A nyugdíjasok körében nem aratott osztatlan sikert a következő évre vonatkozó költségvetés-tervezet.
Elsődlegesen fontos, hogy a kulcskifejezések alkalmazása és a célok meghatározása egyértelmű legyen, azonban jelen esetben a helyzet zavaros. Az előterjesztésben a "nyugdíj" kifejezés 79 alkalommal fordul elő, ám gyakran eltérő jelentéssel bír. A beterjesztők valószínűleg figyelmetlenségből, szakmai hiányosságok miatt, vagy éppen az összehasonlíthatóság kedvéért használják a "nyugdíj" szót. Különösen árulkodó, amikor az alapvető célokat próbálják meghatározni. A "nyugdíjak reálértékének megőrzése" és az ennél kedvezőbb "nyugdíjak vásárlóerejének megőrzése" megfogalmazások között hatalmas különbség van, amely konkrétan több milliárd forintot jelent.
A legnagyobb kihívás, hogy az egyik leglényegesebb szakaszában a tervezetnek még az inflációt is figyelmen kívül hagyták. Különösen a "különös méltánylást érdemlő körülmények" támogatására vonatkozóan. Jelenleg mindössze 1,900 millió forintot különítettek el erre a célra, és sajnálatos módon ebből a szakaszból teljesen hiányzik az infláció követése. Pedig itt tapasztalható a legnagyobb deficit. Az elmúlt évek során ez a keret mindössze néhány hónap alatt kimerült. Az elszegényedő idősek száma folyamatosan emelkedik, így az őket segíteni kívánó programok iránti kereslet évről évre egyre inkább túllépi a rendelkezésre álló forrásokat. Ennek következményeként a kiszolgáltatottság mára már általános jelenséggé vált.
Laptársunknak, a Klasszis Médiához tartozó Piac és Profit munkatársának, Karácsony Mihálynak a nyilatkozata szerint a jövő évi fogyasztói áremelést 3,6 százalékra becsülik. Ezt a számot összekapcsolják a 2026 januárjára tervezett nyugdíjemeléssel is. Ha figyelmen kívül hagyjuk a "vágyvezérelt" kormányzati elképzeléseket, amelyeknek egyetlen szakmai fórum sem ad hitelt, és csupán az elmúlt évek tapasztalataira támaszkodunk, akkor sajnos komor hónapok várhatnak a nyugdíjasokra.
"Ismételten kényszerhitelezővé válnak a nyugdíjasok következő évben is."
A szakember szerint a legnagyobb baj, hogy a kormányzati rendszer nem képes az önkorrekcióra, vagyis a rossz tervezést nem követi a felismerés utáni gyors változtatás igénye.
