Egy érdekes tény, amit sokan talán nem ismernek: Gryllus Dánielt súlyos betegség gyötörte, ami komoly kihívásokat jelentett számára.

Gryllus Dániel, a Kaláka együttes megkerülhetetlen személyisége, hosszú éveken át tartó harc után végre elmondhatja, hogy legyőzte az asztmát. A zenész, aki gyermekkora óta küzdött e légúti problémával, most örömmel osztja meg gyógyulásának történetét, valamint a szanatóriumban szerzett felejthetetlen emlékeit.

Gryllus Dániel élete során számos kihívással nézett szembe az asztma miatt. Gyerekkora óta küzdött a fulladásos rohamokkal, amelyek különösen stresszes helyzetekben jelentkeztek. Az évek során számtalan alkalommal járt szanatóriumba, hogy enyhítse a tüneteit, és megtanulja kezelni a betegséget. A zenész azonban most boldogan számol be arról, hogy

A gyógyulásának titka a korszerű orvostudomány előrehaladása volt.

"Gyerekkorom óta asztmás vagyok, és ha idegeskedem, akkor fulladok, ezért aztán nem idegeskedem, ettől az ember sokkal kompromisszumkészebb. Szerencsére már kigyógyultam belőle, mivel olyan jó gyógyszerek vannak, hogy három-négy éve nem fulladtam, és már nem is járok szanatóriumba" - mesélte Gryllus Dániel Kadarkai Endre A Nagy Mű című műsorában. A zenész elmondása szerint a szanatóriumban töltött időszak nemcsak a gyógyulásában, hanem a művészi pályafutásában is fontos szerepet játszott.

A szanatórium nyugodt légköre és csendes atmoszférája különleges ihletet adott neki, lehetőséget teremtve arra, hogy számos Kaláka-dal és más zenei projekt bontogassa szárnyait.

"Sok mindent köszönhetek a szanatóriumban eltöltött időszaknak; számos Kaláka-dal és más zenei anyag is ott született meg, hiszen a környezet csendes és békés volt" - emlékezett vissza Gryllus. A zenész számára a szanatórium nem csupán a gyógyulás színtere volt, hanem egy kreatív felfedezőút is, ahol szabadjára engedhette a zenei ihletét.

Bár már nem látogatja a szanatóriumot, Gryllus Dániel szívesen idézi fel az ott eltöltött időszakot, amely tele volt emlékekkel és élményekkel.

"Már nem látogatom azt a helyet, mert úgy érzem, 'kinőttem' az asztmát, és az a szanatórium már nem olyan, mint amilyennek egykoron megismertem. Mégis, számomra ez a helyszín rendkívül jelentős volt az életemben" - osztotta meg gondolatait a Kossuth-díjas zenész. A szanatórium emlékei örökre velem maradnak, és hálás vagyok azért, hogy ott tölthettem el azokat az éveket, amelyek nemcsak a gyógyulásomat szolgálták, hanem a művészi fejlődésemet is támogatták.