Korhelyleves: igazi magyar ínycsiklandóság, amely a hazai gyomor legjobb barátja, különösen a nagy ünnepi mulatságok után!
A korhelyleves kétségtelenül a legmagyarabb téli fogás, amely olyan finoman és természetesen olvad bele a magyar gasztronómia szövetébe, mint ahogy a tél hidege a vidéki tájba. Ha alaposabban szemügyre vesszük, rájövünk, hogy a magyar konyhák szívéhez is kiválóan passzol, és egy elképzelhetetlenül gazdag ízvilággal kényezteti a magyar ízlelőbimbókat.
Konyhai kalandjaim legelső lépésein, amikor még zöldfülű újságíróként tevékenykedtem, nos, akkoriban nem igazán voltam otthon a háztartás rejtelmeiben. Munkatársi étkezdék és egytálételek uralták a napjaimat, de egy váratlan pillanatban elkapott az ihlet, hogy nekivágok a főzés művészetének. Hogy mit fogok készíteni, az még a jövő titka volt, de az biztos, hogy a konyhámba lépve nagy elhatározással vágtam bele a kalandba.
Fel is ütöttem a Horváth Ilonát és elszántan keresni kezdtem valamit, bármit, amihez a kis óbudai garzon konyhájában éppen minden rendelkezésre állt. Mondanom sem kell, a bevásárlást se vittem túlzásba akkoriban; fiatal voltam, kellett a pénz bulira.
Hosszas keresgélés után rátaláltam a korhelylevesre, ami azonnal felkeltette az érdeklődésemet. A kolbász és szalonna mindig is megtalálható volt a kamrámban, hiszen anyukám jóvoltából mindig frissen érkeztek hozzám, így nem kellett aggódnom a romlás miatt. A savanyú káposztát pedig a téli vitaminpótlás érdekében választottam, mivel ez volt a legolcsóbb lehetőség a piacon. A konyhám, amely nem éppen a legjobban felszerelt, mégis tartogatott néhány alapanyagot: hagyma, só, fűszerpaprika és babérlevél mind ott sorakozott a polcon. A köménymagot pedig, ha jól emlékszem, Manci néni, az alsó szomszédom kölcsönözte nekem, aki mindig is készséges volt, ha fűszerekre volt szükségem. Így hát minden hozzávaló a rendelkezésemre állt, hogy elkészítsem ezt a különleges, ízletes levest.
A korhelyleves még a legspártai körülmények között is csodálatos ínycsiklandósággal ragadott magával. Ekkor értettem meg igazán, hogy egy jó, forró leves a világ legotthonosabb élvezete, különösen a téli hónapokban, amikor a külső hideg és sötétség eluralkodik, míg belül az ember gyomra lázadozik a túlzott ünnepi alkoholfogyasztás következményei miatt – ami, valljuk be, az év végi ünnepek időszakában gyakran előfordul, még ha nem is helyes. De a nép bölcsessége mindig tudja, hogyan orvosolja a bajt; hát ezért is hívják korhelylevesnek.
Ne hagyjuk, hogy a látszat megtévesszen minket: a korhelyleves elkészítése nemcsak az alkoholos mulatságok terméke, hanem bármikor, bármilyen körülmények között lehetséges. Sőt, még ha nem is vagyunk a konyhaművészet mesterei, ez a leves akkor is sikerülhet! A korhelyleves igazi téli kényeztetés, amelynek elkészítése során nem kell túlságosan aggódnunk az alapanyagok mennyisége miatt. Ez a leves a kreativitás és az ízlés szüleménye, így bármennyit és bármilyen hozzávalót belecsempészhetünk, amit csak szeretünk vagy éppen kéznél van. Akkor hát, ne habozzunk, vágjunk bele a főzésbe!
Hát ennyi az egész. Nincs benne semmi fölösleges cicoma vagy váratlan fordulat, ami miatt félúton azt mondanánk, hogy na jó, inkább hagyjuk. A korhelyleves viszont tökéletesen beleillik a magyar kultúrába, testbe és lélekbe egyaránt. Ezt én már csak tudom!
