"Rendkívül nehéz helyzetbe kerültem, hiszen tisztában voltam vele, hogy József Attila állapota gyógyíthatatlan."
Úgy döntött, hogy nem kezeli úgy József Attilát, mintha kezelhető beteg lenne, de nem hagyja el, megpróbálja "tartani, hogy ne essen össze" - így emlékezett vissza évtizedekkel a terápia után a költő pszichoanalitikusa, Gyömrői Edit. A drámai találkozásukról készült, Reménytelenül című filmet nemrég mutatták be.
Aligha létezik kockázatosabb és talán még reménytelenebb filmes vállalkozás, mint amire Rózsa Gábor rendező és forgatókönyvíró vállalkozott: a pszichoanalitikus Gyömrői Edit és páciense, József Attila kapcsolatának bemutatása. Vajon hogyan is fogalmazhatnánk meg ezt a folyamatot? Ábrázolás? Illusztrálás? Eljátszás? Dramatizálás? Mindenki maga döntse el, hogyan is tekint a Reménytelenül című filmre. Rózsa a megmaradt visszaemlékezések és levelek alapján rekonstruálta a költő és terapeutája közötti viszonyt, gazdagon merítve a Szabad-ötletek jegyzéke című füzetben rögzített, szabadon áramló asszociációkban gazdag szövegek és versek mondanivalójából, motívumaiból.
Bár a forgatókönyv szöveghűnek tűnhet e szempontból, aki ismeri József Attila életművét és életrajzának fontosabb eseményeit, valószínűleg egészen más képet formál magában a költőről és pszichoanalitikusáról, mint amit a Reménytelenül című filmben lát. Azok, akiket a Gyömrőinek ajánlott versek elbűvöltek, valószínűleg nem értették szó szerint a költő érzelmeit, amikor azt mondta, hogy „gyermekké tettél”, és talán nem is tekintették öndiagnózisnak, hogy ő maga a „kívül-belül leselkedő halál elől” próbál menekülni.
