Ferenc pápa év végi hálaadó szertartásán hangsúlyozta, hogy a világ jövője és reménye a testvériségben található. Az esemény során a szentatya arra ösztönözte a híveket, hogy az összetartozás és a közösség erejére építve dolgozzanak egy jobb világ megtere
Ez a hálaadás pillanata, amelyet örömmel tapasztalunk meg a Szent Istenanya ünnepén. Ő az, aki szívében hordozza Jézus titkát, és e titok fényében tanít meg bennünket arra, hogy az idők jeleit e misztérium világosságában olvassuk - kezdte beszédét a pápa. Az esztendő végéhez közeledve Róma városa számos kihívással nézett szembe. A város lakói, a zarándokok, a turisták és az átutazó vendégek mindannyian átélhették a jubileumokat megelőző időszak sajátos feszültségét, amelyet a növekvő építkezések jellemeztek. Ez az este a bölcsesség és az elmélyülés ideje, amikor elgondolkodunk azon, hogy e mű mögött, amely önmagában is értékes, van-e olyan mélyebb jelentés, amely Róma egyetemes hivatásával összhangban áll? Az éppen hallott Isten Igéje fényében ezt a hivatást így fogalmazhatjuk meg: Róma arra hivatott, hogy befogadja az embereket, hogy mindenki Isten gyermekeként és egymás között testvéreként ismerje fel magát. Éppen ezért most hálaimánkat szeretnénk az Úrhoz emelni, mert megadta nekünk a lehetőséget, hogy dolgozzunk, hogy sokat dolgozzunk, de legfőképpen azért, mert lehetővé tette számunkra, hogy e nagyszerű érzéssel, széles látókörrel végezzük azt, ami a testvériség reménysége - zárta szavait a pápa.
A jubileum mottója, a "Reménység zarándokai", mély jelentésekkel bír, attól függően, hogy milyen különböző perspektívákból nézzük, amelyek mind a zarándoklat sokféle "útjára" emlékeztetnek. Az egyik legfontosabb ösvény, amelyen haladnunk kell, a testvériség, amelyet a "Fratelli tutti" enciklikában kifejtettem. Valóban, a világ reménye a testvériségben gyökerezik! Érdemes elgondolkodni azon, hogy a közelmúltban városunk ennek a célkitűzésnek a szimbólumává vált, ezzel egy átfogó üzenetet közvetítve: Feladatunk, hogy készen álljunk a világ minden tájáról érkező férfiak és nők, katolikusok és más felekezetű keresztények, valamint minden vallás követőjének fogadására – az igazság, szabadság, igazságosság és béke keresőinek, a remény és a testvériség zarándokainak. Ezt hangsúlyozta a Szentatya is.
De fel kell tennünk magunknak a kérdést: van-e alapja ennek a perspektívának? A testvéri emberiség reménye csak egy szónoki fogás, vagy van neki egy "sziklaszerű" alapja, amelyre valami állandó és tartós dolog építhető? - kérdezte Ferenc pápa. A választ a Szent Istenanya adja meg nekünk azzal, hogy megmutatja nekünk Jézust. A testvéri világ reménye nem ideológia, nem gazdasági rendszer, nem technológiai haladás. A testvéri világ reménysége Ő maga, a megtestesült Fiú, akit az Atya küldött, hogy mindnyájan azzá legyünk, akik vagyunk, vagyis a mennyei Atya gyermekeivé, tehát testvérekké legyünk egymás közt.
Így hát, miközben hálával csodáljuk a városban végzett munkálatok eredményét, megköszönjük sok-sok férfi és nő munkáját, akik ezt elvégezték, és köszönjük a polgármester úrnak ezt a városfejlesztő munkát -, ráébredünk arra, hogy mi is lehet az a döntő építkezés, ami mindannyiunkat érint. Ez az építkezés pedig azt jelenti, hogy minden nap megengedem, hogy Isten megváltoztassa bennem azt, ami nem méltó egy gyermekhez - íme a változás! -, ami nem emberi, és amiben minden nap elkötelezem magam, hogy felebarátaim testvéreként éljek.
Szentanyánk segítsen bennünket, hogy a remény zarándokaiként együtt járjunk a testvériség útján. Az Úr áldjon meg minket, mindannyiunkat; bocsássa meg bűneinket, és adjon erőt ahhoz, hogy a következő évben is folytathassuk zarándoklatunkat. Köszönöm - zárta a hálaadó Te Deum, a "Téged, Isten dicsérünk" ősi himnusz imádkozásakor mondott homíliáját Ferenc pápa.
