Fővárosunk egykoron elhanyagolt pöcegödrét varázslatos stranddá alakították, ahol most a napfény és a víz öröme várja a látogatókat.

Ahogy július elején a VALYO és a BGYH vezetőivel készült interjúban említettük, újabb budapesti Duna-szabadstrandok nyitása van a láthatáron a fürdőzni vágyók számára. Nos, a várakozásaink beigazolódtak: kedden délben ünnepélyesen megnyitották a közönség előtt a város harmadik Duna-strandját, amely a Római-part és a Kopaszi-gát után következik. Szerdán ellátogattunk erre a hangulatos partszakaszra, ahol a csepeli gyárváros látképe is lenyűgöző hátteret biztosított. Helyszíni riport Albertfalva új ékkövéről.

Borosné Szűts Ildikó, a Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt. (BGYH) vezérigazgatója és Lohász Cecília, a Város és Folyó Egyesület (VALYO) alapító társelnöke július elején az Indexnek adott interjúkban egyaránt jelezte: küszöbön áll újabb budapesti Duna-strandok megnyitása, méghozzá még ezen a nyáron.

Kétkedve, de mégis reménykedve vártuk a híreket a honi engedélyezési folyamatok bonyolultsága miatt. Mindezek ellenére a szkepticizmusunk alaptalannak bizonyult: kedd délben a XI. kerület politikai vezetői, a BGYH és a VALYO képviselői ünnepélyes keretek között megnyitották a Duna-fürdő Árasztó-part szabadstrandját. A BGYH hivatalos közleményében hangsúlyozta, hogy a Duna nem csupán Budapest két partját választja el egymástól, hanem összeköti a főváros lakóit. Budapest Főváros célja, hogy a Duna-part ismét a budapestiek mindennapi életének szerves részévé váljon.

Kiemelkedő elképzelés, hogy a Duna vize újra fürdőzésre alkalmas legyen. Már évek óta várható volt, hogy a folyó vize visszanyerheti korábbi tisztaságát. Karácsony Gergely főpolgármester január 14-én bejelentette, hogy a főváros készen áll kihasználni az elmúlt évek környezetvédelmi fejlesztéseinek gyümölcseit. Ennek eredményeként a Duna vízminősége számottevően javult, és egyes szakaszokon már fürdeni is lehet. Érdemes megjegyezni, hogy a múltban a belvárosi szakaszon kilenc különböző dunai fürdő működött, elkerített medencék formájában.

Természetesen mindez még az iparosítást megelőző időszakban volt így, amikor a Duna fővárosunknál szinte egy hatalmas szennyvízcsatornának tűnt. A kommunális szennyvizet sokáig a folyóba engedték anélkül, hogy megtisztították volna. 2010-ben azonban Csepelen megépült a Budapesti Központi Szennyvíztisztító Telep, ami jelentős javulást hozott a víz minőségében, és azóta a Duna újra fürdésre alkalmas lett. Ám ahhoz, hogy kedden megnyithassák a Duna-fürdő Árasztó-part szabadstrandját, tizenöt évnek kellett eltelnie.

Szerda délután érkeztünk ide, hogy felfedezzük a hely varázsát.

Aki tömegközlekedéssel akarja megközelíteni a hatalmas sóderkupac szomszédságában kiépített strandot, annak a 33-as buszról a Kondorosi úti megállónál kell leszállnia, ha pedig gépkocsival érkezik az illető, akkor a gát tetején haladó, sorompóval lezárt futópálya kezdeténél talál bőséggel parkolóhelyet. Ahonnan pár lépés csupán a kékre festett kapu, rajta a felirat: Árasztó-part.

Lassú léptekkel haladunk le a falépcsőn, és pillanatok alatt megérkezünk a célunkhoz. A konténerben egy kulturált mellékhelyiség vár ránk, emellett pedig kényelmes öltöző és friss, új szemeteskukák is rendelkezésünkre állnak – mindennel ellátva, amire csak szükség lehet. Egy dolog azonban hiányzik: a vendéglátóhely, vagyis a kocsma. De ne aggódj, erről később mesélek, hiszen van arra is lehetőség, csak egy kis sétát kell tennünk.

A parton, a fák és bokrok árnyékában egy varázslatos világ várja a látogatókat. A vízparton mintegy tucatnyi fiatal és idősebb fürdőző élvezi a hűsítő vizet, amely derékig ér, a bóják által körülhatárolt, körülbelül 20x10 méteres zónában, de a kíváncsibb lelkek bátran túllépnek a határokon, felfedezve a természet csodáit.

Az elkerített területen két neoprén ruhába bújtatott búvár serénykedik, miközben a mély víz felé hajítja a kétkilós szikladarabokat. Ezzel igyekszik megszabadítani a víz alatti világot a fürdőzők talpát veszélyeztető törmeléktől. A part homokos-sóderes, ami igazán kellemes érzés mezítláb sétálni rajta, de a víz mélye titkokat rejt, amiket talán jobb nem felfedezni.

A búvárok, Zsolt és Balázs, a BGYH munkatársai, pillanatnyi megállás nélkül takarítják ki a folyómedret, olyan sikeresen, hogy amikor pár perccel később legalább tízen megérkeznek, és belevetik magukat a habokba, senki sem sikít fel és sántikál ki a partra vérző talpát fogva.

Tegnap azért két sérültet el kellett látnom - mondja hamiskásan mosolyogva Csilla, a csinos, fiatal vízimentő, trikója mellrészén a Lifeguard felirattal. - Bekötöztem a lábukat, mert beleléptek valami éles szikladarabba.

Amikor megjegyzem, hogy látványos ez a Lifeguard trikó, Csilla nem állja meg, hogy ne vágjon vissza.

Emlékszem, amikor a jövendőbeli férjem ezzel a varázslatos szöveggel hódított meg engem. Neki sikerült...

Hm. Gyerünk tovább. Kicsit feljebb két hölgy tollaslabdázik a Dunában, ők Zuglóból jöttek, történetesen az Indexen olvasták, hogy megnyílt a szabadstrand. Nem tiltakoznak, amikor fotósunk lekapja őket. Mellettük két fiatal lány, egyikük Johanna Budafokról, másikuk Eszter - nem tévedés - Veszprémből.

Igen, Veszprémből. No persze ne higgye, hogy direkt azért jöttem fel a Balaton mellől, hogy fürödjek egyet, de ha már találkoztam Johanna barátnőmmel, akkor úgy döntöttük, lejövünk ide az Árasztó-partra ebben a kánikulában.

A víz hőmérséklete valójában legalább 24 fokos, noha a strand bejáratánál elhelyezett táblán csupán 22 fokot tüntettek fel.

„De ezt még reggel fogalmaztuk meg, azóta viszont sokat melegedett” – mondja Csilla.

Képzeld el, hogy egy napsütéses délutánon, a Kossuth Lajos Gyermekotthon Központ udvarán négy gyerek ül egy fa alatt, miközben egy felnőtt figyeli őket. A levelek zizegése és a gyerekek kacagása tölti be a teret. A gyerekek közül három fiú és egy lány beszélget, de sajnos nem készíthetünk róluk fényképet, mert ehhez gyámhatósági engedély szükséges, amit most nem tudunk beszerezni. Amikor megkérdezem tőlük, hogy ki tud úszni, egy pillanat alatt mindannyian a levegőbe emelik a kezüket, mint akik versenyt akarnak nyerni. A kislány, akinek a szemei csillognak a büszkeségtől, mosolyogva hozzáteszi: „Én már a mélyvízben is úsztam!” Az ő lelkesedése mindannyiunkat magával ragad.

Két méter mély vízben is magabiztosan úszom!

Erre a legidősebb, 15 év körüli srác fennhéjázva inti le:

Tehát, ha ennyire eltévedtél az érvelésben, akkor igazából teljesen lényegtelen, hogy a vízmélység két méter vagy kétszáz méter!

Maradunk így.

Még egy utolsó beszélgetést folytatok a strandolókkal, miközben fotósunk is készít néhány utolsó pillanatképet. Aztán búcsút intünk a Duna-fürdő Árasztó-part szabadstrandjának, amely augusztus 31-ig várja a látogatókat. De nem sietünk haza, hiszen felfedezünk egy új helyet: körülbelül 800 méternyire lefelé, a folyás irányában, Budafok felé található a Dunaparty Megálló, egy hangulatos szabadtéri kocsma.

Mit tesz isten, a csapos hölgynek itt is Csilla a neve. Rutinos vendéglátós ő, amikor megemlíti a felső erjesztésű, tehát ale típusú Primátor sört, és észleli szemem felvillanását, rögtön tudja, hogy hozzáértő kuncsafttal hozta össze a jó sorsa.

„Hát akkor hozhatok egy korsóval?” – csicsergi lelkesen, majd az igenlő válasz hallatán udvariasan teljesíti fotósunk kérését, egy könnyed fröccs levendulás ízesítéssel.

Igen, tegnap láttam, hogy a szomszédságban megnyílt a szabadstrand, de bevallom, hogy ez annyira nem izgat, mert délután fél hattól már annyi vendég vár ránk, hogy alig bírom őket kiszolgálni. De ha valaki szomjas lesz, csak bátran jöjjenek hozzánk!

- mondja, miközben csapolja a folyékony kenyeret.