Az olimpiai életjáradékok elosztása új formát ölt, hiszen jelentős átalakítások várnak ránk.
Ezek az anomáliák olyan mértékben felkeltették a figyelmet, hogy az állami sportirányítás vezetői is rájöttek: sürgős intézkedések szükségesek. A Magyar Edzők Társasága (MET) volt az első, aki lépést tett, javaslatát eljuttatva a sportállamtitkársághoz. Azonban a sportfőhatóság nem állt meg ennyinél; a MET mellett további öt, különböző sportágakban aktív köztestület véleményét is kikérte. Így a Magyar Olimpiai Bizottság, a Magyar Paralimpiai Bizottság, a Sportegyesületek Országos Szövetsége, a Nemzeti Versenysport Szövetség, valamint a Nemzeti Diák-, Hallgatói és Szabadidősport Szövetség is részt vesz a döntés előkészítésében.
Schmidt Ádám sportállamtitkár szerdán egy rövid videóüzenetben osztotta meg a következő információt: "Mint ahogyan azt korábban megígértük, ma megtörtént az egyeztetés a köztestületi vezetők körében. A megbeszélés középpontjában az olimpiai járadék és az állami jutalmak kérdése állt. A részletekkel hamarosan jelentkezünk!"
Mielőtt rátérnénk a legvalószínűbb forgatókönyvre, hallgassuk meg az öttusázók hajdani sikerkapitányát, Török Ferencet, aki egyrészt ügyvédként ismert, másrészt maga is haszonélvezője az edzőket támogató járadékrendszernek.
Van egy szomorú hírem: a jelenlegi rendszer, amely valóban nagyon igazságtalan, igényli a változtatást, és bár van lehetőség a javításra, teljesen igazságos megoldás sosem fog születni. Még ha elfogadjuk is, hogy az aranyérmek értéke megkérdőjelezhetetlen - vagyis figyelmen kívül hagyjuk, hogy a sportágak közötti versenyképesség mértéke mennyire eltérő -, akkor is sok kihívás vár ránk. Ezt mondja a 90. életévét betöltő sportoló, aki pályafutása során egyéni és csapatversenyben is olimpiai bajnok lett. Az 1988-as szöuli olimpián általa vezetett csapat (Fábián László, Martinek János, Mizsér Attila) mindkét aranyérmet elhozta.
Tedd egyedivé a szövegedet: - Vajon fair-e, hogy manapság a legtöbb sportoló felkészítését edzői csapatok végzik - és nem csupán az öttusa világában! -, mégis csupán egyetlen edző részesül a jutalomban? Vagy igazságos az, hogy két edző, akik ugyanakkora erőfeszítést tesznek, közül az egyik, például egy pólóedző, az olimpián aranyérmet nyer, míg az úszó- vagy tornaedzője akár négy-öt érmet is begyűjthet? E két helyzetben is a válasz nem mondd, hogy könnyű - érvel Török Ferenc, aki azt javasolja, hogy az olimpián második és az azt követő aranyérmeket kevesebb jutalommal ismerjék el, mint az elsőt. Jogászként pedig megjegyzi, hogy: - A megszerzett jogokat visszamenőleg nem lehet elvenni, ezért, bármennyire is nehezen emészthető és erkölcsi kérdéseket felvető, akik eddig aránytalanul nagy összegeket kaptak, azokat nem lehet megfosztani a juttatásaiktól.
Márpedig néhány kifizetés valóban valóban vérforraló. A 2025.ben megemelt összegeket tekintve (az átlagfizetéshez van kötve, vagyis 13% az emelkedés!) a rangelső Fábiánné Rozsnyói Katalin járadéka már a nyolcmilliót közelíti (7 855 059) nettóban (!!), de ő legalább világhírű olimpiai bajnokok sorát nevelte. A második legjobban fizetett trénernek viszont (a neve lényegtelen, nem ellene akarunk hergelni, hanem a rendszert bírájuk) még egy paralimpiai bajnoka sincs, pedig azon a versenyen jóval kisebb a konkurencia. Az ő 7 122 808 forintja tényleg mindenkinél kiveri a biztosítékot. Még néhány példa: sokkal kisebb összeg, de szerénynek nem nevezhető 2 463 027 forint üti egy olyan tréner markát, aki csak a minimezőnyű siketlimpiai vízilabdatornákon aratott csapatával sikereket. De vannak olyanok is, akik az 1984-es olimpiát helyettesítő Barátság Versenyekért, vagy siket sakkolimpiai sikerekért vesznek fel nagyon kemény összegeket.
Mi lehet a megoldás? Egy bennfentes forrás szerint, bár hivatalosan még nem megerősítették, az államtitkárság a MET javaslatát alapul veszi. A testület elnöke, Molnár Zoltán három hónappal ezelőtt világosan kifejtette a javaslat lényegét.
