"Most már tényleg odáig jutottunk, hogy az ukránoktól függ a nyugdíjunk?! Eddig tartott a türelem olvasóinknál!"

Ezúttal is megnéztük, mely posztok vonzották a legtöbb hozzászólást az Mfor és a Privátbankár Facebook-oldalán. A nyugdíjak és a háborús félelmek most különösen erős reakciókat váltottak ki.

Amikor a politikai diskurzus a nyugdíjak témáját érinti, szinte biztosra vehetjük, hogy heves viták törnek ki – főleg, ha külső szereplőket is bevonnak a párbeszédbe. Ez a "háború" természetesen felrázza a közvéleményt, még akkor is, ha csupán online hozzászólásokról van szó.

A "Beszóltam a Facebookon" rovatunkban ezúttal arra fókuszálunk, hogy az elmúlt hét során mely posztok vonzották a legnagyobb figyelmet az Mfor és a Privátbankár Facebook-oldalain. Megvizsgáljuk azokat a cikkeket, amelyekhez a legtöbb hozzászólás érkezett, és felfedjük az olvasók véleményeit, érzéseit és esetleges aggodalmait a különböző témák kapcsán. Ne feledjük, hogy ezek a kommentek nem a szerkesztőség hivatalos álláspontját tükrözik, hanem csupán az olvasói hangulat egy adott pillanatának lenyomatai.

Kubatov Gábor a Fidesz bicskei fórumán aggodalmát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy Ukrajna gyorsított ütemű uniós csatlakozása potenciális kockázatot jelenthet a magyar nyugdíjasok 13. havi juttatásának biztosítottságára. Állítása szerint a Szovjetunióval kötött, a mai napig érvényes megállapodás miatt Magyarországnak kötelezően nyugdíjat kell fizetnie az országba érkező ukrán állampolgároknak. Ezzel szemben Katona Tamás, a Pénzügyminisztérium korábbi államtitkára és a Nyugdíjas Szervezetek Egyeztető Tanácsának szakértője világossá tette: az egyezmény automatikusan érvényét veszti, amint Ukrajna csatlakozik az Európai Unióhoz, így az uniós nyugdíjszabályok lépnek életbe, ami éppen hogy megszüntetné ezt a kötelezettséget.

Olvasóink a Facebookon is kifejtették véleményüket arról, hogy vajon valóban fenyegeti-e az ukrán helyzet a 13. havi nyugdíjat. Mi a ti álláspontotok erről?

"Persze már mind meghaltunk volna, ha nem lenne a Fidesz. Sajnos ez a mondat nem vicc, mert elhangzott egy lepusztult településen élő, "egyszerű" nő szájából" - írta Mária.

"Nem tudom felfogni... Az ismert statisztikák szerint egyre nő a munkavállalók száma, és a bérek is folyamatosan emelkednek... Miért van akkor mégis probléma?" - tette fel a kérdést László.

György szavaiban egyfajta összeesküvés-elmélet körvonalazódik: „Folyamatosan keresik a lehetőségeket, hogy miként csökkenthetik a nyomást (biztos vagyok benne, hogy egy titkos levél lapul a zsebében, amit éjszaka írtak). Azonban annyira kifosztották az országot, hogy képtelenek lépni, hiszen egy bukás, ami már szinte elkerülhetetlen, hatalmas következményekkel járna számukra. Ezért minden lehetséges eszközt bevetnek, hogy megőrizzék a hatalmukat, és bármire késznek mutatkoznak.”

Sándor egy figyelemre méltó párhuzamot állított fel: "Eddig az EU volt a veszélyforrás, most már az ukránok? Hogyan lehetséges, hogy a Magyarországon bejelentett lakcímmel rendelkező, itt egyetlen napot sem dolgozó ukránok még mindig nyugdíjat kapnak?"

Gyula arra a következtetésre jutott, ami sokak fejében megfordul: néha csak a humor tart életben. "Ráadásul a burkina fasói szultán is fenyegetést jelent, ahogy a csádi polgárháború is!" – fejtette ki gondolatait.

"Ez a kijelentés igencsak embertelen! Miért szükséges egy szomszédos népből ellenséget faragni?" - világított rá egy lényeges pontra Sándor.

Irén kissé indulatosan így fogalmazott: "Na most meg az ukránoktól függ a nyugdíjunk?! Mit talál még ki a Fidesz?! Szégyelljék magukat - ellopják még azt is, és az ukránok a hibásak?! Vagy ez a bejegyzés már megint kamu kitaláció, csak hogy szítsák az ellentéteket?!" (Ha ez nekünk szól: nem, a cikkben ellenőrizhető információk vannak.)

Olvasóinkat nem csupán pénzügyi kérdések foglalkoztatják, hanem a külpolitikai események is. A Klasszis Médiához tartozó Privátbankár beszámolója szerint Vilnius, a litván főváros, evakuálási tervet dolgozott ki egy lehetséges orosz invázió esetére, amely a város több mint félmillió lakosának kimenekítését célozza. A terv 150 különböző útvonalat és kerületi evakuációs pontokat tartalmaz, a lakosságot SMS-ekkel és szirénákkal értesítik majd. A litván hatóságok a jelenlegi orosz-ukrán konfliktus tapasztalatait is figyelembe vették, és a terv más válsághelyzetekben is hasznosítható lenne. Ezen kívül Litvánia vállalta, hogy katonákat küld Ukrajnába egy békemisszió keretében. A teljes cikket itt találja.

Gábor szavaiban érezhető a feszültség: „Ezek tényleg komolyak? Úgy tűnik, Brüsszel készül beavatkozni Ukrajnában, és most az embereket készítik fel a háborúra, mivel várható egy válaszcsapás. Putyin többször kijelentette, hogy nem szándékozik senkit megtámadni, de ha a NATO lép, akkor a reakciója súlyos lesz.” Ezzel szemben érdemes megemlíteni, hogy Putyin már megtette a lépést, ami Ukrajna invázióját jelenti. Gábor figyelmen kívül hagyja Litvánia történelmi tapasztalatait és jogos aggodalmait a biztonság terén. Nem Brüsszel az, amely háborús készülődésben van, hanem egy ország próbálja megerősíteni magát egy kiszámíthatatlan szomszéd árnyékában, felkészülve a legrosszabb forgatókönyvekre.

Kriszta szavaival élve: "Aki a nyugalmat keresi, annak fel kell készülnie a harcra."

"Ezek nem normálisak" - osztotta meg véleményét Sándor, de hogy pontosan kikre gondolt, az nem világos.

Litvánia és Oroszország kapcsolatai évszázadok óta bonyolult és tragikus történeti események sorozatán alapulnak, melyeket a megszállás és az elnyomás jellemez. A balti állam a 18. század végén került az Orosz Birodalom fennhatósága alá, majd a második világháborút követően a Szovjetunió részeként elveszítette függetlenségét, amit csak 1990-ben sikerült visszanyernie. A szovjet időszak traumáit – a tömeges deportálásokat, az erőszakos russzifikációt és az ellenállás brutális elnyomását – a litván társadalom még ma is mélyen hordozza, és ezek az emlékek jelentős hatással vannak arra, ahogyan a közvélemény Oroszország jelenlegi politikai lépéseit értékeli. A múlt árnyai folyamatosan jelen vannak, és hozzájárulnak a bizalmatlanság légkörének fenntartásához.