Nyaki nyirokcsomó-mintavétel: Mit érdemes tudni a vizsgálat során A nyaki nyirokcsomók mintavétele egy fontos diagnosztikai eljárás, amely segíthet az orvosoknak a különböző betegségek, például fertőzések vagy daganatok azonosításában. Ha arra készül, ho

Nyirokcsomók megnagyobbodása esetén előfordulhat, hogy mintavételre van szükség a pontos diagnózis érdekében.

A megnagyobbodott nyirokcsomók mögött álló okok széles spektrumot ölelnek fel, így nem szükséges azonnal a legrosszabb forgatókönyvre gondolnunk, amikor nyakunkon duzzanatot észlelünk. Ugyanakkor előfordulhat, hogy a csomók citológiai vizsgálatra szorulnak, hogy pontosabb diagnózist nyerjünk.

Dr. Róna Ágnes, az Ultrahangközpont szakértője, az ultrahangvizsgálattal kapcsolatosan morfológiailag nem egyértelmű nyirokcsomók aspirációs mintavételéről osztotta meg velünk gondolatait.

- A nyirokcsomók gyakorlatilag mindenhol megtalálhatók a testünkben, a nyak pedig kifejezetten gazdag nyirokcsomó-régió. Megnagyobbodott nyirokcsomókat is tapinthatunk anélkül, hogy valamilyen súlyos problémánk lenn. - kezdi dr. Róna Ágnes. Számtalan betegség okozhat nyirokcsomó-megnagyobbodást akár egy-egy régióban, akár generalizáltan, ezeknek csak viszonylag kis részét idézik elő daganatos megbetegedések. A lehetséges okok egyike, amellyel szinte mindenki találkozik az élete során, a szervezetben zajló vírusos vagy bakteriális fertőzés. A felső légúti megbetegedések, egy akut torokgyulladás vagy fogászati fertőzés kapcsán is tapasztalhatjuk a nyaki régió nyirokcsomóinak fájdalmas duzzanatát, ami a fertőzést követően visszahúzódik. Ezek a lokalizációtól függően a nyelést és a rágást is akadályozhatják akár.

A nyirokcsomók megnagyobbodása különböző okokból következhet be, legyen szó gyulladásos vagy autoimmun betegségekről, mint például rheumatoid arthritis vagy szisztémás lupusz eritematózus. Emellett immunhiányos állapotokban is gyakran megfigyelhető ez a jelenség. A daganatos sejtek behatolhatnak a nyirokerekbe, jelezve a közeli rosszindulatú elváltozások jelenlétét. Ilyen esetekben a nyirokcsomók duzzadása általában fokozatosan és fájdalommentesen alakul ki. Ritkább esetekben allergiás reakciók, gyógyszerérzékenység vagy gyógyszermellékhatások is okozhatják a nyirokcsomók megnagyobbodását.

A nyirokcsomók jellemzően borsószem méretűek, de különböző fertőzések, gyulladások vagy daganatos megbetegedések hatására megnagyobbodhatnak. Különösen kisgyermekeknél és vékonyabb testalkatú egyéneknél a nyirokcsomók duzzanata szembetűnőbb lehet, míg a nagyobb zsírszövet alatt rejtőzködő csomók nehezebben észlelhetők. Általánosságban elmondható, hogy a 10 mm-nél nagyobb átmérőjű nyirokcsomók klinikai szempontból jelentősek, mivel a normál méretet meghaladó nyaki nyirokcsomók gyulladásos vagy daganatos elváltozásokra utalhatnak.

Amint arra Róna doktornő felhívja a figyelmet, a nyirokcsomó értékelésekor annak lokalizációja és mérete, konzisztenciája, fixáltsága és érzékenysége mellett a beteg egyidejű panaszai (fájdalom, láz, tartós fáradtság stb.) és laborleletei nyújtanak támpontokat. A felületes régiókban található nyirokcsomóknál a tapintás is sokat elárul a kérdéses elváltozás jellegéről. A gyulladásos nyirokcsomók mirigyes tapintatúak, míg a rendellenes nyirokcsomók keményebbek, a környezetükkel összekapaszkodott elváltozások. Akut gyulladásra utal, ha a duzzanat fájdalommal jár, míg a tumoros elváltozások jellemzően nem fájdalmasak, az ultrahangfelvételen egyenetlen kontúrúak lehetnek.

Ha észleljük, hogy hetek óta nem csökken a megduzzadt nyirokcsomó mérete, első lépésként érdemes háziorvoshoz fordulni. Dr. Róna Ágnes javasolja, hogy a szakember a fizikális vizsgálat mellett a páciens általános egészségi állapotát is felmérje. Esetleg képalkotó vizsgálatokra, valamint a fertőzések kiszűrésére irányuló vérvizsgálatokra is szükség lehet. A nyaki lágyrészek és a nyirokcsomók alapos vizsgálatához a magas felbontású ultrahang nyújt nagy segítséget. Ha a képalkotó vizsgálatok nem adnak kellő információt a diagnózis pontos meghatározásához, akkor egy minimálisan invazív eljárás keretében (biopsziával) sejtkultúra vagy szövettani minta vételére kerülhet sor, amely kooperáló betegeknél altatás nélkül is elvégezhető. Az aspirációs vizsgálat során egy vékony tűt vezetünk be az érintett területbe, és vákuum segítségével nyerjük ki a szükséges mintát.

A vizsgálat nagy körültekintéssel - a beteg biztonságát szem előtt tartva - zajlik, ultrahangvezérlés mellett: mindig a legrövidebb tűutat választva, a fontos képleteket (pl. nagyér) elkerülve közelítjük meg a kérdéses nyirokcsomót. Az aspirációs technikával akár kisebb, 2-3 mm-es képletekből is lehetőségünk van mintát venni anélkül, hogy ez a beteg számára megterhelő lenne, és komolyabb mellékhatásoktól sem kellene tartania. A mintavételt követően a beteg visszatérhet mindennapi tevékenységeihez. A vizsgálattal karakterizálhatjuk az elváltozások pontos jellegét, esetleges daganatos érintettségét, ami segíthet a kezelés, valamint a prognózis meghatározásában egyaránt. Ha a mintavétel eredménytelennek bizonyult, vagy a radiológiai kép és a szövettan eredménye ellentmondásos, ismételt mintavételt javaslunk.