A természet csodálatosan sokszínű, és a növényvilág sok házikót kínál a különféle élőlényeknek, akik védelmet és táplálékot keresnek. A National Geographic bemutatja, hogyan teremtik meg a növények a tökéletes otthont a kis jótevők számára.
A növények különleges módon gondoskodnak a segítőikről, így biztosítva a kölcsönösen előnyös kapcsolatok fennmaradását.
Az atkákról általában a kártevők jutnak eszünkbe, azonban, mint oly sokszor, ez esetben sem szabad általánosítani. Nagyon is kiterjedt az a kölcsönös előnyökkel járó kapcsolatrendszer, egy újonnan, a PNAS folyóirat hasábjain közzé tett kutatás eredménye szerint, amelyben az atkákat a növények számára hasznos társnak lehet elkönyvelni.
Míg sok növény a virágzás során kínál nektárt a hasznos rovaroknak, a mostani vizsgálat alá vont fajok különleges módon, úgynevezett domáciummal vagy házacskával segítik a velük szövetséges ízeltlábúakat. Ezek a házacskák védelmet nyújtanak, így a rovarok biztonságban érezhetik magukat. A növényekkel ilyen módon kapcsolatba lépő ízeltlábúak nem csupán menedéket találnak, hanem aktívan távol tartják a növény kártevőit, legyen az egy elefánt vagy valamilyen gombás betegség.
A minket körülvevő világ gyakran versenyhelyzetek színtereinek tűnik, ahol mindenki másra tekint, mint potenciális riválisra. Azonban a valóság ennél sokkal árnyaltabb: a láthatatlan, kölcsönös előnyökre épülő kapcsolatok szövevénye sokkal gyakoribb és alapvetőbb. Egyes nézetek szerint ezek a szolidaritáson alapuló társas kötelékek játszották a kulcsszerepet abban, hogy az élet ma ilyen bonyolult formákat ölthetett, kezdve a sejtjeinkben működő apró sejtszervecskéktől egészen a fák gyökereivel együttműködő gombafonalakig. Az élővilág sokszínűsége és sikere szorosan összekapcsolódik e segítő kapcsolatokkal, amelyek nélkülözhetetlenek a fejlődéshez és a fennmaradáshoz.
A domácium, amely a becslések szerint körülbelül 14 ezer különböző növényfaj levelein található meg, igazi rejtett világot rejt magában. Ezek a természetes búvóhelyek leggyakrabban a levelek erezetének találkozási pontjain formálódnak, de előfordulhatnak a száron vagy tövisekben is, mint ahogyan azt egyes akáciák hangyaházikói mutatják. A domáciumok lehetnek apró, titkos üregek vagy éppen olyan védett zugok, amelyeket növényi szőrök borítanak, így védve a bennük megbúvó élőlényeket a külvilág viszontagságaitól.
A kutatás célja az volt, hogy részletesen feltérképezzék, hányféle növényen találhatók meg az atka segítőtársak számára készült kis házacskák, és hogy ezek milyen földrajzi eloszlást mutatnak. Az összegyűjtött adatok elemzése révén arra is próbáltak választ találni, hogy milyen összefüggések rejlenek e kölcsönösen előnyös kapcsolat mögött.
Az atkák és a növények közötti kölcsönösen előnyös kapcsolat a természet egyik legrégebbi és legelterjedtebb formája. Ezek a parányi lények a növények felszínén jelennek meg, még akkor is, ha éppen nincsenek "albérlőik", ami megkülönbözteti őket a gubacsoktól, melyek a lakójuk aktivitásának következményeként alakulnak ki. Ez a különleges együttélés számos ökológiai szempontból fontos szerepet játszik, hozzájárulva a növények egészségéhez és a környezet biodiverzitásához.
Három fő formája van ezeknek az atkaházikóknak: egyszerű gödör, amelyet szőrök fednek, félig nyitott zsebecske, amelyet sima lap fed, illetve fedett gödör, amelynek kis lyuk bejárata van. Ezen kis otthonokat a ragadozó vagy gombaevő atkák utódaik számára, illetve saját menedékükként használják. Albérleti díjként ezek az atkák a növényeken lévő kis termetű növényevőket, illetve betegségeket okozó gombákat esznek, így segítve a növényt.
Ez a kapcsolatrendszer sokkal elterjedtebb, mint hinnénk. Egy felmérés szerint Észak-Amerika lombhullató erdeiben a fafajok 58 százalékán van domácium, Koreában a fás szárúak 42 százalékán, Új-Zélandon 31 százalékán megtalálhatók. Számtalan, az ember által termesztésbe vont faj, mint a cseresznye, a szőlő, a kávé vagy a paprika is készít az atkatársak számára lakhelyet levelein.
A kutatók a felmérések során nem csupán a házikók elterjedtségét és elhelyezkedését tanulmányozták, hanem mélyebbre ásva azt is firtatták, hogy milyen külső tényezők, például a klíma, vagy a növények közötti rokonsági kapcsolatok hatással vannak e különleges építmények megjelenésére és eloszlására.
A felmérések most 27 százalékkal növelték az ismert atkaházikóval rendelkező növényfajok számát. Ezek szinte kizárólag fás szárúak, néhány kivételt az ember által termesztésbe vont lágyszárú jelent. Az ismert típusú domáciumok közt 27 százalék a szőrökkel védett, 22 százalék a zsebecske és 20 százalék a gödröcske. Számtalan nem rokon növényfaj esetében egymástól függetlenül alakultak ki ezek a házikók, a kutatók számításai szerint sok száz egyedi esetben került sor erre.
A kutatók felfedezései alapján érdekes összefüggések bontakoznak ki a növények és az atkák közötti kapcsolatban: minél távolabb kerülünk az Egyenlítőtől, annál nagyobb arányban találkozunk atkaházikókkal. Ez a jelenség azt mutatja, hogy az atkák a trópusi területeken a hangyák által nyújtott védelmet váltják fel. A különféle házikótípusok megjelenése szoros összefüggést mutat a klímával; például a melegebb, párás vidékeken a gödröcske kialakítása a leggyakoribb, míg a hűvösebb és szárazabb környezetekben a szőröcskés domáciumok dominálnak.
A levelek típusával is találtak összefüggést: a lombhullató fák nagy levelein szőrös, az örökzöldeken a gödröcskés domácium dominált. A zsebecskés házikók eloszlása nem kötődött efféle tulajdonságokhoz, ez mindenütt egyformán előfordult.
Bár most tél van, és a legtöbb hazai fás szárú növény már lehullajtotta leveleit, de ezt az izgalmas tulajdonságot egy kis nagyítóval a kezünkben érdemes lesz jövőre személyesen is megfigyelni! Akinek van babércserjéje (a fűszerre gondolok), az most is megnézheti, ugyanis a levél fonák oldalán, ahol a fő érbe csatlakoznak az oldalsó erek, gyönyörűen láthatóak a kis szőrpamacsok! Valószínűleg más, még leveles növényt is lehet találni, amelynek van domáciuma.
