Leó pápa jubileumi katekézisében Iréneusz szerepére és tanításaira helyezte a hangsúlyt, mint az egység elkötelezett szószólójára. Iréneusz nem csupán összekapcsolja az embereket, hanem képes arra is, hogy erősítse a közösséget, elkerülve a megosztottságo

Leó pápa folytatja Ferenc pápa által elindított szombati jubileumi katekézis sorozatát. Az első alkalomra június 14-én, szombaton, tíz órakor került sor a Szent Péter bazilikában, ahol a Sport jubileuma kapcsán főként sportolók küldöttségeit fogadta. A résztvevők között több ország, köztük Magyarország képviselői is jelen voltak. Tanításában Leó pápa hangsúlyozta, hogy Jézus személye összeköti az eget és a földet, és e kapcsolat példájaként említette Szent Ireneusz vértanút, aki Kis-Ázsiából Lyonba került.

"Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. A béke legyen veletek!" - köszöntötte Leó pápa a zarándokok, főként sportolók népes táborát. Ma délelőtt folytatjuk a Ferenc pápa által januárban megkezdett jubileumi kihallgatásokat, amelyek minden alkalommal a remény teológiai erényének egy-egy szempontját és egy olyan lelki személyiséget mutatnak be, aki ennek tanúságtevője volt.

Folytassuk tehát a megkezdett utat, mint a remény zarándokai! - buzdította a Szentatya. Összeköt bennünket az a remény, amelyet az apostolok nekünk kezdettől fogva továbbadtak. Az apostolok Jézusban látták, hogy az ég és a föld összekapcsolódik: szemükkel, fülükkel és kezükkel fogadták az élet Igéjét. A jubileum egy nyitott Kapu erre a misztériumra, hiszen a jubileumi év erőteljesebben kapcsolja össze Isten világát a miénkkel. Arra hív minket, hogy komolyan vegyük, amit minden nap imádkozunk a Miatyánk imában: "miként a mennyben, úgy a földön is". Ez a mi reménységünk. Itt van az a szempont, amelyre ma szeretnénk rátekinteni, ugyanis remélni annyit tesz, mint összekapcsolódni.

A bevezető gondolat után Leó pápa a reménység egyik szívhez szóló példáját osztotta meg velünk. Az egyik legnagyobb keresztény teológus, Iréneusz lyoni püspök, aki életével és tanításaival segít megérteni, milyen értékes és lényeges is a remény. Iréneusz Kis-Ázsiában látta meg a napvilágot, és olyan közegben nőtt fel, ahol az apostolok közvetlen hatása érezhető volt. Később Európába költözött, ahol Lyonban már létezett egy, az ő hazájából származó keresztény közösség. Milyen csodálatos, hogy itt, Rómában, Európa szívében emlékezhetünk rá! Az evangéliumot akkoriban is kívülről hozták a kontinensünkre, és ma a migráns közösségek is hasonló módon gazdagítják a hitet az őket befogadó országokban. Az evangélium mindig új utakon érkezik. Iréneusz munkássága összekapcsolja Keletet és Nyugatot, és már önmagában ez is a remény szimbóluma, hiszen emlékeztet arra, hogy a népek kölcsönösen gazdagítják egymást.

Iréneusz azonban egy még jelentősebb kincset kínál számunkra. A keresztény közösségen belüli tanbeli különbségek, a belső feszültségek és a külső üldöztetések egyáltalán nem rendítették meg őt. Éppen ellenkezőleg, a szétszakított világban megtanulta, hogyan gondolkodjon mélyebben, és Jézusra irányítani a figyelmét egyre intenzívebben. Így vált Jézus személyének és Testének az "énekese". Rájött, hogy a látszólagos ellentmondásokban is újra egységre lelhetünk. Jézus nem csupán egy fal, ami elválaszt minket, hanem egy ajtó, amely összeköt és egyesít. Fontos, hogy megmaradjunk benne, és képesek legyünk megkülönböztetni a valóságot az ideológiai keretek között.

Kedves testvéreim, az ideológiák ma is képesek elragadni tőlünk az értelmünket, a szavak pedig akár pusztító hatással is bírhatnak. Azonban a test az, ami mindannyiunk alapja, és ami összekapcsol bennünket a földdel és a többi élőlénnyel. Fogadjuk el és tekintsük Jézus testét minden egyes testvérben és nővérben! Halljuk meg a test kiáltását, figyeljünk mások fájdalmára, amely minket is megszólít. A parancs, amit mindig is kaptunk, a kölcsönös szeretet parancsa, amely már régóta jelen van a lényünkben, minden törvény előtt. Iréneusz, az egység hirdetője, arra tanít minket, hogy ne az ellentéteket keressük, hanem a kapcsolatokat. Az értelem ott található, ahol az emberek egyesülnek, nem pedig ahol szétválnak. A megkülönböztetés hasznos lehet, de a szétválasztás soha nem az. Jézus az örök élet jelenlétében köztünk él: ő az, aki összeköti az eltérő nézőpontokat, és lehetővé teszi a közösség létrejöttét. Remény zarándokai vagyunk, mert az emberek, népek és teremtmények között szükség van valakire, aki a közösség felé vezet. Mások is követni fognak minket. Ahogy Iréneusz tette Lyonban a második században, úgy nekünk is hidakat kell építenünk városainkban, ahol ma még falak állnak. Nyissunk ajtókat, kössük össze a világokat, és így lesz reményünk! - zárta Leó pápa a különleges jubileumi katekézisét.

A különféle csoportok köszöntése után Leó pápa erőteljes felhívást intézett az Irán és Izrael között kirobbant konfliktus enyhítéséért: Ezekben a napokban nagy aggodalomra okot adó hírek érkeznek. Az Irán és Izrael közötti helyzet súlyosan megromlott. Ebben a kényes időszakban szeretném megújítani a felelősségre és a józan észre szóló felhívásomat. A nukleáris fenyegetéstől mentes és egy biztonságosabb világ építése iránti elkötelezettséget a tiszteletteljes találkozás és az őszinte párbeszéd révén kell megvalósítani, hogy az igazságosságon, testvériségen és a közjón alapuló tartós békét építsünk. Senki sem fenyegetheti a másik létét. Minden országnak kötelessége, hogy támogassa a béke ügyét, a megbékélés útjainak elindításával és olyan megoldások előmozdításával, amelyek mindenki számára garantálják a biztonságot és a méltóságot!