A magyar kutatás jövője politikai befolyás alá kerülhet.

A kormány újabb lépést tesz a tudomány politikai befolyásolásának irányába: a teljes magyar kutatóhálózatot egy központi alapítványi keret alá kívánja vonni, mindezt érdemi párbeszéd nélkül. A kutatók hangot adnak ellenállásuknak, míg a miniszterelnök hallgatásával válaszol, így a tudományos függetlenség sorsa egyre inkább kétségessé válik.

A kormány újabb lépést tesz a tudomány politikai befolyásolásának irányába: a teljes magyar kutatóhálózatot egy központi alapítványi keret alá kívánja vonni, mindezt érdemi párbeszéd nélkül. A kutatók hangot adnak ellenállásuknak, míg a miniszterelnök hallgatásával válaszol, így a tudományos függetlenség sorsa egyre inkább kétségessé válik.

A kormány döntése értelmében a magyar tudományos élet fontos pilléreit, a humán tudományok négy jelentős kutatóintézetét leválasztják a meglévő intézményhálózatról. Ezzel a magyar kutatói közösség szétverése újabb szakaszába lépett. A HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat gyökeres átalakítása nem csupán a hazai tudósokat érinti, hanem figyelmeztetést jelent az európai kutatási színtér résztvevőinek is. A kormány elképzelései szerint az intézetek közérdekű vagyonkezelő alapítványi formában folytatnák működésüket, egyetlen ernyőszervezet alá helyezve őket. Bár a hivatalos kommunikáció modernizációt ígér, sokan politikai központosítással és a tudománypolitika rombolásával vádolják a lépést.

Egyoldalú döntések, egyeztetés hiányában.

A kormány a legfontosabb érintettek, vagyis a kutatók és az intézetvezetők véleménye nélkül hozta nyilvánosságra a törvénymódosítást, amely alapjaiban változtatná meg az intézményi struktúrát és a finanszírozási rendszert. A kutatók aggodalmukat fejezték ki, hogy az utóbbi években fokozatosan csökkentették az autonómiájukat, és most úgy tűnik, véglegesen felszámolják azt. A döntéshozatali folyamat átláthatósága hiányzik, a kommunikáció zavaros, és az érvek gyakran felületesek. Az érintettek sokszor csak utólag értesülnek a jogszabálytervezetekről, ami tovább növeli a bizonytalanságot és a frusztrációt.

A szakmai közösség, élükön a Lendület- és ERC-kutatócsoport-vezetőkkel, határozottan kifejezte ellenállását. Nyílt levélben fordultak Orbán Viktorhoz, amelyben éles kritikát fogalmaztak meg a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat bölcsészet- és társadalomtudományi kutatóintézeteinek ELTE-hez való csatolásával kapcsolatban. A levélhez vasárnapig körülbelül 70 kutató csatlakozott. Véleményük szerint a javasolt modell nem a tudományos kutatás előmozdítását célozza, hanem a politikai befolyás alá helyezi azt.

A tervezett alapítványi modell nem új keletű jelenség: a felsőoktatás és a kulturális intézményrendszer terén már megtapasztaltuk ennek a forgatókönyvnek a következményeit. Az eredmény pedig nem éppen kedvező: a működés kiszámíthatatlanná vált, a vezetői kinevezések gyakran a lojalitásra épülnek, és az uniós források is egyre inkább megfogyatkoznak. Jelenleg ugyanez a sors vár a HUN-REN-re is.

A kutatók jogosan aggódnak amiatt, hogy az alapítványi átalakulás következtében nem csupán az intézeti autonómia szűnhet meg, hanem a nemzetközi együttműködések és a pályázati források is komoly veszélybe kerülhetnek. Az Európai Unió már eddig is felfüggesztette a modellváltó intézmények részvételét számos programban, és nem zárható ki, hogy a HUN-REN is hasonló sorsra jut.

A kormány intézkedéseket hoz, ám a részleteket nem osztja meg.

A kormányzat álláspontja szerint az átalakítás célja a hatékonyság, a versenyképesség és a pénzügyi stabilitás növelése. Az érvek ismerősek: az állam csupán "racionalizál", több forrást biztosít, és garantálja a kutatók autonómiájának megőrzését. Azonban ezek a kijelentések az utóbbi évek tapasztalatai alapján egyre inkább megkérdőjelezhetők. A vagyonkezelő alapítványok kialakítása pontosan azt jelenti, hogy a közpénzek magánszemélyek kezébe kerülnek, miközben a szakmai irányítást politikai kinevezésű kuratóriumok veszik át.

Az átalakítás kétségtelenül beleillik abba a trendbe, amely a közintézmények kormányzati felügyelet alá vonását célozza. Az, hogy éppen most a tudományos szféra került a figyelem középpontjába, nem csupán hazai probléma. A nemzetközi elismertség, a tudományos együttműködések és az innovatív eredmények mind komoly kockázatnak vannak kitéve.