Az ólomszennyezés hatásai a Római Birodalom idején: Szellemi hanyatlás jelei A Római Birodalom fénykorában, amikor a kultúra és a tudomány virágzott, egy rejtett veszély leselkedett a társadalomra: az ólomszennyezés. A National Geographic kutatásai szeri

Az ólom rendkívül veszélyes anyag, amely a szervezetbe kerülve számos ártalmas hatást gyakorol. Különösen aggasztó, hogy a kutatások szerint az ólomexpozíció hozzájárulhat az intelligencia csökkenéséhez is, amit ma már széles körben elismernek.

Az ólom igen könnyen alakítható fém, e tulajdonsága tette alkalmassá arra, hogy az ókori Róma többek közt vízvezetékekhez felhasználja. Bár felmerült, hogy ez is hozzájárulhatott, azonban az elsődleges veszélyforrást mégsem a közvetlen felhasználás jelentette, hanem az a szennyezés, amelyet az ezüstbányászat és fémművesség "melléktermékeként" a vidéki, szegényebb lakosság volt kénytelen elviselni.

Az utóbbi években több kutatás is foglalkozott az ólomszennyezés szintjének feltérképezésével a római kor különböző időszakaiban, különösen az alpesi gleccserek jégmintáinak vizsgálata révén. Nemrégiben a PNAS szaklapban megjelent egy új tanulmány, amelyben a nevadai Sivatagi Kutatóintézet (DRI) tudósai északi sarkvidéki jégmintákat elemeztek a téma mélyebb megértése érdekében.

A legkisebb mennyiségű ólomszennyezés is negatívan befolyásolja a gyerekek kognitív fejlődését, és most a szakértők egész Európára vonatkozóan elemezték ennek súlyos következményeit. A kutatás során két grönlandi és egy orosz sarkvidéki jégmintát vizsgáltak, ahol a jégbe zárt légköri ólom mennyiségét mérték meg, időszámításunk előtt 500 és időszámításunk szerint 600 között. Ezen adatok alapján a légköri áramlatok szimulációjával becsülték meg, hogy az egyes kontinensbeli régiók levegőjében milyen mértékben volt jelen ez a szennyező nehézfém.

Joseph McConnell mintegy két évtizeddel ezelőtt kezdte el a jégminták rendkívül aprólékos vizsgálatát, amelyekkel feltárta, mennyi ólom is volt a korabeli légkörben. Erre pedig a történelem és a régészet terén dolgozó szakemberek is "lecsaptak", felismerve, hogy miféle jelentőségük lehet az adatoknak.

"Ezek a kutatások jelentős mértékben átalakították a korszakról alkotott elképzelésünket, hiszen közvetlen összefüggéseket fedeztünk fel a különböző történelmi események, mint például a népességcsökkenés, járványok és a környezetszennyezés között" - nyilatkozta Andrew Wilson, a kutatás egyik résztvevője.

Az ólomszennyezés komoly egészségügyi kockázatokat rejt magában, különösen a felnőttek számára, mivel szív- és érrendszeri megbetegedésekhez, vérszegénységhez, memóriazavarokhoz, termékenységi nehézségekhez, rákos megbetegedésekhez, valamint az immunrendszer gyengüléséhez vezethet. A gyermekek esetében még a legkisebb mennyiségű ólom is súlyos következményekkel járhat, mint például koncentrációs zavarok, csökkent szellemi teljesítmény és tanulási nehézségek. Fontos hangsúlyozni, hogy gyakorlatilag nincs olyan ólomszennyezettségi szint, amelyet biztonságosnak lehetne tekinteni a gyerekek számára.

A kutatók most a szellemi hatásokat állították a középpontba, mert ezek olyan tényezők, amelyeket könnyedén számszerűsíteni lehet. Megállapították, hogy a teljes európai populáció esetében az intelligenciahányados (IQ) 2-3 ponttal csökkent. Bár ez a változás elsőre talán elhanyagolhatónak tűnik, fontos hangsúlyozni, hogy ez az egész népesség átlagát érinti.

A kutatás szerint a vaskorban kezdődött a légköri ólomszennyezés, és a mennyiségi csúcsot a köztársaság időszakában, az időszámításunk előtti 2. században érte el, majd a következő száz évben a köztársaság krízisével egy időben gyors csökkenésnek indult. A Római Birodalom korában azután újra emelkedésnek indult, mígnem az antoniusi járvány (feltehetően himlő) idején, 180 körül hanyatlott le ismét.

Ezt követően a középkor végéig a jégfuratok adatai szerint nem tapasztalhattunk olyan mértékű ólomszennyezést, mint amilyet a Római Birodalom korában regisztráltak!

Bár az 1970-es évek elején, az ólmozott üzemanyagok betiltása előtt ennél is negyvenszer több ólom volt az északi sarkvidéki jégfuratokban, azonban már évezredekkel a modern ipar előtt is képes volt az ember alaposan megmérgezni a környezetét és persze ezzel saját magát is.