Görbe Márk: A városhoz fűződő kapcsolatom személyes történeteimen keresztül bontakozik ki.

A családunk története valóban tele van izgalmas pillanatokkal és érdekes karakterekkel. Minden egyes generációban találkozhatunk különleges eseményekkel, amelyek formálták a családi hagyományokat. Például a nagyszüleim fiatal korukban vándoroltak el, és az új környezetben számos kihívással kellett szembenézniük. Az ő elszántságuk és kitartásuk nemcsak a saját életüket alakította, hanem a következő generációkét is. Emellett vannak olyan történetek is, amelyek humorral és szeretettel teliek, mint például a nagybátyám kalandjai, aki mindig valamilyen furcsa helyzetbe keveredik. Ezek az anekdoták összekötnek minket, és emlékeztetnek arra, honnan indultunk. Szívesen mesélek még többet, ha érdekelnek a részletek!

A déd- és nagymamámhoz fűződő kapcsolatom rendkívül különleges volt; mindketten olyan régi tárgyak között éltek, amelyek tele voltak múltbeli emlékekkel. Meséltek a családunk történetéről, és ezek a mesék mélyen megérintettek. Ők inspiráltak arra, hogy tizenéves koromban elkezdjem felfedezni a családom gyökereit, és így egy izgalmas utazás kezdődött számomra a múltba.

Szépapám, Rémi Róbert a Közmunkatanács és a fővárosi közgyűlés tagjaként szerepet játszott Budapest mai városképének kialakulásában is. Ő volt a Rémi (ma Nemzeti) Szálló, a főváros legrégebbi, eredeti állapotában máig fennmaradt hotelének az alapítója. Őt nyilvánvalóan már nem ismerhettem, viszont a Nemzeti Szálló első igazgatójának, Menyhért Vilmosnak a lánya volt a dédnagymamám, aki közel száz évet élt, átélte mind a két világháborút, az '56-os forradalmat, a rendszerváltást...

Milyen módon hatott rám az ő élettörténetük?

A dédnagymamám - akárcsak kortársai - rengeteg szenvedésen és borzalmon ment keresztül, ám mégis meg tudta őrizni derűs lelkületét és az élet iránti szeretetét. Elképesztő jelleme és tartása volt, talán éppen ezért maradt meg épen a legnagyobb megpróbáltatások közepette is. Csodálatos történetei mindig segítettek nekem, hogy kiszakadjak a mindennapok szürkeségéből és a modern világ zsibongásából, amelybe nehezen tudom beilleszteni magam, sőt, talán nem is szeretnék.

Elsőre nyilvánvalónak tűnhetett, hogy a történelem felé veszem az irányt, ám meglepő módon mégis a fogorvosi pálya vonzott először.

Mindig is rengeteg régi tárgy között éltem, érdekeltek a régiségek, a családi hagyományoknak megfelelően valamilyen "rendes" polgári foglalkozást kellett választanom, a fogorvosi szakma pedig ilyennek tűnt. De egy idő után kiderült, hogy egyszerűen képtelen vagyok bemagolni a kémiát, a fizikát vagy az anatómiát, így a sokadik bukást követően be kellett látni, hogy ez nem nekem való, valami mást kell keresni.

A régiségekkel kapcsolatos szenvedélyem vezérelt a művészettörténet irányába, így elhatároztam, hogy elmélyülök ennek a területnek a rejtelmeiben, és elvégeztem a muzeológia képzést is. Az egyetem öt éve alatt nemcsak a művészettörténeti alapokat sajátítottam el, hanem ékszer-, bútor-, szőnyeg-, műtárgy- és festménybecsüs végzettségeket is szereztem, amelyek gazdagították tudásomat. A diploma megszerzése után azonban szembesülnöm kellett a valósággal: a pályakezdő muzeológusok, művészettörténészek és becsüstek iránti kereslet gyakorlatilag hiányzott. Egy nehéz év után azonban szerencsémre rátaláltam Nagy Magdolna Hajós utcai szőnyegszalonjára, amely egy igazán elegáns és barátságos hely volt, habár sajnos azóta már bezárt. Ez a tapasztalat lehetővé tette számomra, hogy különböző megbízások révén elkezdjem építeni a sétavezetői karrierem, és felfedezzem a művészetek iránti elköteleződésem új dimenzióit.

Mielőtt belevágnál a történetedbe, mesélj egy kicsit arról, hogyan született meg benned az az inspiráló gondolat, hogy kutatóként Feszty Árpád életművére fókuszálj. Milyen élmények, találkozások vagy olvasmányok vezettek ehhez a különleges útkereséshez?

A rejtvényfejtés, a titkok megfejtése alkatilag izgat, Feszty Árpád is így került a képbe. Az orosz nagymamámmal, Bábuskával elmentünk megnézni a Párisi Nagyáruház felújítás után újonnan megnyitott Lotz-termét. A fal- és mennyezetképeken a különböző polgári foglalkozások allegóriái jelennek meg, valamint kis tájképek, amelyek olyan hatást keltenek, mintha ablakot nyitnának a környező tájra. Ezeket Feszty készítette, én pedig kíváncsiságtól fűtve kezdtem el rekonstruálni, dekódolni az alakokat. A szakirodalom tanulmányozásakor derült ki, hogy Feszty pályájáról mindössze egyetlen kötet jelent meg, így fontosnak éreztem, hogy kutassam az életművét. A művésszel kapcsolatos általam összegyűjtött tárgyakból és családja hagyatékából aztán szülőfalujában, a szlovákiai Ógyallán berendeztünk egy emléktermet, aztán született róla több tanulmány és végül egy könyv, illetve több kiállítás is.

Mikor kezdtél el sétavezetőként dolgozni?

2016-ban találkoztam először a Nemzeti Szálló munkatársaival, akik felkértek, hogy mint az alapító szépunokája, vezessek néhány sétát a hotel falai között. Meglepetésemre rengetegen érdeklődtek, és ez igazi inspirációt adott számomra. Az áttörést azonban a következő évben megrendezett Budapest100 esemény hozta el: a Batthyányi téren óránként tartott sétáimra egyre többen érkeztek, szinte özönlöttek az érdeklődők. Ezt követően a BÁV, a Sétaműhely és számos múzeum is megkeresett, hogy rendszeresen tartsak nekik sétákat. Az élmény számomra felbecsülhetetlen volt, és nagy örömmel fogadtam el a kihívást!

Miben különlegesek ezek az alkalmak?

Célom, hogy egy olyan gazdag élményt nyújtsak, amely életre kelti a 19. és 20. század fordulójának világát. Kultúrtörténeti sétáim során az irodalom, történelem, képző- és iparművészet, építészet, valamint várostörténet izgalmas keverékét kínálom, ahol a száraz tények helyett érdekes anekdotákkal fűszerezve adom át az ismereteket. A séták során különös figyelmet fordítok arra, hogy egy-egy helyszínen elővarázsoljak egy régi tárgyat, amely szoros kapcsolatban áll az adott történettel vagy hellyel. E tapasztalataim alapján úgy vélem, hogy a kézzelfogható, konkrét dolgok révén sokkal mélyebb és személyesebb kapcsolat alakul ki a résztvevők és a felidézett történetek, valamint a helyszín között.

A déd- és nagymamáim rengeteget meséltek nekem, az édesanyám pedig irodalomtanár, és magam is sokat olvasok, így a történetek átitatják az életem, nem véletlen, hogy én is a mesélésen keresztül tudom a legjobban közvetíteni a bennem levő tartalmakat. Szeretem megosztani a tudásom, de ezt igyekszem könnyed formában megtenni némi humorral, iróniával fűszerezve.

A saját családtörténeted beemelése rendkívül fontos, mert ezáltal nemcsak a saját identitásodat mélyíted el, hanem egyedülálló perspektívát is nyújtasz. A családi hagyományok, élmények és történetek összegyűjtése segít megérteni, honnan jössz, és hogyan formálták a múltad a jelenedet. Ezenkívül a saját tapasztalataid megosztása gazdagítja a közösségi élményeket, és lehetőséget ad arra, hogy másokat is inspirálj a saját történeteikkel való foglalkozásra. A családtörténet nem csupán adatok és események sorozata, hanem egy érzelmi kötődés is, amely összekapcsolja a generációkat, és segít megőrizni azokat az értékeket, amelyek fontosak a számodra.

A városhoz fűződő kapcsolatomat személyes élményeim révén élem meg, és ezt az érzést a sétáim résztvevőiben is szeretném életre kelteni. A személyesség varázslatos ereje abban rejlik, hogy lehetőséget ad a közönségemnek arra, hogy velem együtt felfedezze a helyszínek titkait. Amikor a saját történeteimet osztom meg, az előadásom hitelesebbé válik, hiszen a sétálók érzik, hogy nem csupán előre megírt szöveget mondok fel, hanem a saját lelkesedésem és kötődéseim által inspirálódok. Ezáltal a történelem nem csupán száraz adatokká válik, hanem élő, lélegző élménnyé, amely minden résztvevő számára maradandó nyomot hagy.

Ha megosztom a saját történeteimet, remélem, hogy ezek nemcsak megőrződnek, hanem a kollektív emlékezet szövetébe is beleszőnek, újraélesztve azokat a pillanatokat, amelyek mindannyiunk életében nyomot hagytak. E közben a hallgatóságom is felfedezheti, hogy saját élményeik révén ők is szoros kapcsolatba kerülnek ezekkel a helyszínekkel. Ezek a narratívák adják meg a történelem szívverését, és így együtt válunk a városunk történetének aktív alakítóivá.

Hogyan alakulnak a sétavezetői képességeid az idő múlásával? Ahogy telnek az évek, egyre inkább elmélyül a tudásod a helyszínek történetében, az útvonalak részleteiben és a csoportdinamikában. Az első lépéseid talán még bizonytalanok voltak, de az évek során tapasztalatot gyűjtesz, és a magabiztosságod fokozatosan nő. Számot vetve a különféle kihívásokkal – mint például az időjárás változása vagy a különböző érdeklődésű résztvevők – megtanulsz rugalmasan alkalmazkodni. A séták során a kommunikációs készségeid is csiszolódnak, hiszen egyre jobban érzed, hogyan tudod lekötni és interaktívvá tenni a közönségedet. Emellett a technológia fejlődése is új lehetőségeket kínál: a digitális eszközök és alkalmazások segítségével még gazdagabbá teheted a túráidat. Az évek során nem csupán a tudásod bővül, hanem az empátiád és a figyelmed is finomodik, hiszen a sétavezetés nem csupán információ átadásáról szól, hanem a közönséged élményének megteremtéséről is. Az évek során tehát nemcsak szakmai, hanem személyes fejlődésen is átmész, ami még inkább egyedivé teszi a sétavezetői stílusodat.

Ma már gördülékenyebben és természetesebben tudom fűzni, összekapcsolni az egyes gondolatokat úgy, hogy a végén minden sétának meglesz a maga íve. Rá tudok világítani különféle összefüggésekre, ha pedig valaki rendszeresen jár a sétáimra, akkor a sok átadott történetből kirajzolódik a fejükben egy tényekből álló "sűrű szövet", amelyben minden mindennel kapcsolatban van.

Hogyan készülök fel egy-egy ilyen feladatra? Először is, alaposan átnézem a szükséges anyagokat és információkat, hogy megértsem a feladat követelményeit. Ezután készítek egy részletes tervet, amelyben lépésről lépésre leírom, hogyan fogok haladni. Emellett igyekszem inspirációt gyűjteni különböző forrásokból, hogy kreatív megoldásokat találjak. Végül mindig hagyok időt a feladat átnézésére és finomítására, hogy a végeredmény a lehető legjobb legyen.

A séták megtervezése ma már sokkal gyorsabb és egyszerűbb folyamat, mint régebben, hiszen az évek során felhalmozott könyvek, források és személyes tapasztalataim megbízható alapként szolgálnak. Magam is gyakori sétáló vagyok, mindig figyelmesen járom a várost, és még mindig képes vagyok ámulni olyan részleteken, amelyeket korábban nem vettem észre. Ezek a felfedezések felkeltik a kíváncsiságomat, ami aztán elindít egy újabb kutatási vagy gyűjtési folyamatot, így jönnek létre a következő séták. Emellett sokat diskurálok a gondolataimmal is, ami segít a mentális felkészülésben, és új ötletek születését is inspirálja.

Hogyan állítasz össze egy sétát? Milyen szempontoknak kell érvényesülniük?

Lényeges, hogy az útvonal ne követeljen meg túlzottan hosszú sétát, emellett változatos látnivalókkal legyen tele, és kényelmesen illeszkedjen a választott irányhoz. A kovácsoltvasas sétámhoz például rengeteg érdekes helyszínt gyűjtöttem össze Budapest különböző részeiről, ami végül egy 15 állomásból álló izgalmas felfedezőúttá alakult. Az út során a Vigadó tértől indulva eljutunk a Kossuth térig, miközben megcsodálhatjuk a neogótikus, neoreneszánsz, neobarokk, neorokokó és szecessziós kovácsoltvas alkotásokat. Emellett a résztvevők azt is megtudják, hogy mi a különbség a kovácsoltvas és az öntöttvas között. A sorrend kialakítása után elkezdődik a kutatás, a szakirodalom alapos átnézése, és közben folyamatosan újabb érdekességek és családtörténeti kapcsolódások jutnak eszembe, amelyek még színesebbé teszik a sétát.

Nemrégiben útjára indítottam a gorbeutakon.hu weboldalamat, ahol már a legtöbb sétára online is jelentkezhettek. De miért is éreztem szükségét annak, hogy saját márkát alakítsak ki? Azért, mert szeretném, ha mindenki számára elérhetővé válna a természet felfedezése és a helyi értékek megismerése. Egy saját branddel nem csupán egyedi élményeket tudok nyújtani, hanem a közösségi élményeket is erősíteni tudom. Az online platform lehetőséget ad arra, hogy közvetlen kapcsolatot építsek az érdeklődőkkel, és megosszam velük a séták során szerzett tapasztalataimat és tudásomat.

Ez egy újabb jelentős állomás az utamon. Az önállóság és a szabadság számomra kiemelkedően fontos értékek; a legtöbb saját fejlesztésű sétám az én tapasztalataimra és elképzeléseimre épül. Éppen ezért úgy döntöttem, hogy érdemes felfedeznem ezt az új irányt. Ugyanakkor továbbra is szoros kapcsolatban állok a Sétaműhellyel és az Örkény Színházzal, hiszen a közös munka mindig inspiráló számomra.

Jelenleg nyolc sétádra lehet jelentkezni, melyek ezek?

A Görbe utakon szervezésében fut a kovácsoltvas művekre fókuszáló sétám, a Legendás lények nyomában - Vadászat a Városligetben, a margitszigeti sétám, ami tulajdonképpen egy zenés időutazás, amely során a középkorba repülhetünk el. Egy második világháborús fa patikabőrönd inspirálta a gyógyszer- és patikatörténeti sétám, a családtörténetből nőtte ki magát a szállótörténeti sétám, ezenkívül pedig lehet még jelentkezni a Királyok, hercegek, grófok - A Palotanegyed és egykori lakóinak titkai vagy a Szerelem Újlipóciában - Szenvedélyek és szerelmi szimbólumok programokra. A Jókai200 kapcsán pedig az Andrássy úton kalauzolom az érdeklődőket, akikkel eljátszunk azzal a gondolattal, hogy mi történne, ha megelevenedne Jókai szobra a róla elnevezett téren, és elkísérnénk a Bajza utca egykori palotájába.

A sétálás számos előnnyel jár, amelyek nemcsak a fizikai egészségünkre, hanem a mentális jólétünkre is kedvező hatással vannak. Először is, a séta kiváló módja a testmozgásnak, amely segít fenntartani a megfelelő testsúlyt és erősíti a szív- és érrendszert. Emellett a friss levegőn való időtöltés felfrissíti a lelket, és lehetőséget ad arra, hogy kiszakadjunk a mindennapi rutinból. A természet közelsége, a fák zöldje és a madarak csicsergése mind hozzájárul a stressz csökkentéséhez. Sétálva jobban észlelhetjük a körülöttünk lévő világot, és felfedezhetjük a rejtett szépségeket, amelyeket talán elkerülnénk, ha autóval közlekednénk. Ezen kívül a sétálás remek alkalom a baráti beszélgetésekre vagy a gondolataink rendezésére is, hiszen a mozgás segíthet tisztábbá tenni az elménket. Végül, a séta egy nagyszerű lehetőség arra, hogy kapcsolatba lépjünk másokkal, akár egy barátunkkal, családtagunkkal, vagy akár egy új ismerőssel a parkban. Mindezek mellett a sétálás egyszerű és hozzáférhető tevékenység, amely bárki számára elérhető, bármikor és bárhol végezhető. Tehát miért ne tennénk meg az első lépést egy egészségesebb, boldogabb élet felé?

A sétálásnak hosszú múltja van. A romantika korában az emberek szívesen töltötték az idejüket a természetben, gyalogoltak, szemlélődtek a tájban, miközben elmélkedtek. Ha sétálunk a városban, akkor Budapestnek egészen más arca tárulhat fel: a lelassulás során észrevehetjük a terek szépségeit, az apró részleteket, amelyekre korábban nem fordítottunk figyelmet. A sétálás megtanít arra, hogy nyitott szemmel járjunk, és, hogy észrevegyük a körülöttünk mindenhol fellelhető szépséget. A városi helyszíneket jobban tiszteljük és becsüljük, ha felismerjük, hogy valójában mennyi csodát rejtenek.

Ez a szakma arra tanít, hogy folyamatosan fejlődjünk és alkalmazkodjunk a változó környezethez. Megtanuljuk értékelni a csapatmunkát, hiszen a közös erőfeszítések mindig eredményesebbek. Emellett fejleszti a problémamegoldó képességünket, hiszen gyakran szembe kell néznünk váratlan kihívásokkal, amelyeket kreatív módon kell kezelni. A szakma emellett türelmet és kitartást is igényel, hiszen a célok eléréséhez idő és energia szükséges. Végül, de nem utolsósorban, megtanít arra, hogy a kudarcokból tanulni érdemes, hiszen ezek segítenek minket erősebbé válni.

Az alázat szellemében érdemes elgondolkodnunk azon, milyen lenyűgöző várost hagytak ránk elődeink, és milyen keveset teszünk mi azért, hogy ezt a kincset megőrizzük és értékeljük. Az idő, mint kegyetlen mester, folyamatosan foszt meg minket az emlékektől, ha nem rögzítjük azokat, vagy ha nem adjuk át a jövő generációknak. A mesélt történetek kapcsán mindig eszembe jut az a figyelmeztető mondás, miszerint „aki nem tanul a történelemből, arra kárhoztatik, hogy megismételje azt”. E szavak különösen aktuálisak napjainkban, amikor a fanatizmus és a monolitikus gondolkodás újra próbál teret nyerni. Érdemes tehát, hogy ne csupán őrizzük a múltunkat, hanem aktívan tanulmányozzuk is, hogy elkerüljük a régi hibák megismétlését. A tudás átörökítése nem csupán felelősség, hanem egyben lehetőség is arra, hogy egy szebb és tudatosabb jövőt építsünk.

Milyen álmok és célok lebegnek a szemed előtt?

Szeretnék létrehozni egy komplex online adatbázist, egy mindenki számára hozzáférhető rendszert, amelyben minden egyes budapesti ház építészei, egyéb közreműködő mesterei (szobrászok, lakatosok, asztalosok stb.), valamint híres lakói össze vannak gyűjtve. És minél több fénykép rögzíti azokat a részleteket, melyek eredetiek és megmaradtak. Egy regisztrált várostörténetet képzelek el, amelyben a személyeknek épp olyan fontos szerep jut, mint az épületeknek és azok részleteinek, valamint a személyes visszaemlékezéseknek is. Ezekből az adatokból aztán létrejöhetne egy olyan hálózatrendszer, amely által a különböző személyi, művészeti, építészeti kapcsolódások láthatók lennének.

Májusban izgalmas programokat tervezek a Nagyházi Galériában! Egy bútortörténeti sétára invitálom az érdeklődőket, ahol a bútorok mögötti történeteket és stílusokat fedezhetjük fel. Emellett bemutatok egy különleges sétát is „Szex és Budapest” címmel, amely a város prostitúciótörténetének lenyűgöző aspektusait tárja elénk. Csatlakozzatok hozzám, és ismerjük meg együtt Budapest rejtett titkait!