Frankenstein a Balkánon: A szuperbaktériumok ádáz támadása A Balkán szívében, ahol a történelem és a mítoszok egybefonódnak, egy új, ijesztő jelenség ütötte fel a fejét: a szuperbaktériumok. Ezek a kórokozók, melyek immunisak a legmodernebb antibiotikumo

Amíg a világ a következő konfliktusok árnyékában él, egy sokkal alattomosabb veszély már a küszöbön áll - nem fegyverek formájában, hanem a kórházak elfeledett sarkaiban. A Charlie Hebdo figyelmeztetése nem csupán riogatás: a szuperbaktériumok, ezek az emberi beavatkozások révén "túlfejlesztett" mikroorganizmusok, már most is milliókat ragadnak el. Ha a trend folytatódik, 2050-re évi 39 millió haláleset várható a következményeiként. Az igazi harc tehát nem a csatatereken zajlik, hanem a kórházakban, ahol a tudományos közösség életek millióinak megmentéséért küzd.

A Charlie Hebdo cikke éleslátóan rámutat a szuperbaktériumok által fenyegetett globális veszélyekre, és merész állítással rukkol elő: a következő világjárványt nem egy új vírus, hanem egy mutálódott, "ember alkotta" baktérium idézheti elő. Míg Franciaországban és Nyugat-Európában már megkezdődött a felelősség keresése – legyen szó az orvosi eljárásokról, a távgyógyításról vagy a gyógyszeripar profitérdekeiről –, van egy olyan terület, ahol a helyzet sokkal kaotikusabb, és sokkal inkább a véletlenre van bízva: ez pedig a Balkán – számol be róla a balk.hu.

A Balkán: a rezisztencia bölcsője?

A Balkánon az antibiotikumok beszerzése szinte olyan egyszerű, mint egy doboz cigaretta megvásárlása. Noha a legtöbb helyen hivatalosan vénykötelesek, számos országban, mint Albánia, Koszovó, Szerbia vagy Bosznia-Hercegovina, elterjedt gyakorlat lett, hogy recept nélkül is kiadják őket. A gyógyszerész csupán annyit kérdez, hogy mi a probléma, és máris nyújt egy "nagyszerű széles spektrumú antibiotikumot" a betegnek.

A beteg másnapra jobban lesz, nem fejezi be a kúrát, a maradék tablettákat pedig félreteszi - esetleg odaadja a nagymamának. Ez nem ritka kivétel, hanem általános gyakorlat, amit a WHO is többször nevesített.

A kontrollálatlan antibiotikumhasználat gyorsítja a rezisztens baktériumtörzsek evolúcióját - ezt tudjuk. De Délkelet-Európában ehhez jön még két fontos tényező: a gyenge szennyvízkezelés és a rossz kórházi higiénia.

A Balkán-félsziget több országában a kórházi fertőzések aránya drámaian túllépi az uniós átlag kétszeresét. A kórházak falai között a betegségek újra és újra felüti a fejét, miközben az antibiotikumok folyamatos váltogatása révén egyre ellenállóbb törzsek fejlődnek ki - nem laboratóriumi körülmények között, hanem a mindennapi egészségügyi intézményekben.

A háborúk és a migráció komoly kihívások elé állítják a világot, hiszen mindkettő jelentős veszélyforrást jelent a társadalmak számára. A konfliktusok következtében sokan kényszerülnek otthonuk elhagyására, ami nem csupán humanitárius válságokat idéz elő, hanem társadalmi feszültségeket is gerjeszt a befogadó országokban. E két jelenség összefonódása pedig még bonyolultabbá teszi a helyzetet, hiszen a menekültek és migránsok érkezése új kihívásokkal és lehetőségekkel is jár, amelyek kezelése elengedhetetlen a stabil jövő érdekében.

A gyenge vagy teljesen hiányzó migrációs ellenőrzés kedvez a "szuperbaktériumok" megjelenésének. Hasonlóképpen, a háborúk is hozzájárulnak ehhez a jelenséghez. Ukrajnában a lövészárkokban egyre inkább teret nyernek a multirezisztens baktériumtörzsek, amelyek a régi betegségek újjáéledésének következményei. A siralmas higiéniai állapotok és a kontrollálatlan, válogatás nélküli antibiotikum-felhasználás mind hozzájárulnak ahhoz, hogy ezek a veszélyes kórokozók elszaporodjanak.

A francia sürgősségi szolgálatok szóvivője, Christophe Prudhomme egy migráns hátterű multirezisztens tuberkulózis-esetről mesél - tuberkulózis 2.0 - ez a legnagyobb közegészségügyi probléma, amikor a rezisztens baktériumokról van szó.

A tuberkulózis kezelése hosszú és szigorú antibiotikum-kúrát követel meg. Sajnos sok bevándorló nem tudja végigcsinálni ezt a folyamatot, így a baktériumok könnyedén mutálódnak és ellenállóvá válnak. Amikor ezek az emberek Franciaországba érkeznek, megkapják a szükséges orvosi ellátást, de amikor a migránstáborokat időnként kiürítik, a betegeket gyakran elengedik anélkül, hogy figyelemmel kísérnék a kezelésüket. Ennek következtében Franciaországban új, nehezen kezelhető tuberkulózis-formák alakulnak ki, amelyek elterjedését a mutációk és a terápia megszakítása tovább súlyosbítja.

Ez a jelenség nem csupán Nyugat-Európát érinti. A Balkán tranzitzónája a Közel-Keletről és Afrikából érkező menekültek számára olyan terület, ahol a járványügyi helyzet aggasztó. Sok érkező már fertőzött állapotban lép a kontinensre, mivel az ő kezelésük valahol, valamikor megszakadt, és a nyomon követésük szinte lehetetlenné vált. Miközben továbbhaladnak új országok felé, a tuberkulózis, a tífusz és más súlyos fertőző betegségek újra megjelennek Európa területén.

A gyógyszeripar számára nem éri meg.

A sürgősségi orvos szerint a probléma az, hogy a nyolcvanas évektől a gyógyszeripar már nem foglalkozott az antibiotikumokkal, a kutatást fokozatosan leállították, hogy a rákos megbetegedésekre koncentráljanak, ami sokkal jövedelmezőbbnek bizonyult.

De ahogyan Nyugaton, úgy a Balkánon is elmaradt az új antibiotikumosztályok fejlesztése - sőt, itt még a meglévő protokollok betartása is ritkaság. Nincsenek országos antibiotikum-felhasználási statisztikák, ritka a felügyelet, és az orvos-beteg kapcsolat gyakran "kéréseken" alapul: "Valamit írjon már fel, doktor úr!"

A következő világjárvány valójában nem a jövő titokzatos homályában lappang, hanem már most is aktívan zajlik körülöttünk. A baktériumok folyamatosan mutálódnak és alkalmazkodnak, átlépve minden földrajzi határt. Ha a balkáni rezisztens baktériumok eljutnak a nyugat-európai intenzív osztályokig, akkor már késő lesz cselekedni. A multirezisztens tuberkulózis, a kórházakban terjedő MRSA-törzsek, valamint a carbapenem-rezisztens Enterobacteriaceae már ma is ott vannak a régióban, és a helyzet komolysága egyre aggasztóbbá válik.

A karbapenemek, mint például az imipenem és a meropenem, rendkívül hatékony antibiotikumok, amelyek széles spektrumú hatással bírnak. Ezeket az erőteljes szereket általában olyan esetekben vetik be, amikor a hagyományos antibiotikumok már nem képesek a fertőzések kezelésére, így az orvosi gyakorlatban az "utolsó mentsvár" szerepét töltik be. Ha ezek az antibiotikumok sem segítenek, akkor a helyzet rendkívül súlyossá válik, és a lehetőségek drasztikusan csökkennek.

A biológiai harctér valójában már régóta jelen van körülöttünk – csupán eddig nem figyeltünk rá, vagy nem tudatosítottuk a létezését. A szuperbaktériumok már formálódnak, és nem egy tudós laboratóriumában születtek, hanem mi magunk, a mindennapi életünk során teremtettük meg őket.