A Körös-Maros Nemzeti Parkban télen különleges látványosságot nyújtanak a kékes rétihéják, amelyek e varázslatos tájon töltenek időt. Ezek a gyönyörű madarak a téli időszakban érkeznek, hogy felfedezzék a park gazdag élővilágát, és táplálékot találjanak a
Kékes rétihéja éjszakázó helye. Forrás: Körös Maros Nemzeti Park / Őze Péter
Cserebökény területén a kékes rétihéják, különleges madarak, általában a hamvas rétihéják elvonulásának befejeződését követően, október hónapban érkeznek, és egészen áprilisig megfigyelhetők. A helyi telelő populáció létszáma szorosan összefügg a mezei pocok állományának alakulásával, amely a fő táplálékforrásuk. Amikor a mezei pocok populációja robbanásszerűen megnő, a Cserebökényi puszták Madárvédelmi Területen akár 100 kékes rétihéja is megjelenhet. Ezzel szemben táplálékhiányos években csupán 10-20 példányt lehet észlelni a környéken.
Napközben a rétihéjákra jellemző módon, közvetlenül a talaj felett repülve pásztázzák a terepet. Sokat ülnek a földön, magasabb fűben nem is láthatók, így felmérésükre a legjobb módszer az éjszakázóhelyeken történő számlálás. Az alkonyati időszakban egy magasabb növényzetű, zsombékos, sásos, ecsetpázsitos, nádfoltokkal tarkított területen kezdenek gyülekezni. Előbb néhány példány pásztázza a terepet, majd mielőtt teljes sötétségbe borulna a táj, egyre több kékes rétihéja érkezik, tojók és hímek vegyesen. Egyesek egyből leszállnak, mások a többivel forgolódnak, végül mindenki megtalálja a helyét, de néhány későn érkezőt ezt követően is észlelhetünk a sötétben. Így laza csapatban, egymástól néhány méterre, a ragadozóktól nagyobb biztonságban éjszakáznak a kékes rétihéják. Több kilométerről érkeznek a pihenőhelyre, előfordul, hogy napközben csak néhány rétihéjával találkozunk, majd este az éjszakázóhelyre egészen sok madár érkezik. Így történt ez 2024 novemberében is, amikor 14 madarat mértünk fel, pedig előtte, a nappali órákban csak egy-két rétihéjával találkoztunk.
Decembertől kezdve Cserebökényben jelentős növekedés tapasztalható a mezei pocok populációjában. A havi szinkronfelmérés során már 37 kékes rétihéját észleltünk az éjszakázóhelyükön. Az idei január második hetében, egy-egy megfigyelési ponton 8-9 rétihéját figyeltünk meg. Az ismert gyülekezőhelyen összesen 30 kékes rétihéját regisztráltunk.
A Körös-Maros Nemzeti Park Kardoskúti Fehértó területén található Lófogó-ér különleges éjszakai színhelye a kékes rétihéják számára. Érdekes, hogy bizonyos években akár tíznél több egyed is megfordul itt, azonban az idei évben eddig csupán négy példányt figyelhettünk meg rendszeresen. Ezek a madarak mindig ugyanazokat a helyeket keresik fel, míg nappal elrejtőzve, egyesével fedezhetjük fel őket. Táplálkozás közben hajlamosak akár 20 km-nél is nagyobb távolságot megtenni, ám alkonyatkor és sötétedéskor mindig visszatérnek a megszokott éjszakázóhelyükre.
Kardoskút környékén, a tavalyi mélypont után, most ismét felerősödni látszik a mezei pocok populációja. Ez a kis rágcsáló különösen fontos tápláléknak számít a kékes rétihéják számára, főként a hideg téli hónapokban. Az éjszakázásra választott helyeik jellemzően zsombékos, sűrű gyékényes és magas sásos területeken találhatók. Az éjszakát a leborult, lehajlott növényzet, zsombékok és növénytorzsák védelmében töltik, ahol nyugodtan pihenhetnek.
Kiemelt képként szolgáló forrás: Körös Maros Nemzeti Park / Őze Péter.
