Nem szükséges megbetegednünk ahhoz, hogy fejlődjünk és jobban érezzük magunkat!

A zeneterápia egy tudatosan felépített folyamat, amelyben egy képzett zeneterapeuta a zenét és annak különböző elemeit - mint például a hang, ritmus, dallam és harmónia - alkalmazza annak érdekében, hogy elősegítse a kommunikációt, az emberi kapcsolatok kialakítását, a tanulási folyamatokat, és az önkifejezést. A zeneterápia pozitív hatással van a fizikai, érzelmi, mentális, társas és kognitív területekre, hozzájárulva a személy jólétéhez. Célja, hogy feltérképezze az egyén erősségeit, valamint segítsen a sérült funkciók helyreállításában. Ezzel elősegíti a belső egyensúly megteremtését, valamint a társas kapcsolatok hatékonyabb működését. A terápia rehabilitációs célokat is szolgálhat, amelynek eredményeként a kliens életminősége jelentősen javulhat.

A zeneterápia sokoldalú eszköz, amely bármely életkorban, a csecsemőkortól egészen az időskorig alkalmazható – sőt, már a születés előtti időszakban is rendkívüli hatású lehet. Ez a megközelítés különösen hasznos lehet azok számára, akik lelki vagy fizikai kihívásokkal küzdenek, szorongással vagy fogyatékossággal élnek, illetve akik életük nehéz szakaszát élik át. A zene gyógyító ereje segíthet a stressz csökkentésében, a belső harmónia helyreállításában és a pozitív érzelmek előmozdításában.

A zene, mint a szavakon túli kifejezés egyedülálló eszköze, lehetőséget kínál arra, hogy az érzelmeket mélyebben átéljük, és kapcsolatokat építsünk olyan helyzetekben is, amikor a szavak már nem elegendőek. Motiváló hatása révén nemcsak a beszéd, hanem a figyelem és a mozgás fejlődéséhez is hozzájárulhat, így gazdagítva mindennapjainkat.

Az egészségügyi szektorban, különösen a kórházi osztályokon, a fájdalom csillapítására és a szorongás mérséklésére alkalmazható módszerek fontos szerepet játszanak. A pszichiátriai területen pedig a terápiás folyamatok támogatására is kiválóan alkalmasak. Az addiktológiai intézményekben pedig segíthetnek a személyes fejlődés mélyítésében és a társas interakciós készségek javításában.

A szociális ellátás területén családsegítő központokban, gyermekjóléti szakszolgálatoknál, nevelőotthonokban és bentlakásos intézményekben támogatja a gyermekek és felnőttek érzelmi fejlődését. Idősek otthonában, mentálhigiénés szakszolgálatokon, nevelési tanácsadókban, valamint speciális iskolákban és óvodákban is alkalmazható a fejlesztés és az érzelmi támogatás érdekében.

Fejlesztő központokban, korai fejlesztő intézményekben és hospice ellátásban is hasznos eszköz lehet, segítve a páciensek lelki jólétét. A börtönökben és börtönpszichiátrián a fogvatartottak érzelmi feldolgozását és rehabilitációját támogathatja.

Az üzleti világban napjainkban egyre fontosabbá válik a stresszkezelés és a csapatépítés, amelyek kulcsszerepet játszanak a hatékony munkavégzésben. Ezen kívül, a magánpraxis keretein belül is elérhetők olyan egyéni és csoportos programok, amelyek rugalmasan alkalmazkodnak a résztvevők sajátos igényeihez és elvárásaikhoz.

Gyakorló zeneterapeutaként számos felejthetetlen élményben volt részem, de az egyik legmeghatározóbb egy iskolai foglalkozáson zajlott, ahol a tudatosság fejlesztése volt a fő célom. Az iskola nemzetközi diákokat fogadott, így az osztályban különböző kultúrákból érkező gyermekek tanultak együtt. Különösen emlékezetes volt számomra egy kisfiú, aki nem beszélt magyarul, így nehezen tudott kapcsolódni a magyar anyanyelvű társaihoz. Az ő kihívása és a csoport dinamikája inspiráló élményt nyújtott számomra, és lehetőséget adott arra, hogy kreatívan keressük a közös nyelvet, amely összeköti őket.

Egy alkalommal a foglalkozás során szóba került, hogy a többiek nem igazán nyitnak az irányába, és gyakran magányosan tölti az idejét, mert nincs, aki játsszon vele. Mivel a mi tudat erősítése volt a terápiás célom, megragadtam a lehetőséget, hogy ne csak a csoportra figyeljek mint egészre, hanem az egyéni szükségletekre is. Nem csupán beszélgettünk erről a helyzetről, hanem egy zenés játék segítségével közösen dolgoztuk fel ezt a nehézséget.

A foglalkozás végén, amikor már búcsúztam a gyerekektől, a kisfiú hirtelen odafutott hozzám, szorosan megölelt, és megköszönte a segítséget. A pillanat ereje magáért beszélt - nem volt szükség szavakra. Ez a visszaigazolás nemcsak a munkám értelmét erősítette meg bennem, hanem megmutatta a zene hihetetlen erejét is, amely hidakat épít nyelveken és határokon át.

Magyarországon a zeneterápia még viszonylag ismeretlen módszer, holott külföldön már széles körben alkalmazzák különféle egészségügyi, pedagógiai és szociális területeken. Sokan talán még sohasem találkoztak ezzel a megközelítéssel, pedig a zene ereje valóságos kincset jelent a testi, lelki és mentális jólét elősegítésében. Remélem, hogy egyre többen fognak ráébredni a zeneterápia adta lehetőségekre, és idővel hazánkban is egyre nagyobb szerephez jut ez a művészetterápiás irányzat. Kiemelten fontosnak tartom, hogy minél szélesebb körben megismerjük a zene gyógyító és közösségépítő hatását, mivel ez a módszer minden generáció számára értékes lehet. Bízom benne, hogy a jövőben egyre többen fognak érdeklődni a zeneterápia iránt, így ez az egyedülálló terápiás forma egyre több emberhez eljuthat.

Bessel van der Kolk "A test mindent számontart" című könyvét háromszor is elmerülten olvastam, és szívből ajánlom mindenkinek, aki érdeklődik a tánc gyógyító ereje iránt. A mű alaposan feltárja, hogyan hat a trauma a test és a lélek közötti kapcsolatra: a traumatizált egyének gyakran elveszítik a testi érzékelésüket, mivel a testük folyamatosan "riasztó üzemmódban" működik, ami az idegrendszerüket túlfeszíti. Ez a megértés számomra mélyen megérintett. Rájönni, hogy én is ebben a helyzetben vagyok, rendkívül megterhelő élmény volt. Például sokáig nem figyeltem arra, mennyi terhet bírok el táncművészként, és mi számít elégnek, így a testem állandóan lázadt. Ez a készenléti állapot nemcsak a mindennapjaimat nehezítette meg, hanem hozzájárult ahhoz is, hogy nem tudtam teljes mértékben jelen lenni a testemben, és az érzéseimre sem figyeltem oda – nemcsak a színpadon, hanem a hétköznapok során is.

A gyógyulás egyik alapvető pillére a testi érzékelés és a testtudatosság visszaállítása. Hálás vagyok, hogy ezt a hivatást választottam, hiszen a tánc volt az, ami segített nekem a gyógyulás folyamatában. Bár a szakma által hozott megfelelési kényszer és rivalizálás sokszor mélyítette a sebeimet, a tánc maga egy rendkívül gyógyító erővel bír. Folyamatosan figyelemmel kísérhetem a testi érzéseimet, és észlelhetem azokat az érzelmeket, amelyek a mellkasomban és a zsigereimben bontakoznak ki. Elképzelem az anatómiámat, precízen irányítom a mozdulataimat, és tudatosan figyelem, hol ér véget az egyik mozdulat, és hol kezdődik a következő. Ez a tudatosság segít abban, hogy a jelen pillanatban maradjak, és teljes mértékben átéljem a tánc csodáját.

Van der Kolk hangsúlyozza, hogy a testorientált terápiák, mint a jóga és a tánc, kulcsszerepet játszanak a testünkhöz való visszatalálásban. Én magam is ezt az utat tapasztaltam meg. A mozgás lehetőséget ad arra, hogy a traumával küzdő emberek biztonságos keretek között fedezzék fel és éljék meg testi érzeteiket, ami segíti a trauma feldolgozását és a gyógyulás folyamatát. A tánc számomra jelentős mértékben javította az életminőségemet. Bátyám, Grecsó Krisztián (író, költő - a szerk.) legújabb könyve pedig ráébresztett, hogy milyen mély sebeket kellett begyógyítanom. Ha nekem sikerült, akkor másoknak is van reményük a gyógyulásra.

Mindez azonban egyénfüggő is. Futás közben is meg lehet figyelni a légzést vagy a térd mozgását, ahogy tánc közben is előfordulhat, hogy valaki távol marad a testi érzeteitől. Azt szoktam mondani a tanítványaimnak, ha valami boldoggá tesz, az már fél siker. Lehet, hogy valaki koordinálatlanul rázza magát zenére, és ez is örömet ad - és önmagában ennél nincs fontosabb dolog. Az öröm a legfontosabb, de a gyógyulás akkor indul meg, ha az ember nem csupán sémákat ismételget, hanem figyeli a testből érkező impulzusokat. Ha képes megfigyelni, mit kommunikál a teste, akkor elindulhat a változás. A szabadtánc jelentősége ezért óriási és sajnálatos, hogy a magyarországi köztudatból kimaradt.

Sokszor hangsúlyoztam, hogy a tánc segített önmagam gyógyításában, és valóban, a szabadtánc vezetett el oda, hogy meghalljam a megérzéseimet, és hallgassak rájuk. Ma már megélem a problémáimat, átélem a helyzeteket, de képes voltam nézőpontot is váltani. Talán a rezilienciám mértékét is a táncnak köszönhetem, ahogyan azt is, hogy képes vagyok meglepni magam. Ha sorrendet kellene felállítanom az érzéseim megismerése, azaz az önegyüttérzés után az öngondoskodás következik. Az a képesség, hogy megtanultam jól bánni a testemmel. Ez hosszú folyamat volt.

Fontos kiemelni, hogy egy toxikusan bántalmazó oktatótól - sajnos nem ritka jelenség ma sem - csak azt tanuljuk meg, hogyan bántsuk magunkat és másokat. Éppen ezért nagyon körültekintően kell oktatót választani, akár magadnak akár a gyermekednek választasz.

Fontos hangsúlyozni, hogy a tánc mindenki számára elérhető és átélhető művészet. Komoly problémát jelentene, ha a táncművészek vagy a balettművészek monopolizálnák ezt a csodálatos kifejezési formát. A teljesítményre összpontosító társadalmi szemlélet mérgező és romboló hatású lehet ebben a kontextusban. Ilyen torz értékrend és perspektíva ahhoz vezethet, hogy a tehetségkutatók terén az emberek megaláztatást élnek át, és gúnyolják őket. Társadalmunk még csak gyerekcipőben jár ezen a téren; az óvodai nevelőknek pedig felelősségük van abban, hogy figyelmeztessék a gyerekeket: a csúfolódás nem helyénvaló. Akár saját magunkat, akár másokat gúnyolunk, az sosem vezet jóra. Amikor valaki azt kérdezi tőlem, mi a helyes és mi a helytelen, általában azt felelem: ezt nem tudhatom. A végtelen gyorsabban tágul, mint a fény, és a végtelenség folyamatosan nyílik meg előttünk – és te azt kérdezed, mi a jó? Nincs egyértelmű válasz. De a rossz is csak egy nézőpont kérdése.

Összességében elmondhatom, hogy sokféle munkát végeztem már, de még ma is arra a titulusra vagyok a legbüszkébb, hogy táncművész vagyok. Imádok dolgozni, mert megtapasztalom a testem erejét, lendületét, de a könnyedségét is. Bármivé átalakulhatok, és nem csak karakterré, mint a színészek - én nejlonzacskó is lehetek, vagy aszimmetria. Amikor táncolok vagy tanítok, olyan erővel áramlik ki belőlem az elmúlt harminc év tapasztalata, hogy magam is meglepődőm, hogy mindez belőlem jön. Ez mindig csodálatos tapasztalás. Talán már nem is a táncról mesélek, hanem arról, hogy elmélyülni valamiben kapukat nyit, és ez a teremtés egyik legnagyobb ajándéka.

A művészetterápia olyan kreatív tevékenység, mely során az alkotó, illetve befogadó személy szavakkal alig vagy szavakkal nem kifejezhető tartalmakkal találkozik. Például nehezen megfogalmazható érzelmekkel, emlékekkel, konfliktusokkal, gondolatokkal. A művészetterápia képzőművészeti ága ezeket a tapasztalatokat kézzelfogható alkotás segítségével jelenítheti meg és tudatosíthatja azokat. Ez az alkotás lehet egy pár vonalas rajz, színes festmény, kollázs, agyagszobor, fotó vagy éppen mozgókép. Jellemzően csoportos formában használjuk a művészetterápiás technikákat, de természetesen lehetséges személyes foglalkozás keretében vagy önsegítő jelleggel alkalmazni a technikákat. A csoportos művészetterápiák különös előnye, hogy a közös térben több visszajelzést és támogatást kaphat a résztvevő. Az alkotómunkát szóbeli feldolgozás kíséri, követheti - alkalmazkodva a terápiás cél megvalósításához. Természetesen a gyermekek és felnőttek másként állnak a rajzos, művészetterápiás folyamathoz, de minden korosztály megélheti segítő, gyógyító erejét.

Az alkotások kiindulópontja lehet szabad, spontán alkotás egy felcsendülő zenére, állhat egy kiinduló téma a foglalkozás elején, inspirációként szolgálhat irodalmi mű, egy szimbólum vagy kapcsolódhat már létező művészeti alkotásokhoz. Kiindulópontot adhat egy speciális élethelyzet, egészségügyi probléma, krízis, egyéni vagy csoportos konfliktus is a művészetterápiás munkához. Mindegyik módszer és téma közös jellemzője, hogy a bennünk élő felbecsülhetetlen erejű kreatív képességünkre épít. Olyan képességről beszélünk, amely mindannyiunkban ott van. A kreativitásunk alapvetően problémamegoldó funkció, és mint ilyen akkor kap igazán erőre, ha valamilyen kihívással találja magát szemben az ember. Ilyen lehet egy új élethelyzet, egy döntési szituáció, egy krízisállapot vagy éppen egy természettudományos rejtély. A művészeti alkotások létrehozója is ezt a kreatív funkciót használja. A mestermű a kifejezésvágy, mondanivaló és tehetség lábazatán áll meg. A művészetterápiában azonban - bár az elnevezés kicsit félreérthető lehet - nem szükséges a művészi tehetség megléte. A kifejezésvágyra és a mondanivalóra azonban komolyan alapoz a művészetterápiás alkotó folyamat. A kifejezésvágy az a szándék, hogy a nehezen megfoghatót, nehezen kimondhatót valamiként látni, láttatni szeretném. Személyiségünk fejlődésének egyik legfontosabb aspektusa a tudatba emelt érzelmi tartalmak megismerése, elfogadása és megmunkálása. Csak azon tudunk változtatni, amit megismertünk és elfogadtunk előbb. A mondanivalót pedig mérhetetlenül sok emlékünk, élményünk szolgáltatja, melyeknek érzelmileg egy nagyon jelentős részét akkor gyűjtöttük össze, amikor nyelvi készségünk nem tudott ehhez még kapcsolódni. Így lehetséges, hogy a nyelvfejlődésünk korai vagy azt megelőző szakaszában megélt tapasztalatok alapvetően nyelvi eszközökkel nem érhető el. A hallásunk, tapintásunk, vizuális kapacitásaink egészen kicsiny korunkban, akár a terhesség időszakában is bekapcsolódik az információk feldolgozásába. Ezért lehetséges, hogy korai emlékekhez tudunk kapcsolódni a művészetterápia segítségével, mely sokszor váratlan tartalmú és erejű érzelmeket jelenít meg. Ez megkönnyebbülést, belátást és sokszor katarzist eredményez. Bár a művészetterápia nem tolakszik, de óriási energiákat szabadíthat fel, amelyeknek a megdolgozása csoportos formában különösen nagy élmény.

Egy művészetterápiás foglalkozáson maga az alkotó folyamat is felszabadító hatással bír. Ahogyan alkotunk a rajz teszi a dolgát. Mivel nem a teljesítményen van a hangsúly, ezért az elvárásmentes légkörben könnyebben kapcsolódunk gyermeki alkotó világunkhoz, amikor még rajzban, firkában meséltük el, hogy mi történt velünk aznap. Ha azt halljuk egy foglalkozáson, hogy "Olyan jól esett úgy maszatolni, mint kiskoromban!" vagy "Nem is vettem észre az idő múlását, elrepült ez a pár óra." vagy "Fáradtan, nyűgösen érkeztem, most teljesen kipihentnek érzem magam!" vagy "Ezt sosem tudtam eddig megfogalmazni, most meg itt van előttem pár vonalban. Fantasztikus!", akkor sejtjük, hogy tényleg tette a dolgát a rajz - itt és most.

A művészetterápia többszörösen alkotómunka. Az alkotás közegének kialakítása, a rászánt idő, az elmélyülés, maga az alkotó folyamat, az ítéletmentes elfogadás, az egymásra hangolódás, a szóbeli megfogalmazás és feldolgozás mind aktív jelenlétet kér tőlünk. A passzív, feldolgozás nélküli nagy tömegben beáramló képi információ ezzel szemben szorongást, tehetetlenséget, bizonytalanságot és frusztrációt szül. Egyenesen kikapcsolja az instant tartalmak mértéktelen fogyasztása az alkotó kreativitásunkat, így a megküzdő képességünket is. Csak a feldolgozott (képi) információ lehet hasznunkra.

A művészetterápia határai rendkívül szélesek. A kreatív szabadidős tevékenységektől kezdve a pedagógiai és segítő szakmákon át egészen a pszichiátriai rehabilitációig számos területen bizonyítja hatékonyságát Magyarországon is. Jelenleg a kiegészítő terápiák csoportjába tartozik, és egyre nagyobb elismerést nyer.

A kreatív és alkotó tevékenységek rendkívül pozitív hatással vannak a szorongás és az önértékelési problémák kezelésére. Segíthetnek a veszteségek és traumák feldolgozásában, valamint hozzájárulnak az empátia és az érzelmi stabilitás fejlődéséhez. Akár az egészség megőrzése, akár valamilyen krízis megoldása a cél, a művészetterápia értékes és hatékony eszközként szolgálhat a gyógyulás és a fejlődés útján.

Nincs szükség arra, hogy megbetegedjünk ahhoz, hogy fejlődjünk és jobban érezzük magunkat!