Elképesztő felfedezések születtek a Stonehenge építőinek titkairól!

A Stonehenge titokzatos építőinek történetét nemcsak a kövek, hanem a megkövesedett ürülékek is őrzik. Ezek a fosszíliák különleges ablakot nyitnak a múltba, felfedve a nép étrendjét, életmódját és szokásait. Ezek az ősi maradványok mesélnek arról, hogy a Stonehenge körüli közösségek milyen kapcsolatban álltak a környezettel, és milyen kihívásokkal néztek szembe a monumentális építkezés során. A megkövesedett ürülékek nem csupán biológiai nyomok, hanem egy elfeledett világ történetének fontos darabjai, amelyek segítenek megérteni a múlt rejtélyeit.

A kutatócsoport egy különleges felfedezést tett Durrington Wallsban, ahol fosszilizálódott ürüléket találtak egy szemétdombon. Ez a neolitikus település mindössze 2,8 kilométerre helyezkedik el a híres Stonehenge-től. A szakértők véleménye szerint a lelet arra utal, hogy ez a helyszín valószínűleg azoknak a munkásoknak a lakóhelye volt, akik 4000 és 5000 évvel ezelőtt részt vettek Stonehenge építésében. A monumentális szerkezet funkcióival kapcsolatban a tudósok eltérő nézeteket vallanak: egyesek úgy vélik, hogy naptárként szolgálhatott, míg mások halotti emlékműként értelmezik annak jelentőségét.

A kutatók 19, a helyszínen talált, embertől és kutyától származó koprolitot elemeztek, és azt találták, hogy a minták közül ötben (négy kutyától és egy embertől) különböző parazita férgek petéi voltak. A csapat úgy véli, hogy a neolitikus építőknek a parazita tojások jó részét a nagy téli lakomákon elfogyasztott, rosszul sült húsételekben szolgálták fel, amelyek maradékával feltehetőleg a kutyákat etették. Ez a legrégebbi bizonyíték a parazita férgekre az Egyesült Királyságban.

"Ez az első alkalom, hogy bélparaziták nyomaira bukkantak a neolitikus Nagy-Britannia területén, és hogy ezeket a Stonehenge-i környezetben találták meg, az valóban figyelemre méltó" - nyilatkozta Piers Mitchell, a kutatás vezetője és a Cambridge-i Egyetem biológiai antropológusa.

Az öt vizsgált minta közül négy, beleértve az emberi ürüléket is, citrom alakú tojásokat mutatott, amelyek egy ismeretlen bélféregfajhoz tartoznak. Ez a parazita különféle állatfajok, például rágcsálók, majmok és háziállatok – mint a tehenek, juhok és disznók – belső szerveiben található meg.

A bélférgek szokatlan életciklussal rendelkeznek, amely legalább két másik állatot is érint. Először is, a férgek olyan állatokat fertőznek meg - például patkányokat -, amelyek véletlenül lenyelik a környezetükben lévő tojásokat. A peték ezután az állat belső szerveihez kapcsolódnak, például a májhoz, a tüdőhöz és a belekhez.

A peték kikelnek, és ahogy a férgek nőnek, elkezdik felfalni a szerveket, mielőtt végül ivartalanul szaporodnának, hogy még több tojást termeljenek. A fertőzött állatokat ezután elejtik a nagyobb ragadozók, és a peték a ragadozó emésztőrendszerén áthaladva visszajutnak a környezetbe, hogy egy újabb gazda is lenyelje őket.

A ma élő embereket a bélférgek két faja fertőzheti meg: a Capillaria hepatica és a Capillaria philippinensis. Amikor ezek a férgek elkezdik felfalni az ember szerveit, a betegséget bélférgességnek nevezik, és a Centers for Disease Control and Prevention szerint halálos is lehet, amennyiben nem kezelik megfelelően.

Ebben az esetben úgy tűnik, hogy a Stonehenge-i építőket és kutyáikat valószínűleg elkerülték a férgek okozta fertőzések. Amennyiben a férgek megtalálták volna a gazdaszervezetüket, a peték nem jutottak volna a székletükbe, mivel a férgek a belső szerveikben telepedtek volna meg, ahol kikeltek volna. Ahelyett azonban, hogy fertőződtek volna, valószínűleg egy fertőzött állat húsát fogyasztották, és a tojásokat úgy terjesztették, ahogyan azt a vadon élő ragadozók is teszik.

A téli időszakban gyakrabban tartottak lakomákat, mivel a munkások zöme ekkor utazott Stonehenge-be. Az év többi részében a sziget más részeire tértek vissza, és a hírek szerint ebben az időszakban az építkezési tevékenységek is lassabb ütemben haladtak.

A kutatók azt gyanítják, hogy az építők valószínűleg szarvasmarha belsőségeinek, beleinek és más belső szerveinek elfogyasztásával tettek szert a tojásokra. A belsőséget ma már nem fogyasztják széles körben (bár egyes ázsiai kultúrákban még mindig népszerű), de a közlemény szerint a neolitikus közösségek körében kedvelt étel volt.

Lehetséges, hogy a belsőségeket nem készítették el megfelelően. "A sertés- és marhahús nyárson pirult vagy agyagedényben főtt, de úgy tűnik, hogy a belsőségeket nem mindig főzték meg annyira, ahogyan azt elvárták volna" - nyilatkozta Mike Parker Pearson, a tanulmány egyik társszerzője, a University College London régésze.

2021-ben egy másik, a Durrington Walls-i lelőhelyről készült tanulmány feltárta, hogy az ókori építők bogyókból, gyümölcsökből és húsból készült "energiaszeleteket" is fogyasztottak.

Az utolsó kutya-koprolit egy galandféreg, nagy valószínűséggel a Dibothriocephalus dendriticus petéit tartalmazta, amely általában édesvízi halakban található. Mivel nincs bizonyíték arra, hogy a Durrington Walls-i lakomákon halat fogyasztottak volna, a kutatók azt gyanítják, hogy ez a kutya valószínűleg megevett egy fertőzött halat, mielőtt az építők Stonehenge-be utaztak télen.

A tanulmány megjelenése a Parasitology című szakfolyóiratban történt.