Felfoghatatlan fájdalom és emlékezés: a 15 évvel ezelőtti szmolenszki tragédia máig megosztja Lengyelországot.

A 15 évvel ezelőtti légikatasztrófa körüli rejtély továbbra is megoldatlan, hiszen nem világos, hogy a tragédiát robbanás okozta-e. Az esemény során Lech Kaczyński lengyel elnök, felesége és 94 másik utas vesztette életét, amikor a repülőgép lezuhant Nyugat-Oroszország katonai repülőterén. A baleset körüli kérdések és spekulációk azóta is foglalkoztatják a szakértőket és a közvéleményt.

2010. április 10. egy olyan dátum, amely ugyanúgy a lengyel történelem fontos mérföldkövévé vált, mint 2005. április 2. E két nap között a tragédia és a veszteség közös vonása rejlik, hiszen soha nem tapasztalt mértékű katasztrófa történt, amelynek következtében az ország legfőbb vezetői is életüket vesztették.

Lech Kaczyński elnök és felesége, Maria, mellett a kormányzati Tupoljev repülőgép fedélzetén tartózkodott az utolsó száműzetésben élő lengyel elnök, Ryszard Kaczorowski, valamint a lengyel hadsereg vezérkari főnöke, Franciszek Gągor tábornok. Velük utaztak parlamenti képviselők és szenátorok is. Katynba tartottak, ahol részt vettek a megemlékezésen, amelyen a Lengyel Nemzeti Bank elnöke, egyházi személyiségek, a legénység és a katyńi családok képviselői is jelen voltak. Ezen a napon emlékeztek meg azokról, akiket hetven évvel korábban Sztálin parancsára, a nemzetközi jogot semmibe véve, gyilkoltak meg. A rendezvény célja az volt, hogy tiszteletüket tegyék a múlt áldozatai előtt, és emlékeztessenek a történelmi igazságra.

1940 áprilisában a szovjet NKVD brutális tömeges kivégzésekbe kezdett, célpontjaik között a korábban internált lengyel tisztek, rendőrök és állami tisztviselők, vagyis a lengyel elit tagjai szerepeltek. A szovjet hatóságok ezeket az embereket ellenségként kezelték. Az áldozatok száma meghaladta a 22 ezer lengyel állampolgárt, akiket számos helyszínen öltek meg. A kommunizmus évei alatt a társadalom számára tabunak számított ezeknek az eseményeknek a megemlítése, csupán a rendszerváltás után nyílt lehetőség arra, hogy szabadon beszélhessünk erről a tragikus fejezetről.

A katyni mészárlás 70. évfordulója két részre oszlott. Április 7-én Donald Tusk miniszterelnök Vlagyimir Putyin orosz elnök meghívására részt vett a hivatalos megemlékezéseken.

Április 10-én Katynban emlékezetes ünnepségeket terveztek, amelyen Lech Kaczyński elnök és kísérete is részt vett volna. Egy kis Jak-40-es repülőgép szállt le a nyugat-oroszországi Szmolenszk repülőterén, fedélzetén újságírókkal. Eközben a többi résztvevő már vonattal érkezett a helyszínre. A katyni erdő mélyén, ahol hetven évvel korábban oroszok gyilkolták meg a lengyel tiszteket, most a hivatalos küldöttség érkezésére vártak, hogy megemlékezzenek a tragédiáról.

Hirtelen eljutott a híre a város lakóihoz, hogy az elnököt szállító repülőgép a sűrű ködben a közeli katonai reptérre zuhant. Ahogy teltek a percek, újabb értesülések érkeztek, melyek megerősítették a borzalmas hírt: senki sem élte túl a tragédiát. A televíziós felvételeken az emberek arca mintha megkövült volna, a levegőben szinte érezni lehetett a halálos csendet, ami Katynra nehezedett. Az esemény súlya mindent elborított, a város lelkét mély fájdalom övezte.

Ez az esemény nem csupán Lengyelországot érintette meg mélyen. A tragédia páratlan volt; ilyen mértékű hivatalnok-veszteségre még sosem volt példa, hiszen a hivatalban lévő elnökön kívül ennyi vezető egyszerre sosem hunyt el. A kezdeti sokk, a fájdalom és a rendkívül rövid idejű nemzeti összefogás után hamarosan két ellentmondásos narratíva is napvilágot látott az eseményekkel kapcsolatban.

Az első vélemény szerint az elnök viselte a felelősséget, mivel állítólag a kedvezőtlen időjárás ellenére is rákényszerítette a pilótákat a leszállásra. Emellett felmerültek olyan pletykák is, amelyek a pilóták szakmai hozzáértését kérdőjelezték meg, azonban ezeket az állításokat később megcáfolták.

Egy másik verzió szerint nem baleset, hanem merénylet volt - Putyin így akarta volna megbüntetni Kaczyńskit a Grúziának a 2008-as háborúban nyújtott támogatásáért. Lengyelország a mai napig megosztott a 2010. április 10-i események megítélésében, a különböző vizsgálóbizottságok egymásnak ellentmondó megállapításokat tettek. A téma a mai napig visszhangzik a lengyelek körében, és az elnökválasztási kampány során is felmerül, mind a felelősök keresése, mind az áldozatokra való megemlékezés kapcsán.

A repülőgép törmelékei és a fekete dobozok még mindig orosz földön hevernek. Érdekes módon, az évek során a bombamerénylet elmélete, amelyet kezdetben sokan kigúnyoltak és elutasítottak, mára egyre több külföldi politikus figyelmét felkeltette. Ezt a kérdést többek között Volodimir Zelenszkij ukrán elnök is felvetette nemrégiben.

A közelmúltban a szmolenszki katasztrófa ügyében nyomozó ügyészek úgy határoztak, hogy "házkutatási letartóztatást" kérnek 43 orosz igazságügyi orvosszakértő ellen. Az ügyészek szerint a szakértők hamis adatokat közöltek orvosszakértői véleményükben, miután a katasztrófa áldozatainak boncolását Moszkvában végezték el.

Az ügy már a kezdetektől fogva sok vitát generált, különösen akkor, amikor kiderült, hogy nyolc áldozat holttestét összekeverték. A lengyel ügyészség már régen foglalkozott az orosz orvosi szakvéleményekben tapasztalt szabálytalanságokkal, és ennek kapcsán hangsúlyozták a holttestek exhumálásának fontosságát. Ugyanakkor az áldozatok hozzátartozói közül többen ellenálltak a szeretteik maradványainak kiemeléséhez, ami érthető aggodalmakra utal.

Ezen kívül nyomozás indult Pavel P. alezredes és két másik orosz légi irányító ügyében is, akiket a szmolenszki baleset főnyomozása során azzal vádolnak, hogy felelősek a tragédiáért, amely számos ember életét követelte.

A szmolenszki tragédia 15. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezések középpontjában egy reggeli és egy esti szentmise áll, amelyet a varsói érsekség Keresztelő Szent János mártíromságának bazilikájában tartanak. Az eseményeken több neves politikai személyiség is részt vesz, köztük Andrzej Duda köztársasági elnök és Jarosław Kaczyński, a Jog és Igazságosság (PiS) párt vezetője, akinek családtagjai is az áldozatok között találhatók. A program keretében koszorúzásra is sor kerül az áldozatok emlékműveinél és sírjainál, emellett pedig egy emlékmenetet is szerveznek, melynek során a szmolenszki katasztrófa minden áldozatának arcképét bemutatják.