Furcsa kép tárul elénk: a bakcsók szokatlanul csendes, száraz gyepeken vadásznak, elegáns mozdulataikkal a természet titkos játékát játsszák.
A bakcsók leginkább a vízpartok mentén, a hűs vizekben keresik élelmüket: halak, vízi rovarok, és kétéltűek alkotják étrendjük főbb elemeit. Azonban a Körös-Maros Nemzeti Park lenyűgöző Csanádi pusztáin az elmúlt hetekben szokatlan látványt nyújtanak ezek a gémfélék, hiszen a zöldellő gyepeken pockokra vadásznak, felfedezve a szárazföld rejtett kincseit.
Az utóbbi évek időjárási viszontagságai drámai módon alakították át a Csanádi puszták táját, amelynek következtében a tartósan vízzel borított területek jelentősen megfogyatkoztak. A korábban gazdag gémtelepek, amelyek a régió élővilágának szerves részét képezték, szintén eltűntek a környékről. A vízhez kötődő madarak, mint például a gémek, kénytelenek voltak új élőhelyek után nézni, így a Maros-menti területekre húzódtak. Itt, a folyóparti erdők és az ártéri tavak gazdag nádasai között találnak új otthonra, ahol költési időszakukat töltik.
A bakcsó, a gémfélék közül talán a legmeghökkentőbb és legkarakteresebb képviselő, igazi különlegesség a természet csodálatos palettáján. Mérete egy dundi dolmányos varjúéhoz hasonlítható, ám külseje annál sokkal izgalmasabb. Teste alapvetően szürke árnyalatú, míg háta és fejtetője bársonyos fekete színben pompázik. Fejét egy hosszú, hátranyúló, vékony tollbóbita ékesíti, amely még inkább kiemeli különleges megjelenését. Élénk sárga lábai és tűzpiros szemei azonnal magukra vonják a figyelmet. A bakcsó életmódja is figyelemre méltó: alapvetően éjszakai életmódot folytat, így a szürkületi órák a vadászat idejévé válnak számára. Kifinomult stratégiával figyeli a sekély vízben, vagy vízbe dőlt fák között bújkálva a környezetét, és várja, hogy zsákmánya, leginkább halak, nagyobb vízi rovarok vagy kétéltűek, a közelébe merészkedjen. Ez a titokzatos madár a vízparti élőhelyek igazi mestere, amelynek minden mozdulata a természet csodálatos ritmusát követi.
A fiókák nevelésének időszakában, amikor a táplálékigény jelentősen megnő, a bakcsók napközben is gyakrabban indulnak vadászni. Idén július elején a Maros mentén található fészektelepek környékén a bakcsó fiókák már majdnem önállóak voltak, és a kirepüléshez közeledtek. Érdekes módon a szülőmadarakat nemcsak a vízpartok közelében, hanem a száraz puszták gyepein is fellelhetjük. Ennek hátterében az áll, hogy a mezei pocok állomány a térségben egyre növekszik, ami bőséges táplálékot biztosít számos ragadozó faj számára.
A bakcsók sokoldalú táplálkozási szokásaik révén képesek különféle élőhelyeken megjelenni. Noha általában nem jellemző rájuk, hogy gyepes területeken vadászanak, mint például a szürke gémek, mostanában egyre gyakrabban bukkannak fel ezeken a helyeken, ahol pocakra lecsapva keresgélnek. A gyepeken gubbasztó bakcsók látványa első pillantásra meglepő lehet, azonban ez csupán a faj rendkívüli alkalmazkodóképességét tükrözi, amely lehetővé teszi számukra, hogy az egyre szárazabb környezetben is sikeresen felneveljék fiókáikat.
