A Google korábbi vezetője sajátos szemszögből tekint a jövőre. Véleménye szerint a technológiai fejlődés nem csupán a digitális világra gyakorolt hatásáról szól, hanem az emberi élet minden aspektusát átalakítja. A mesterséges intelligencia és a gépi tanu

Egykori Google-vezetőként több mint százezer kollégát képzett az innováció és a kreativitás fejlesztésére. Professzorként a Stanford Egyetemen olyan diákokkal dolgozott, akik a világ jobbítását tűzték ki célul. Most könyvében és előadásaiban arra ösztönöz, hogy ne hagyjuk a jövőt mások kezében, hanem vállaljunk felelősséget érte - akár egyéni, akár szervezeti szinten. Dr. Frederik G. Pferdt, a What's Next is Now írójával beszélgettünk.

Hogyan válhat valaki kiváló vezető a folyamatosan változó és zűrzavaros világban? Milyen lépéseket tehet az egyén, hogy elérje álmai jövőjét? Dr. Frederik G. Pferdt, a Google korábbi innovációs nagykövete, a What's Next is Now című könyvében osztja meg gondolatait és tapasztalatait erről a kérdésről.

A Google-nél eltöltött időszakom igazán felejthetetlen élményekkel gazdagított. Olyan érzés volt, mintha a világ legizgalmasabb feladatát kaptam volna a vállamra. Számtalan tehetséges emberrel dolgozhattam együtt, és a cég hatalmas létszámának - akkoriban több mint 110 000 munkatársának - képezésével foglalkoztam, hogy megtanítsam nekik, miként formálhatják a jövőt, hogyan valósíthatják meg innovatív ötleteiket és hogyan szabadjára engedhetik kreativitásukat. Az együttműködés csodás légkörét élvezhettem, egy igazán inspiráló csapat tagjaként. De mindeközben egyre inkább azt éreztem:

Ha minden túl kényelmes, akkor valami fontos hiányzik az életünkből.

Nem csupán izgalomról beszélünk, hanem inkább arról a feszültséggel teli várakozásról, ami azt kérdezi: "Milyen új kaland vár ránk a következő pillanatban?"

Hogyan tudom visszanyerni azt a bizonytalan, mégis inspiráló állapotot, amely lehetővé teszi számomra, hogy hű maradjak az általam vallott elvekhez, és ezeket az értékeket a saját életemben is megvalósítsam? Elhatároztam, hogy lépjek egy merészet: otthagytam a Google-t. Meggyőződésem volt, hogy mindaz, amit eddig tanultam, nem veszik el; a kapcsolataim pedig nem csökkennek, hanem éppen ellenkezőleg, tovább fogok építkezni rájuk. Így most már másoknak is átadhatom azt a tudást, amit magam is elsajátítottam: felfedezhetem, hogyan gondolkodnak azok az emberek, akiket mentorálhattam, milyen innovatív technológiákat hoztak létre, és hogyan teremtettek maguknak teljes és boldog életet.

Ha egy dolgot kellene hangsúlyoznom, az a kísérletezés szelleme lenne.

Soha nem tudhatjuk igazán, hogy egy dolog veszélyes-e, amíg nem merészkedünk kipróbálni.

A mesterséges intelligencia sokak szemében ijesztőnek tűnik, ám valójában hatalmas potenciált hordoz magában. Gondoljunk csak bele: egy újságíró vagy egy médiavállalat számára a Google által kínált összefoglalások első látásra fenyegetést jelenthetnek, hiszen kevesebb kattintás érkezhet a cikkekre. Viszont ha más megvilágításba helyezzük a dolgot, ez lehet az a kulcsfontosságú pillanat, amikor az újságírás új formákat és szerepeket ölelhet át, új lehetőségeket teremtve a tartalom előállításában és a közönséggel való kapcsolattartásban.

Pontosan. Lehetőségként vagy fenyegetésként nézünk rá - ez a döntés a miénk. Én például az MI-t nem egyszerű eszköznek látom, hanem új csapattagnak. Ugyanúgy, ahogy nem tekintünk a kollégánkra puszta eszközként, az MI-t sem érdemes így kezelni. Hozzájárulhat a közös munkához, néha hibázik, de összességében a csapat része. Ez a szemléletváltás elengedhetetlen ahhoz, hogy sikeresen integráljuk a mindennapi munkánkba.

A vezetés alapja a példamutatás, és ezt a leckét a gyerekeimtől tanultam meg a legjobban. Hiába mondom nekik újra és újra, hogy tegyenek rendet a szobájukban, ha nem mutatom meg, hogyan kell ezt csinálni. Amikor én magam nekiállok, hirtelen nagyobb az esély arra, hogy követik a példámat. Ugyanez a helyzet a munkahelyen is. Ha vezetőként kíváncsi, nyitott és innovatív vagyok, a csapatom is hajlamosabb lesz erre. Szavak helyett tettek kellenek - az igazi vezetés abban rejlik, hogy mi magunk is példát mutatunk.

Egyértelműen életforma. Nem arról van szó, hogy egyszer kipipáljuk: "most optimista voltam", és kész. Minden helyzetben dönthetünk úgy, hogy több empátiát mutatunk, kedvesebbek vagyunk, vagy épp bátrabban kísérletezünk. És minél többször tesszük ezt meg, annál inkább beépül a szervezet kultúrájába.

A legnagyobb tévedés, hogy a jövőt előre kell jelezni. Senki sem tudja pontosan, mi jön. Amit viszont biztosan tudunk:

A választásaink formálják a jövőt.

Ha startupot alapítunk, ha együtt vacsorázunk, ha önkénteskedünk - ezek mind a jövő formálásának pillanatai. A könyvem borítója is ezt szimbolizálja: a jövő nem tökéletes kör vagy négyzet, hanem egy formálható alakzat. És minden döntésünkkel ezen alakítunk.

A vezetők felelőssége óriási, hiszen minden döntésük és cselekedetük hatása felerősödik a szervezeten belül. Csak beszélni az innovációról, kíváncsiságról vagy optimizmusról nem elegendő; ezeket a jellemzőket meg is kell valósítaniuk. Amikor egy vezető bátran belevág az új ötletek kipróbálásába, a csapata is hajlamos követni ezt a példát. Ha a vezető más szemszögből szemléli a világot, a szervezet is hasonlóan fog reagálni. Ez az igazi jövőformáló erő.