A fiatal labdarúgó tragikus körülmények között eltávozott, és így búcsúzik tőle a kedvese: "Szívem mély fájdalmával írom e sorokat, hiszen elvesztettem nemcsak a legnagyobb szerelmemet, hanem a legjobb barátomat is. A közös álmaink most csak emlékekké vál

Ma délelőtt elhunyt ifjú játékosunk, Kiss Máté, akit Cigánd Város Önkormányzata és a Cigánd Sportegyesület saját halottjának tekint.🖤 Az eset felfoghatatlan! Osztozunk a család fájdalmában, emlékedet örökké őrizni fogjuk.

"Nyugodj békében, Máté! Az emléked örökre velünk marad!" - olvasható a Cigándi Sportegyesület Facebook-oldalán, ahol a tegnapi tragikus bejegyzés sokak szívét megérintette.

Az U19-es bajnokság során, a Felsőzsolca csapata ellen zajló mérkőzésen tragikus baleset történt. Kiss Máté Bence, a fiatal tehetség, ütközött saját kapusával, ami súlyos következményekkel járt. Azonnal mentőt riasztottak, és az orvosok sürgősen megkezdték a beavatkozást, de sajnos a belső sérülések olyan mértékűek voltak, hogy a kórházban életét vesztette. Az esemény mélyen megrendítette a közösséget és a sportág szerelmeseit egyaránt.

A fiatal focista szívét megdobogtató szerelme, Boglárka egy megható búcsúlevélben búcsúzott el párjától a Facebookon, osztva meg érzéseit a nyilvánossággal.

Ez a levél lehet, hogy sosem érkezik meg hozzád. Talán már késő, és te messze vagy, nemcsak fizikailag, hanem időben is; talán egy másik dimenzióban létezel, ahol a szavaknak nincs helye, és ahol a szív már nem ver tovább. Mégis, írok neked, mert van bennem egy érzés, egy gondolat, amit nem tudok elfelejteni, és amit nem tudok eltemetni.

Emlékszel, milyen csendben tudtunk együtt lenni? Mintha a világ is elhalkult volna, amikor rád néztem. Mintha a levegő is más lett volna, ha a kezedet foghattam. Az idő csak haladt, mi meg hittünk benne, hogy örökké van. Most már tudom: az örökké is elmúlik egyszer.

Azóta is kereslek minden apró rezdülésben. Egy illatban az utcán, egy hangban a metrón, egy ismerős szóban, amit már rég nem hallottam senkitől. Kérlek, bocsásd meg, hogy nem mondtam el mindent, amikor még lehetett. Hogy volt, amit elhallgattam, mert féltem attól, amit válaszolnál. Vagy épp attól, hogy nem mondasz semmit.

Ha ez a levél eljut hozzád, akár a szél sodorja, akár csak a gondolataimon keresztül, tudd, hogy nem felejtettelek el, és soha nem foglak. Még mindig itt vagy bennem, minden lélegzetemben. Nem várok válaszra. Csak akartam, hogy tudd: szerettelek. Szeretlek. Talán még azon túl is, amit élő szóval ki lehet mondani.