"Ma már úgy vélem, hogy a művészet nem létezhet elválasztva a politikától."

Okszana Sacsko, a tehetséges ukrán ikonfestő, mindössze huszonegy évesen indította el a modern kor egyik legmeghatározóbb nőjogi mozgalmát, a Fementet. A fiatalon elhunyt aktivista inspiráló életéről Charlène Favier francia feminista rendező készített filmet. A főszereplő, Albina Korzszal Budapesten folytattunk egy igazán gazdag és elgondolkodtató beszélgetést.

A sajtóvetítést követően kifejezte, hogy amikor először találkozott Okszana Sacskóval, meglepődött, és nem igazán tudta felfogni, mit is lát. A karakter komplexitása és mélysége jelentősen befolyásolta a róla kialakult elképzeléseit. Hogyan formálta át ez a tapasztalat az addigi nézőpontját?

Akkor még csak tizennégy éves voltam, és igazán megrázó élmény volt szemtanúja lenni annak a csapatnak, ahol félmeztelen lányok virágkoszorúval a fejükön demonstráltak. A karakteremre évekkel később, szinte tíz év elteltével keresett rá a film egyik casting directora, Tetiana Vladzimirska. Az orosz 2022-es invázió miatt a szereplőválogatás leállt, így bőséges időm adódott arra, hogy alaposan utánajárjak a Femen mozgalom lényegének és Okszana életének. Úgy érzem, sikerült mélyebben megértenem ezt a jelenséget, ami gyökeresen megváltoztatta a róla alkotott képemet, és a művészethez való viszonyomat is újraértelmezte.

A színészet mellett elkötelezetten küzd Vlagyimir Putyinnal és az orosz invázióval szemben, például jótékonysági eseményeket szervez a közösségi médiában. Észreveszed, hogy az életed és Okszana céljai között van egyfajta összhang?

Mielőtt Oroszország megtette volna a lépést Ukrajna ellen, diákként a művészet számomra egy különleges eszköz volt, amelyen keresztül kifejezhettem a bennem dúló érzelmeket. Ez volt az a tér, ahol szabadon megoszthattam, mi nyomaszt, és mi ad örömet az életemben. Egyfajta lehetőséget jelentett arra, hogy személyes élményeimről és gondolataimról beszélgethessek másokkal, és így kapcsolatokat építsek a világ körülöttem.

A háború kezdetével ébredtem rá arra, hogy a művészet súlyos felelősséggel bír, ugyanakkor remek lehetőség is arra, hogy kifejezzük mindazt, ami a világban zajlik - például a jelenlegi ukrajnai eseményeket. Ma már azt vallom, hogy a művészet és a politika elválaszthatatlanul összefonódik.

A háború kitörése óta az országban a költészet virágzásnak indult, és a könyvolvasás is újra népszerűvé vált. De mi a helyzet a filmgyártással? Milyen hatásokat gyakorolt a konfliktus a mozgóképkészítés világára?

Azt kell mondjam, mindössze annyi változott, hogy tovább tart egy forgatás. Mert jönnek a légiriadók, és ha megszólalnak a szirénák, le kell mennünk az óvóhelyre. Ez kitolja a munkaidőt. Ettől függetlenül ugyanúgy forognak a filmek, ugyanúgy fejlődik az ukrán filmipar. Őszintén szólva van ennek egy nagyon fontos hozománya is: jelenleg nagyon sok művész - így a színészek is - a nemzetközi színtéren is megjelent. Végre észrevesznek minket más országok is. Sokakat hívnak külföldi szerepekre, amelyekből remek munkák születnek. Szóval pont, mint az irodalom a frontvonalon: virágzik a filmművészet is.

A film egyik emblematikus pillanata, amikor Okszana kifejti, hogy az igazi változáshoz némi őrültség szükséges. Az aktivizmusa során számos alkalommal került életveszélyes helyzetekbe, és a végén úgy tűnik, hogy az eszményei és a valóság közötti ellentmondás annyira megviselte, hogy végül összeomlott. Ez a drámai válság rávilágít arra, hogy a szenvedélyes küzdelem az igazságért nemcsak inspiráló, hanem rendkívül megterhelő is lehet. Sokan talán nem tudják, hogy milyen súlyos következményekkel járhat az elkötelezett aktivizmus, és Okszana története arra figyelmeztet, hogy a határok feszegetése mellett fontos a mentális egészségünk megőrzése is. Hogyan találhatunk egyensúlyt a szenvedély és a valóság között?

Fontos hangsúlyozni, hogy Okszana tele volt feszültséggel, félelemmel, agresszióval, de leginkább a düh uralta életét. Ez teljesen érthető, különösen, ha figyelembe vesszük, milyen nehéz családi háttérrel és körülmények között nőtt fel. Ezek a tényezők formálták azt, ahogyan később élt. A Femen mozgalom alapító hölgyei mind Hmelnickij városából származnak, és mindannyian mélyen elégedetlenek voltak azzal, amit a sorsuk kínált számukra. A nyomasztó életkörülmények mellett a gyerekkorukban hallott narratívák is hozzájárultak ehhez: a nőknek férjhez kell menniük, gyermekeket kell szülniük. Ma ezek a kijelentések már inkább a falusi élet sajátosságai, hiszen Ukrajnában a feminista mozgalom mára már "egekbe szökött". Sőt, nemcsak újjáéledt, hanem jelentős átalakuláson is átesett: manapság egyre több olyan önálló nő tűnik fel, aki saját erejéből és tehetségéből szeretne előrelépni. Ez megnyilvánulhat a mindennapi életben, például abban, hogy valaki egyedül neveli a gyermekeit vagy karrierjére fókuszál, de akár abban is, hogy sokan fegyvert ragadnak az ország védelmében.

Természetesen! Kérlek, mondj el többet arról, hogy milyen információt szeretnél, és milyen stílusban vagy formában szeretnéd, hogy tálaljam. Szívesen segítek egyedi szöveget készíteni!

Az Oxana című film július 3. óta elérhető a magyar filmszeretők számára, a Mozinet forgalmazásában.