Már az amerikai televíziós szakemberek is felfedezték a Duna albertfalvai gyémántját.

Elképesztő népszerűségnek örvend a Duna-fürdő Árasztó-part! Alig hogy kedden megnyitotta kapuit Budapest legújabb szabadstrandja – valójában a második, hiszen a Kopaszi-gát csupán egy öböl –, a látogatók máris özönlenek a varázslatos albertfalvai partszakaszra a tikkasztó, 40 fokos hőségben. A BGYH, a VALYO egyesület és a XI. kerületi önkormányzat közös kezdeményezése annyira felkeltette az érdeklődést, hogy már egy Sri Lankából érkezett lány és az AP amerikai hírügynökség stábja is felfedezte Újbuda új büszkeségét.

Szombat délelőtt tizenegy óra van, és a nap tűzforrón ragyog, mintha csak a pokol tüzét hozta volna magával. Az autóm hőmérője, pedig már az árnyékos parkolóban állva is egy elképesztő 39,5 Celsius fokot mutat. Ha nem tudnám, hogy nemsokára már nyakig elmerülök a folyó hűsítő (hivatalosan 22 fokos, de a saját méréseim alapján inkább 24 fok körüli) habjaiban az albertfalvai Duna-fürdő Árasztó-partján, talán még hőgutát is kaphatnék ettől a kánikulától.

De tudom, hogy amint átléptem a kék festésű, de sajnos a graffitizők által már megcsonkított strandkapu küszöbét, és leereszkedtem a lankás domboldalon a vízhez, egyre inkább felderül a hangulatom. A vízparti fák hűs árnyékot kínálnak, és örömmel pillantok meg Csillát, a barátságos Baywatch-hölgyet, akivel már a szerdai első riportom során is csevegtünk. A Lifeguard feliratú pólója nem változott, és a kedvessége is megmaradt.

Képzelje el, hogy már egy Sri Lanka-i vendégünk is érkezett!

„Mondja,” hangzik el tőle, miközben a víz térdig ér, és egy televíziós stábnak nyilatkozik. A lány, akinek ragyogó mosolya van, messziről is vonzó, de közelről nézve is megannyi titkot rejt. Dél-ázsiai vonásai és karizmatikus megjelenése egyedivé teszik a pillanatot, amelyben mindenki a szavaira figyel.

A forgatócsoport nem a közszolgálati televíziók, és még csak nem is valamelyik kereskedelmi csatorna tagja, hanem egy olyan csapat, amelynek kameráját egy impozáns A és egy hasonlóan figyelemfelkeltő P betű ékesíti. Igen, jól hallottad, ők a világ egyik legrangosabb hírügynökségének, az 1846-ban alapított Associated Pressnek a szakértői!

Száznyolcvan évvel ezelőtt még nyoma sem volt a televíziónak, de ma már elérhető, és a Sri Lanka-i lány szerepelni fog az AP szombati híradójában. Várok, amíg befejezik a riportot, majd elindulok a víz felé Banderához. Így hívják ezt a lányt, ahogy gyorsan el is árulja.

Ide járok a Semmelweis Egyetemre, egészségügyi menedzsmentet tanulok, a mesterképzésen veszek részt - mondja újdonsült ismerősöm, akit szomszédja, egy idős hölgy csábított el ide az Árasztó-partra. - Nyolc hónapja élek Magyarországon, de annyira megtetszett Budapest, hogy legszívesebben itt maradnék a diplomaosztás után.

Bandera egyedülálló módon képviseli a gyönyörű, de etnikailag megosztott sziget sokszínűségét: anyanyelve a szingaléz, míg édesapja tamil gyökerekkel bír. "Tíz éve ért véget a polgárháború, most már béke honol - meséli Bandera. - Sajnos Magyarországnak nincs nagykövetsége Colombóban, sőt, konzulátus sem működik itt, így nem egyszerű elintézni az úti okmányokat. Nyolc hónap alatt már sikerült valamennyit megtanulnom magyarul, például a köszönést már tudom."

Eközben az amerikai tévés szakemberek – akik természetesen magyar gyökerekkel bírnak, de az AP-nek szolgálnak – felfedik, hogy az Indexen bukkantak rá a szabadstrand hírére, és annyira lenyűgözte őket az ötlet, hogy ők maguk is belevetik magukat a vízbe.

Ahogy jómagam is. Máris ismerős hölgyet fedezek fel nyakig a hullámokban: Lohász Cecília az, a Város és Folyó Egyesület, a VALYO alapító elnöke. A civil szervezet idehaza a legfőbb apostola a dunai szabadstrandok újralétesítésének.

Már másodszor látogatok el ide kedd óta, és igazán különleges lenne, ha éppen én nem tölteném itt a szabadidőmet, hiszen évek óta harcolok azért, hogy végre élvezhessem ezt a helyet.

- mondja mosolyogva.

A szabadstrand létrehozója, a Budapest Gyógyfürdői És Hévízei Zrt. munkatársa is itt hűsöl a fák alatt, rá igazán illik a mondás: gazda szeme hizlalja a jószágot. "Nem is tudja elképzelni, mennyire örülök, hogy sikeres lett a projektünk- mondja. - Látja, még amerikai tévések is forgatnak itt, de jómagam is az önök riportjából tudtam meg, mennyire szeretik a környékbeliek és a távolabbról érkezők is ezt a strandot".

Amikor megkérdem, igaz-e, hogy hamarosan a Belvárosban is nyílik Duna-strand, elkomorul a tekintete.

Legfeljebb két és fél év múlva. Rengeteg jogszabálynak és egészségügyi előírásnak kell megfelelnünk.

Kicsivel odébb, a szigorúan kijelölt strand határvonalán túl két kutya vidáman ugrál, és boldogan hozza vissza a folyóból a bedobott botot. Nincs semmi akadálya ennek, tudom meg Csillától, hiszen a kutyák nyugodtan élvezhetik a vízpartot, csupán a virtuális kerítésen kívül. Ahogyan azt sem gátolja meg senki, hogy én is felfedezzem a folyó másik oldalát, és jó száz métert sétálva a vízhez érjek, majd hanyatt fekve csússzak le a víz tükrén egészen az elkerített strandig. Mit is mondhatnék, egy ilyen élmény semmivel sem pótolható!

Csak a rendőr ne vegye észre!

Csilla huncut kacsintással üdvözli a biztonsági őr fiút, miközben a környéken sehol egy rendőr nem bukkannak fel, sem a közelben, sem a távolban.

A fürdővendégek száma bőven elegendő, de az idősebbek némi hűvösséget éreznek a 23-24 fokos vízben. Nos, ez az ő ügyük, én viszont sokkal inkább kedvelem ezt a hűvösebb vizes élményt, mint a Balaton lassan 30 fokra melegedő, sekély déli partját. Egy beszélgetésbe elegyedem egy Tarcalról érkezett, tapasztalt hölggyel és két barátnőjével. Mindannyian elégedetten mesélnek a napjukról, különösen örülnek annak, hogy nem kell belépődíjat fizetniük.

Nyugalom, senki sem tervez pénzt kérni a dunai fürdőzés élményéért. Jelenleg biztosan nem.

Aztán, ha még jobban kiépül az infrastruktúra, már nem lehet tudni. De ez a jövő zenéje.