács József, Csík János, Marosán Csaba, vagy Tóth Auguszta. Nagy megtiszteltetés ez számomra.

Idén új szintre lépett a megzenésített versek világa, hiszen lemez formájában is megjelent egy válogatás, amelyben olyan neves előadók közreműködnek, mint Rudán Joe, a Transylvanium vagy a Historica. Különösen figyelemre méltó, hogy a megjelenését követően azonnal a MAHASZ toplistájának negyedik helyén debütált. Felmerül a kérdés: vajon lesz-e a jövőben további együttműködés ezekkel a tehetséges művészekkel?

Mivel már jó néhány költeményem zenei feldolgozást nyert, úgy döntöttem, hogy egy merész lépést teszek: Fábián Zoli barátom segítségével felkerestem a budapesti H-music kiadót, hogy érdeklődjek, nyitottak lennének-e egy ilyen lemez megjelentetésére. Meglepetésemre a kiadó igent mondott! Ezután közösen válogattuk ki azokat a dalokat, amelyek a korongra kerültek, és örömmel jelenthetem, hogy a MAHASZ Top 40-es országos listáján az előkelő negyedik helyen debütált. Jelenleg is a ranglista élmezőnyében található. A lemezen nem csupán korábban megjelent dalok hallhatók, hanem néhány új szerzemény is, melyek kifejezetten erre a projektünkre készültek. Például Nagy Dávid (Totális Metál, ex-Pokolgép) és a Duna-Rock Akusztik is hozzájárult egy-egy dallal. Fontosnak tartottam, hogy minden előadótól egy-egy tétel szerepeljen, így a 13 dal 13 különböző művésztől érkezett, kiegészítve két verssel, amelyek az én előadásomban hallhatók. A lemez címe: "Hittel és szívvel - Megzenésített versek". A jövőre nézve elmondhatom, hogy továbbra is aktívan dolgozom együtt több előadóval, és reményeim szerint 2025-ben is több versem fog dal formájában napvilágot látni. Sőt, már egy új, önálló lemez kiadásán is gondolkodom!

- Ilyen esetben nem áll fenn esetleg a veszély, hogy költőből a tudatalattidban "átvedlesz" dalszövegíróvá? Hogyan sikerül megtartanod az egyensúlyt?

- Ez egy jó kérdés.... ezen dalok szövegei, ha mondhatom így, egytől-egyig versnek íródtak. Ezt követően készült, íródott dallam is hozzá. Sok verset ezek közül el is szavalok előadásaimon. Úgy érzem, egyensúlyban vagyok ezzel, bár vannak olyan darabok is, amelyek mondanivalójuk és formájuk révén inkább közelebb állnak a dalszövegekhez. Többnyire népzenei előadókkal és rockzenészekkel dolgozom, és ezekben a zenei stílusokban nagyon jól működnek a verseim.

- Zárásként arra kérlek, hogy röviden foglald össze a költői hitvallásod...

Hiszem, hogy a vers mindenki számára elérhető kincs, ezért amíg csak lehetőségem van rá, és a Jóisten ereje támogat, elviszem a gondolataim üzenetét, és megosztom mindenkivel, akinek szüksége van rá. Hittel és lélekkel!