A klímaváltozás hatásainak mérséklése és az alkalmazkodás egyre sürgetőbb feladat, különösen az élelmiszertermelés terén. A következő 10-20 évben várhatóan jelentős változásokra számíthatunk az étrendünkben, amelyek a fenntarthatóság, az egészség és a kör

A Green Policy Center megalkotta a magyar mezőgazdaság klímaalkalmazkodási előrehaladási jelentését, amely különös figyelmet szentel annak a ténynek, hogy ez az ágazat az éghajlatváltozás hatásainak leginkább kitett területek közé tartozik.

A mezőgazdasági ágazat jelentős mértékben érzékeli az éghajlatváltozás következményeit, mivel a szezonalitás ingadozása egyre intenzívebbé válik. Ezek a változások zavarokat okoznak a gazdálkodási ciklusokban, és komoly kihívásokat teremtenek a megváltozott csapadékeloszlás és a szélsőséges időjárási jelenségek – mint például hőhullámok, aszályok, viharok és árvizek – miatt. Az agrárium számára ez nem csupán gazdasági, hanem ökológiai szempontból is komoly aggodalmakat vet fel.

A közös európai uniós agrárpolitika célja, hogy a gazdálkodók ellenállóbbá tegyék magukat az éghajlati ingadozásokkal szemben. Emellett fontos feladatuk a kibocsátások csökkentése, a klímaváltozás következményeinek mérséklése, valamint a megváltozott környezeti feltételekhez való alkalmazkodás elősegítése.

A kihívások ellenére hazánk mezőgazdasága továbbra is azokat a növényfajtákat részesíti előnyben, amelyek a legnagyobb mértékben érzékenyek az aszályra és az éghajlati szélsőségekre. Ezt állapítja meg többek között a GPC által összeállított Magyarország Második Klímaalkalmazkodási Előrehaladási Jelentése, amely átfogóan vizsgálja a mezőgazdasági szektor helyzetét és alkalmazkodási stratégiáit.

"A Green Policy Center 2023 eleje óta rendszeresen készít és tesz közzé előrehaladási jelentéseket" - nyilatkozta Huszár András, a GPC társalapító-igazgatója. "Miért tartjuk ezt fontosnak? Három lényeges okot emelnék ki. Először is, mélyen hiszünk a tudományos, tényeken alapuló döntéshozatal jelentőségében. Jelenleg azt tapasztaljuk, hogy a szakpolitikai javaslatok gyakran nem támaszkodnak a már folyamatban lévő események alapos elemzésére és megértésére, és nem mindig reagálnak azokra. Ez a hiányosság aggasztó! Célunk ennek a problémának a kezelése és a szükséges információk elősegítése."

Másrészt Magyarország 2020-ban merész klímacélokat fogalmazott meg. Rendelkezünk egy klímatörvénnyel is, amely biztosítja, hogy 2050-re elérjük a klímasemlegességet. Ez azt jelenti, hogy a kibocsátás és az elnyelés közötti egyensúlyi állapotot kívánjuk megvalósítani. Mivel már létezik egy ilyen ambiciózus célkitűzés, amelyet a jogalkotó annyira lényegesnek tartott, hogy jogszabályba foglalta, elkötelezettek vagyunk amellett, hogy hozzájáruljunk ehhez, és folyamatosan emlékeztessük a közvéleményt arra, hol tartunk ezen az úton.

A harmadik indok a legszubjektívebb; tapasztalataink szerint Magyarországon a különféle jelentések, beszámolók és publikációk gyakran túlságosan részletesek és nehezen emészthetőek, ráadásul nem mindig vonzó, érthető nyelvezetet használnak. Az előrehaladási jelentéseink célja, hogy viszonylag rövid és világos formában, ábrák és adatok segítségével nyújtsunk áttekintést Magyarország klímateljesítményéről.

2023 elején bemutattuk a Kibocsátási Előrehaladási Jelentésünket, amely fontos mérföldkő volt a klímapolitikai törekvéseinkben. Emellett felmerült a kérdés, hogy érdemes lenne egy hasonló, az alkalmazkodásra fókuszáló előrehaladási és értékelő jelentést is készíteni. Sok szakértő azonban úgy véli, hogy ez nem annyira egyszerű feladat, mint amilyennek tűnik. Az alkalmazkodás területén ugyanis a kibocsátásokkal ellentétben nehezen mérhetők az indikátorok és faktorok; nem világos, hogy mihez viszonyítsuk az előrehaladást, hiszen az alkalmazkodás folyamata rendkívül összetett és sokszor szubjektív.

Nem adtuk fel! A folyamat során segítségül hívtuk külső szakértőnket, Vaszkó Csabát, aki ennek a jelentésnek a megalkotója. De miért éppen a mezőgazdaságra esett a választásunk? Mert ennek a szektornak a kitettsége kiemelkedő. A jelentés a hazai növénytermesztést és állattenyésztést vizsgálta meg, a talajviszonyokkal és az erdőgazdálkodással most nem foglalkoztunk, de a hangsúly a klímaalkalmazkodásra helyeződött. A következő években más szektorokra is kiterjesztjük a figyelmünket.

Magyarország éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodási kereteit a Nemzeti Alkalmazkodási Stratégia (NAS) határozza meg, amely az Országgyűlés által 2018-ban elfogadott második Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia (NÉS-2) egyik fontos része. A NAS megállapításai rávilágítanak arra, hogy hazánk mezőgazdasága a klímaváltozás szempontjából a legsebezhetőbb szektor, ahol az aszályok fokozódása a jövőben a legnagyobb kihívást jelentheti.

Vannak olyan jelzőszámok, amelyek segíthetnek megérteni, hogyan alkalmazkodik a mezőgazdaság az éghajlatváltozás hatásaihoz, és ezek hosszú távon is folyamatosan nyomon követhetők. Jelenleg azonban az adatok hiánya és megbízhatóságuk kérdése miatt csupán néhány ilyen indikátor használható hatékonyan.

A jelentés főbb üzenetei kiemelik a legfontosabb tanulságokat és megállapításokat, amelyek segítenek megérteni a vizsgált téma lényegét. Ezek az üzenetek világos keretet adnak a további elemzéshez és a döntéshozatali folyamatokhoz, így alapvető szerepet játszanak a megértésben és a jövőbeli lépések meghatározásában.

- Magyarországon a mezőgazdaság az éghajlatváltozásnak leginkább kiszolgáltatott ágazat.

A mezőgazdaság rendkívül érzékeny a szélsőséges jelenségekre és az éghajlat tartós átalakulásaira.

A jövőben a szektor számára a legnagyobb kihívást az aszályos időszakok fokozódása és a hőstressz növekedése jelentheti.

A talajtakarás és a forgatás nélküli talajművelés olyan agrotechnikai eljárások, amelyek jelentős mértékben hozzájárulnak a talaj ökoszisztémájának védelméhez. Ezek a módszerek nemcsak a talajélet gazdagítását segítik elő, hanem minimalizálják a talaj mechanikai megbolygatását és a vízvesztést is. Ennek következtében hatékonyan támogatják a mezőgazdasági rendszerek alkalmazkodását a környezeti kihívásokhoz.

Az ország keleti részén egy különös ellentmondás bontakozik ki: míg egyes területeken az aszály sújtja a földeket, másutt a belvíz okoz gondokat.

Az illegális öntözés figyelembevételével megállapítható, hogy a mezőgazdasági földek csupán 3-4%-a részesül öntözésben. Ugyanakkor az illegális vízkivétel mértéke drámai, és sok esetben akár többszöröse is a hivatalosan bejelentett mennyiségeknek. Ez a jelenség különösen aggasztó a vízhiányos területeken, ahol a készletek túlzott kiaknázása komoly problémákhoz vezethet.

A nehézségek ellenére folyamatosan bővítjük azokat a területeket, ahol az aszályra érzékeny növényeket termesztjük.

Az állattartás szempontjából a szélsőséges időjárási események komoly kihívásokat jelentenek, különösen a takarmánytermesztés és a vízkészletek terén. A hőstressz, amely a forró időszakokban jelentkezik, az állategészségügy egyik legégetőbb problémájává vált, és jelentős hatással van az állatok jólétére és termelési teljesítményére.

Magyarország mezőgazdasági szektora különösen érzékeny az éghajlatváltozás hatásaira, mivel a változó időjárási viszonyok jelentős kihívásokat jelentenek a termelők számára.

Az éghajlatváltozás a mezőgazdaságot várhatóan leginkább az évi, és mindenekelőtt a nyári átlaghőmérséklet növekedésében, a csapadékeloszlás egyenetlenebbé válásában, és az időjárási szélsőségek gyakoriságának növekedésében fogja sújtani. A változások ugyanakkor nem ugyanolyan mértékben érezhetőek és hatnak az ország különböző tájain. A 2022-ben és a 2024-ben tapasztalt szélsőségesen aszályos időszakok során megerősítést nyert, hogy az ország hidrológiai szempontból kettészakadt, ami azt jelenti, hogy a Dél- és Közép-Alföld különösen sérülékeny.

A mezőgazdaság rendkívül érzékeny a szélsőséges időjárási eseményekre és a klímaváltozás tartós hatásaira is.

Az ágazat éghajlatváltozással szembeni sebezhetősége szorosan összefonódik a talaj és vízkészletek minőségével, a mezőgazdasági kultúrák sokféleségével, valamint az állattartás rugalmasságával. Ezen kívül jelentős szerepet játszik az alkalmazott mezőgazdasági módszerek, a biológiai sokszínűség, továbbá a mezőgazdaságban dolgozók tudása, hozzáállása és életkoruk is.

A jövőben a szektor számára a legnagyobb kihívást az aszályhajlam fokozódása és a hőstresszek erősödése jelentheti.

Az idei évben, 2024-ben a magyar aszálykárok mértéke akár több száz milliárd forintot is elérhet. Az aszályos időszakok mögött álló problémák között szerepel, hogy a nyári hőmérséklet folyamatos emelkedésével párhuzamosan a vegetációs időszakok gyakran úgy indulnak, hogy a tájban nincs elegendő víz. Ennek a jelenségnek a gyökerei a csapadék hiánya mellett a talajművelési gyakorlatok, a helyenkénti túlzott vízkivétel és a belvizek, valamint árvizek elvezetésének következményeiben keresendők.

A talajtakarás és a forgatás nélküli talajművelés kiemelten azok az agrotechnikai módszerek, amelyek javítják a talajéletet, csökkentik a talajbolygatást és a talaj vízvesztését, és így hozzájárulnak az alkalmazkodáshoz:

2023 és 2024 között országos szinten csökkent azoknak a területeknek a száma, ahol az agrártámogatási rendszer keretében a támogatást igénylők bejelentették ezeket a fenntartható gyakorlatokat. Különösen aggasztó, hogy a csökkenés mértéke a kiszáradással veszélyeztetett keleti országrészben volt a legszembetűnőbb. Az alkalmazkodást elősegítő, természetközeli tájelemek, mint például a mezővédő fasorok, egyetlen vármegyében sem érik el a teljes szántóföldi terület 1%-át, ráadásul 2020 óta nem alakultak ki új agrár-erdészeti rendszerek sem.

Az ország keleti felében egyszerre okoz problémát az aszály és a belvíz:

A 2021-es és 2022-es évek rendkívül száraz időszakai során, különösen a kiszáradással sújtott keleti országrészben, számos területet hirdettek ki kipusztultnak az aszály és a belvíz következményeként. Az árvizek és belvizek során keletkező víz jelentős része hasznosítás nélkül elvezetésre kerül, miközben a vízkezelés hatékonyságát és az elvezetés, valamint a vízmegtartás arányait illetően súlyos adatkihagyásokkal küzdünk.

Az illegális öntözés figyelembevételével megállapítható, hogy a mezőgazdasági földterületek csupán 3-4%-át látjuk el vízzel. Ezzel szemben az illegális vízkivétel mértéke aggasztóan magas, sok esetben akár többszöröse is a hivatalosan bejelentett mennyiségnek. Ez különösen kritikus problémát jelent a vízszegény régiókban, ahol a készletek túlzott használata súlyos következményekkel járhat.

A víztestjeink 55%-ánál tapasztalható az engedély nélküli vízkivétel. A mezőgazdasági öntözési célból létesített talajvízkutak esetében a bevezetett enyhébb jogszabályok miatt sajnos nincs elegendő megbízható adat az öntözés helyzetének pontos értékeléséhez.

A kihívások ellenére továbbra is azokat a növényeket termesztjük egyre nagyobb területen, amelyek az aszályra érzékenyek:

2022-ben a legnagyobb területen termesztett szántóföldi növények terméseredményei jelentős eltéréseket mutattak az előző tíz év legjobb öt évének átlagához képest, különösen Magyarországon és Romániában. Az Európai Unióban a kukorica és a napraforgó termelésében Magyarország szenvedte el a legnagyobb visszaesést a szélsőséges aszályos év következtében, míg búza és árpa esetében a harmadik legrosszabb eredményt könyvelhettük el. Ezzel szemben az éghajlatváltozással leginkább veszélyeztetett hat szántóföldi növény vetésterülete hazánkban 1991-ben 67%-ról 2021-re 77%-ra emelkedett.

Az állattartásban a szélsőséges időjárási eseményeknek jelentős hatása van a takarmánytermesztésre és a vízkészletekre, az állategészségügy területén az egyik legnagyobb problémát a hőstresszes időszakok okozzák:

A hőstresszes időszakokban az elhullás mértéke emelkedhet, elsősorban a nem korszerű állattartó telepeken, amelyek mértékéről és eloszlásáról azonban nem állnak rendelkezésre adatok. Elsősorban a tenyészsertések és a juhok esetében, de a szarvasmarhák esetében is megfigyelhető a forró napokon bekövetkezett magasabb számú elhullás. A legeltetéses állattartás szempontjából az egyik leghatékonyabb alkalmazkodás a gyepek fásítása és a gyepeken történő vízvisszatartás. A gyepeken létrejött fásítások összterülete azonban mindössze 173,6 hektár, a gyepterületek 0,02%-a, amelyek ráadásul nem aszály-érzékeny területeken valósultak meg.

A mezőgazdaság éghajlatváltozással kapcsolatos sebezhetősége egyre sürgetőbb kihívásokat jelent. Az időjárási szélsőségek, mint például az aszályok és a túlzott csapadék, drámai hatással vannak a termelésre és a megélhetésre. A növények és állatok alkalmazkodási képessége is korlátozott, így a gazdák számára elengedhetetlen, hogy innovatív megoldásokat találjanak a változó körülményekhez való alkalmazkodásra. A megfelelő agrárpolitika és fenntartható gyakorlatok bevezetése kulcsfontosságú ahhoz, hogy a mezőgazdasági rendszerek ellenállóbbá váljanak a klímaváltozás okozta kihívásokkal szemben.

Hazánk mezőgazdasága a klímaváltozás hatásainak egyik legérzékenyebb területe, ahol a jövőbeli kihívások közül az aszályok intenzitásának növekedése tűnik a legaggasztóbbnak.

Az idei évi aszálykár meghaladhatja a 350 milliárd forintot. Összehasonlításképpen ez a 2023-as magyar GDP közel fél százaléka, a kormány által családi házak felújítására szánt teljes programjának pedig több mint háromszorosa.

Az aszály kérdése szorosan összefonódik a folyamatosan emelkedő nyári hőmérsékletekkel, hiszen az utóbbi években a vegetációs időszakok kezdetén tapasztalható vízhiány jelentős problémákat okoz a táj ökoszisztémájában.

Az éghajlatváltozás mezőgazdaságra gyakorolt hatásai és a területi eltérések vizsgálata egy rendkívül aktuális és összetett téma. A globális felmelegedés következményeként a hőmérséklet-emelkedés, az időjárási szélsőségek fokozódása és a csapadék mintázatok megváltozása jelentős hatással van a mezőgazdasági termelésre. Egyes régiókban a növekvő hőmérséklet kedvezhet bizonyos kultúráknak, míg más területeken a szárazság és a vízhiány komoly kihívásokat jelent. Például a mediterrán térségben a szőlő- és olívaültetvények számára kedvezőbbé válhat a klíma, míg Észak-Európában új lehetőségek nyílhatnak a gabonatermesztésre. Ugyanakkor nem minden térség van felkészülve a változásokra. A fejlődő országok, ahol a mezőgazdaság gyakran a gazdasági élet alapját képezi, különösen sérülékenyek. Az éghajlatváltozás hatásai itt nemcsak a termelést, hanem a helyi közösségek megélhetését is veszélyeztetik. A területi különbségek tehát kulcsszerepet játszanak az éghajlatváltozás mezőgazdaságra gyakorolt hatásainak megértésében. A helyspecifikus megoldások és alkalmazkodási stratégiák kidolgozása elengedhetetlen ahhoz, hogy a mezőgazdasági termelés fenntartható maradjon a jövőben.

Az éghajlatváltozás következményei várhatóan legmarkánsabban a következő területeken fognak megnyilvánulni.

- az évi, különösen a nyári hőmérséklet emelkedésében,

- a csapadék eloszlásának egyenlőtlenségei fokozódnak, és

- az időjárási extremitások előfordulásának fokozódásában fog megnyilvánulni.

- A mezőgazdaság sérülékenysége és alkalmazkodása a vizekkel való összefüggésben:

Az intenzív mezőgazdasági tevékenységek következtében a talajban kialakult egy másodlagos, szinte vízzáró réteg, amely gátolja a csapadék – különösen az őszi-téli, kora tavaszi és nyár eleji – elraktározását a talaj mélyebb szintjein. Ennek következményeként a felső talajréteg rendkívül gyorsan kiszárad, ami megakadályozza, hogy elegendő nedvesség jusson az alsóbb légrétegekbe. A talajvízszint csökkenése szempontjából a legérzékenyebb területek közé tartozik a Duna-Tisza közi Homokhátság és a Nyírség; az előbbinél egyes helyeken akár 6-7 méteres vízszint-süllyedés is megfigyelhető.

A helyzetet súlyosbítja, hogy a vizek elvezetésére helyeződik a hangsúly, míg a vízvisszatartás háttérbe szorul. Ennek következtében a talajvizek szintje drámaian csökken, és az illegális vízkivétel mértéke is aggasztóan magas. A művelt területek csupán egy kis részén valósul meg a talajkímélő gazdálkodás, amely segítene optimalizálni a talajon belüli vízmozgást, javítaná a talajszerkezetet, és ezáltal elősegítené a talaj vízgazdálkodásának fenntarthatóságát. A gazdálkodók csupán korlátozott területen alkalmazzák a talajtakarást, ami tovább rontja a helyzetet.

- Alkalmazkodás a növénytermesztésben:

Az éghajlatváltozás következményei, különösen a szélsőséges időjárási jelenségek, jelentős eltéréseket okozhatnak a mezőgazdasági hozamokban. Az emelkedő átlaghőmérséklet kedvezhet bizonyos növényfajtáknak, mint például a zöldségeknek és gyümölcsöknek, míg mások, különösen a hagyományos szántóföldi kultúrák, csökkenő terméshozammal nézhetnek szembe. A tavaszi vetésű szántóföldi növények esetében különösen aggasztó, hogy a termésátlagok drámai mértékben romolhatnak. A vetési és betakarítási időszakok eltolódása új kihívások elé állítja a gazdálkodókat, hiszen új kártevők és betegségek is megjelenhetnek, amelyek eddig ismeretlen nehézségeket okoznak. Az intenzív csapadék nemcsak a talaj minőségét rontja, hanem hozzájárul annak eróziójához is, ami hosszú távon a termékeny földek elvesztéséhez vezethet. Különösen az aszály jelenti a legnagyobb fenyegetést, mivel idővel a legnagyobb veszteségeket generálja a mezőgazdasági termelésben.

Fontos hangsúlyozni, hogy a talajkímélő gazdálkodás alacsony aránya, a talajvédelmi szempontok figyelmen kívül hagyása, valamint a nem termelő tájképi elemek hiánya mind hozzájárul ahhoz, hogy az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatásai még inkább megjelenjenek a szántóföldeken és a növénytermesztésben.

- Az állattenyésztés világában való alkalmazkodás: Az új kihívások és lehetőségek korában az állattenyésztőknek folyamatosan igazodniuk kell a változó környezeti és piaci feltételekhez. Az innovatív technológiák, a fenntartható gyakorlatok és a genetikai fejlődés új utakat nyitnak a hatékonyabb és etikusabb állattenyésztés előtt. Az alkalmazkodás nem csupán a termelési módszerek módosítását jelenti, hanem a piac igényeinek, a környezeti szempontoknak és a fogyasztói elvárásoknak való megfelelést is. E folyamat során elengedhetetlen a tudásmegosztás és a közösségi együttműködés, hogy a gazdák sikeresen navigálhassanak a folyamatosan változó tájban.

Az intenzív állattartás tekinthető sérülékenyebbnek. Az intenzív tartású szarvasmarha, sertés és baromfi fajták fokozottan érzékenyek a környezeti hatásokra, és az egyes sokkhatásokra azonnali hozamcsökkenéssel reagálnak. Az állatok víz- és árnyékigénye egyaránt nő. Az állattenyésztésben az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás legnagyobb kihívása a takarmány- és a vízellátás kiszámítható biztosítása lesz. Az állategészségügy területén az egyik legnagyobb problémát a hőstressz jelenti, ráadásul Magyarországon a hőstresszes napok száma folyamatosan növekszik.

Az éghajlatváltozás mezőgazdasági foglalkoztatottakra gyakorolt egészségügyi hatásai:

A fenti kihívások súlyosbodását tovább fokozza a mezőgazdasági közösség elöregedése, amely különösen érzékenyebbé teszi őket ezekre a hatásokra. 2023-ban a 65 éves és annál idősebb mezőgazdasági vezetők aránya már 37%-ra emelkedett Magyarországon.

- Az alkalmazkodás szerepe és jelentősége a mezőgazdasági szakpolitikában:

Magyarország egyelőre kifejezetten erős potenciállal rendelkezik az élelmiszertermelés terén. Számos termény és állami termék esetén a hazai igények kielégítését bőven meghaladó, export-orientált termelési szinteket. Azonban - ahogy a 2022-es aszály is rámutatott - egyre gyakrabban fordulnak elő olyan évek, amikor a jelenlegi termelési gyakorlatokkal még az élelmiszer-önellátás sem biztosítható. Mindez rámutat, hogy pusztán társadalmi-gazdasági szempontból is mennyire alapvető fontosságú foglalkozni az ágazat klíma-alkalmazkodásával.

A mezőgazdasági alkalmazkodás jelenlegi állapota A mezőgazdaság területén napjainkban egyre sürgetőbbé válik az alkalmazkodás kérdése, hiszen a klímaváltozás, a piaci igények gyors változása, valamint a technológiai fejlődés mind-mind új kihívások elé állítják a gazdálkodókat. A fenntartható fejlődés érdekében a mezőgazdasági szektor szereplőinek rugalmasan kell reagálniuk ezekre a változásokra. A gazdák egyre inkább innovatív megoldásokat keresnek, legyen szó a precíziós mezőgazdaság alkalmazásáról, az alternatív termesztési módszerekről, mint például a hidroponika vagy az aquaponika, vagy éppen a fenntartható erdőgazdálkodásról. Ezen új megközelítések nem csupán a termelés hatékonyságát növelik, hanem hozzájárulnak a környezetvédelmi célok eléréséhez is. Fontos kiemelni, hogy az alkalmazkodás nem csupán a technológiai újításokról szól, hanem a közösségi és társadalmi aspektusok figyelembevételéről is. A helyi közösségek bevonása, a tudásmegosztás és a közös projektkezelés kulcsszerepet játszanak abban, hogy a gazdálkodás valóban fenntartható és ellenállóképes legyen. Összességében a mezőgazdasági alkalmazkodás aktuális helyzete azt mutatja, hogy a szektor a kihívások ellenére is képes a fejlődésre, amennyiben a gazdák, a kutatók és a döntéshozók együttműködnek a jövő fenntartható élelmiszertermelése érdekében.

Szántók:

Magyarország területének körülbelül kétharmada mezőgazdasági célokat szolgál, ebből 44%-ot szántóföldek foglalnak el. Ez az arány az Európai Unió harmadik legmagasabbja. Ezzel szemben az erdők és természetes élőhelyek aránya viszonylag alacsony, mindössze 26%-ot képvisel.

A forgatás nélküli talajművelés, a talajtakarás és a tájképi elemek alkalmazása mind hozzájárulnak a talaj nedvességtartalmának megőrzéséhez, valamint a légköri aszályok megelőzéséhez. Ezek a gyakorlatok nem csupán a helyi csapadékképződés valószínűségét növelik, hanem segítenek csökkenteni a talajeróziót, fokozni a talaj szervesanyag-tartalmát és javítani a talajszerkezetet is. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy nyomon kövessük, milyen mértékben alkalmazzák ezeket a módszereket. A legmegbízhatóbb módszer erre jelenleg az agrártámogatási rendszer keretein belül nyújtott területbejelentések összegzése, amely lehetővé teszi, hogy évről évre nyomon követhessük a gyakorlatok elterjedését.

Az Agro-ökológiai Program keretében 2023-ban először nyílt lehetőségük a gazdálkodóknak arra, hogy a talajtakarást válasszák. Figyelemre méltó tendencia, hogy 2024-re minden vármegyében csökkent azon területek nagysága, ahol a támogatást kérők elkötelezték magukat a talajtakarással kapcsolatban, összevetve az előző év adataival.

A forgatás nélküli művelésre átállt területek száma is jelentősen mérséklődött. Különösen aggasztó, hogy a csökkenés mértéke a kiszáradással veszélyeztetett keleti régiókban volt a legszembetűnőbb.

A természetközeli tájelemek egy vármegyében sem közelítik meg a teljes szántóterület 1%-át. Emellett az is látható, hogy 2023-hoz képest 2024-ben éppen a kiszáradással leginkább fenyegetett keleti-országrészben csökkentek ezek a tájelemek.

Kipusztult területek: az aszály és a belvíz egyaránt sújtja az országot, de különösen a keleti régiókban, ahol a kiszáradás veszélye különösen égetővé vált. E térségben már hivatalosan is bejelentették a kipusztult területek létezését, ami azt jelzi, hogy az ország hidrológiai helyzete drámai módon kettészakadt.

Szántók fásítása: 2020 óta nem jöttek létre agrár-erdészeti rendszerek.

Az erózióveszélyes területekhez való alkalmazkodás során fontos megemlíteni, hogy a 2024-es adatok szerint a legalább 12%-os lejtőjű, fokozottan erózióveszélyes területeken mindössze 10,5 hektárnyi erózióvédelmi sáv létesült, összesen körülbelül 500 hektáron. Ez a szám aligha elegendő ahhoz, hogy valódi hatást gyakoroljon a talajvédelemre és a fenntartható mezőgazdasági gyakorlatokra.

A gyepterületeken való alkalmazkodás során megfigyelhetjük, hogy a fásítások összesített területe mindössze 173,6 hektárt tesz ki, ami csupán a gyepterületek 0,02%-át jelenti. Érdekes módon ezek a fásításon alapuló kezdeményezések nem az aszályra legérzékenyebb megyékben valósultak meg.

Egy másik lehetséges alkalmazkodási forma a legelő állatállomány mérséklése.

Vizes élőhelyek és vízkészletek javítására irányuló alkalmazkodás: A vizes élőhelyek kialakítása - 2020 óta nem valósult meg új vízvédelmi intézkedés vagy vizes élőhely létrehozása.

Belvíz- és árvízvisszatartás: A vízgazdálkodás egyik kulcsfontosságú eleme, amely a túlzott csapadék okozta vízfelhalmozódás megelőzésére szolgál. E technikák célja a víz természetes körforgásának fenntartása, a talaj vízmegtartó képességének növelése, valamint a folyók és tavak vízszintjének szabályozása. A megfelelő belvíz- és árvízkezelési megoldások alkalmazásával nemcsak a mezőgazdasági területek védhetők meg, hanem a települések is biztonságosabbá válhatnak a szélsőséges időjárási eseményekkel szemben. E folyamatok során fontos szerepet játszik a zöld infrastruktúra, mint például a vízelnyelő kertek, a mocsaras területek és a természetes vízgyűjtők rehabilitációja, amelyek segítik a víz természetes elvezetését és megtartását.

Hazánk síkvidéki területének mintegy 45 000 km²-ét, a teljes terület 60%-át súlyosan érinti a belvízi elöntés problémája. Fontos azonban, hogy a belvizet ne csupán problémaként, hanem mint egy értékes erőforrást is szemléljük. Ez a vízkészlet hasznosítható, ha megfelelő módon, medrekben és mély fekvésű területeken tartjuk vissza, és ehhez igazodó talajművelési módszereket alkalmazunk. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) 2023-as statisztikái szerint a vízügyi igazgatóságok körülbelül 40 millió köbméternyi belvizet tudtak összegyűjteni holtágakban, medrekben és tározókban. Ennek kétharmada a közép-Tisza-vidéki és a Tiszántúli területeken került visszatartásra. Ez az összes, az országban található 226 belvíztározó teljes 242 millió köbméteres kapacitásának csupán 16%-át jelenti, és nagyjából megegyezik a Velencei-tó térfogatával.

Az alkalmazkodás elősegítése érdekében, árvízhelyzetek során hasznos lehet, ha a levonuló árhullámok egy részét tudatosan irányítják el, és a mély fekvésű területeken ideiglenesen tárolják. Ez a vízkezelési megoldás nemcsak a mezőgazdasági tevékenységekre gyakorol kedvező hatást, hanem az élőhelyek védelmét is szolgálja. Jelenleg azonban hiányoznak az országos szintű adatok az árhullámok vízének célzott elvezetéséről.

Az Európai Unió tagállamai mindegyike saját mezőgazdasági tanácsadó rendszert üzemeltet, amely segíti a gazdálkodókat abban, hogy a környezeti és éghajlati szempontoknak megfelelően alakítsák ki gazdasági tevékenységüket. E rendszer keretében nemcsak a fenntartható mezőgazdasági gyakorlatokról kapnak információt, hanem az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodás lehetőségeiről is tájékoztatást nyernek.

Az Európai Mezőgazdasági Innovációs Platform keretein belül, az éghajlatváltozással kapcsolatos kezdeményezések nyomon követésére szolgáló adatbázisban jelenleg 577 aktív projekt szerepel. Ebből 12 projekt valósul meg Magyarországon, és közülük 5 kifejezetten az alkalmazkodásra összpontosít.