Ez az év mindenképpen új fordulatokat hoz az orosz-ukrán konfliktusban.
Ukrán katonák 82 mm-es aknavetővel indítanak tüzet az ellenséges pozíciók irányába Kupjanszk közelében, 2024. december 26-án. - Fotó: Kostiantyn Liberov / Libkos / Getty Images
"Véget fogok vetni ennek a konfliktusnak. Egyszerű lenne" - hangoztatta Donald Trump az ukrajnai háborúval kapcsolatban, még jóval azelőtt, hogy újra megszerezte volna a republikánus párt elnökjelöltségét, majd végül az elnökválasztást is megnyerte. 2023 májusában arról beszélt, hogy beiktatása után mindössze 24 órán belül képes lenne lezárni a háborút, amely véleménye szerint el sem kezdődött volna, ha Joe Biden megfelelő irányítással vezeti az Egyesült Államokat.
Trump nagyotmondásának azután lett tétje, hogy történelmi győzelmet aratva megnyerte az elnökválasztást, így január 20-án visszatérhet a Fehér Házba. Egy decemberi interjúban Trump arról beszélt, már nem ígéri azt, hogy 24 órán belül lezárja az orosz-ukrán háborút, de azt megjegyezte, hogy mindent meg fog tenni azért, hogy a felek letegyék a fegyvert. Azt egyelőre nem tudni, hogy ez pontosan hogyan is fog lezajlani, több lehetséges forgatókönyv is felmerült, miközben sokan Trump már bejelentett orosz-ukrán különleges követének terveit tanulmányozzák.
Már csak ezért is mindenki azt találgatja Washingtontól Brüsszelen át Kijevig és persze Moszkváig, mit hozhat az Oroszország által indított háború negyedik évébe lépve 2025 a fronton.
A két fél katonai veszteségei, mind a halottak, mind a súlyos sérültek számát tekintve, már meghaladhatják az egymilliót. Ukrajna és Oroszország is egyre nehezebben képes pótolni katonáit, és noha jelenleg nem áll rendelkezésre olyan ajánlat, ami Kijev és Moszkva közötti tárgyalások alapjául szolgálhatna, egyre több jel utal arra, hogy a diplomáciai megoldások szerepe idén felértékelődik a konfliktus kimenetele szempontjából. Mindkét oldalon fáradtság jelei mutatkoznak, és Vlagyimir Putyin erőforrásai sem végtelenek. Orbán Viktor véleménye szerint a háború Oroszországot megerősítette, ám a Kreml jelenlegi kommunikációja azt sugallja, hogy az idő az ő malmukra hajtja a vizet.
Ezért sem hozott valódi eredményeket Orbán Viktor békemissziójának kísérlete: hiába látogatta meg Moszkvát júliusban, az orosz elnök ügyesen kihasználta a látogatást, anélkül, hogy bármilyen kötelezettséget vállalt volna. Ezzel szemben Orbán, mint az Európai Unió Tanácsának soros elnöke, csak a többi EU-s tagállam elégedetlenségét tudta felkorbácsolni.
De nem jutott messzebb Orbán decemberben sem, amikor már csak egy "karácsonyi fegyverszünet" ötletét vetette fel Putyinnak telefonon, meg egy fogolycserét javasolt - anélkül, hogy erről előzetesen egyeztetett volna Ukrajnával. Orbán úgy fogalmazott, hogy az egyik fél elfogadta, míg Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter és Szijjártó Péter külügyminiszter már csak arról beszélt, hogy Putyin "megfontolta" a javaslatot. Hamar világossá vált, hogy Kijev ilyen körülmények között úgysem megy bele az egyezkedésbe, hiszen előzetesen semmit nem vitatott meg vele a magyar fél. (Persze, ha nem a béketeremtés volt a cél, hanem a békemissziót az orosz információs hadviselés részének tekintjük, akkor nem is kell, hogy látható eredménye legyen, erről Buda Péter volt nemzetbiztonsági főtiszttel készített interjúnkban olvashat.)
Orbán Viktor ugyan hangoztathatta, hogy az utóbbi fél év során találkozott az ukrán, orosz, török és kínai elnökkel, sőt, a pápával is, továbbá még Donald Trump megválasztása előtt is beszélgetett vele, de a gyakorlatban ezek a találkozók nem hoztak jelentős eredményt. A szlovák miniszterelnök, Robert Fico, aki szintén rendszeresen megfordult Moszkvában, december végén csupán annyit ért el, hogy Putyin hozzájárult ahhoz, hogy Pozsony legyen a leendő orosz-ukrán tárgyalások helyszíne. Ezen kívül, az év végén lezajlott egy fogolycsere, de ez sem Orbán közreműködésével történt, hiszen a Kijev és Moszkva közötti tárgyalások már folyamatban voltak, arab közvetítők bevonásával, Orbán nélkül.
Ugyanakkor, amikor az EU-t és a Fehér Házban távozó demokrata kormányzatot háborúpártisággal vádolják, és a két és fél hét múlva hivatalba lépő Trumpban egy gyors béketeremtőt lát Orbán, érdemes elgondolkodni azon, mit tartogathat számunkra 2025 az Oroszország által Ukrajna ellen indított konfliktus kapcsán. A kérdés érvényes, függetlenül attól, hogy Orbán véleménye milyen irányba tereli a diskurzust.
Első pillantásra úgy tűnhetett, hogy Trump esetleges győzelme kedvező lehet az orosz vezetés számára, míg Ukrajna helyzete már korántsem ennyire rózsás. A volt republikánus elnök többször is kifejezte, hogy az Egyesült Államok túl sok támogatást nyújtott Kijevnek, és szerinte itt az ideje, hogy a figyelmet a tárgyalások irányába fordítsák. Decemberben szinte nyíltan megfenyegette a NATO tagállamait, hogy kilép a szövetségből, amennyiben az európai országok nem hajlandók jelentősebben növelni védelmi kiadásaikat.
Mindkét gondolat kedves a Kremlnek, csakhogy nem valószínű, hogy Trumppal valóban távozna az Egyesült Államok a NATO-ból - ezt, a szövetséget lényegében megszüntető lépést a kongresszus jóváhagyása nélkül egyébként sem tehetné, habár ettől még kiüresítheti az amerikai szerepvállalást -, már csak azért sem, mert a tagországok valóban növelik védelmi költségvetéseiket és hadiipari kapacitásukat is. Trump teátrális nyilatkozata inkább csak ezt a lendületet tartja fenn vagy látszólag erőt sugározva követel olyat, amit egyébként is készek teljesíteni a szövetségesek, és mindez tökéletesen ellentétes az orosz vezetés érdekeivel. Itt írtunk arról, hogy Trump fenyegetőzése ellenére a visszatérése összeránthatja az EU-t, és a NATO-t is erősítheti.
Trump azt is megjegyezte a kijevi támogatás csökkentésének javaslatakor, hogy amennyiben ez nem segíti elő Moszkva közeledését a tárgyalásokhoz, úgy az Ukrajnának szánt fegyverszállítmányokat soha nem látott mértékben fogja megnövelni.
Putyin számára Trump már korábban is csalódást okozott, hiszen világossá vált, hogy az Egyesült Államok intézményrendszere és külpolitikai prioritásai olyan stabilak, hogy egyetlen ember sem tudja azokat radikálisan megváltoztatni. Érdemes megemlíteni, hogy 2016 és 2020 között, Trump elnöksége alatt Ukrajna először kapott Javelineket, amelyek a háború kezdeti szakaszában kulcsszerepet játszottak az ország védelmében.
A fegyverszállítmányok teljes leállítása nem tűnik valószínűnek, mivel az ellentétes lenne az amerikai hadiipar érdekeivel is. Az eddigi amerikai támogatás egy jelentős része ugyanis a hazai fegyvergyártóknak adott megrendelésekből tevődik össze. Rácz András Oroszország-szakértő egy korábbi bejegyzésében rámutatott, hogy a Trumpra szavazó választók és a nagy hadiipari központok között jelentős földrajzi átfedés figyelhető meg.
Az Egyesült Államok október végéig összesen 88 milliárd euró értékű támogatást nyújtott, miközben 119 milliárd dolláros keretet tervezett. Ezen a téren a távozó Joe Biden nemrégiben bejelentett egy újabb csomagot is, amely 2,4 milliárd dollár katonai segítséget és 3,3 milliárd dollár egyéb támogatást foglal magában. Európából eddig 125 milliárd euró érkezett a tervezett 241 milliárd eurós keretből. (A világosabb tájékoztatás érdekében az amerikai támogatás összegét euróban is megadtuk.)
Kétségtelen, hogy a támogatás hiánya súlyosan érintené az ukrán költségvetést és védelmet, és a közeljövőben a teljes elzárás valószínűtlennek tűnik, függetlenül az amerikai elnökválasztás kimenetelétől. Ennek oka, hogy Trump, miután megnyerte a választásokat, az "erő révén megvalósítandó béke" elvét jelölte meg a konfliktusok kezelésének középpontjába. Rácz András is hangsúlyozta, hogy Trump nem engedné meg, hogy Oroszország győzelme bátorítást adjon Kínának vagy Észak-Koreának.
A Kreml nem pihenhet meg Trump győzelme láttán - noha a szovjet titkosszolgálat, a KGB, már több mint négy évtizede kémkedik a környékén -, hiszen nem arról van szó, hogy az új amerikai elnök közvetítése révén az orosz hatalom a saját érdekeinek kedvező feltételek mellett ülhetne le tárgyalni Ukrajnával.
Mik is ezek a körülmények, amelyeket figyelembe kell venni? Oroszország 2022 februárjában indította el a háború teljes intenzitású fázisát, amely a Krím 2014-es annexiójával és a kelet-ukrajnai orosz támogatású szeparatisták tevékenységeivel kezdődött. Az orosz vezetés egy gyors győzelemre számított, remélve, hogy Ukrajna gyorsan feladja magát, és egy bábkormányt állít fel, amely kész lenne teljesíteni Oroszország követeléseit, beleértve a tengermelléki területekről való lemondást is, valamint a nyugati integrációs tervekről való visszalépést. Azonban ezek a célok még mindig távolinak tűnnek. Ukrajna, bár területének ötöde megszállás alatt áll, nem omlott össze sem katonailag, sem politikailag. A nehézségek ellenére az ország sikeresen alkalmazkodott az orosz támadások által sújtott polgári infrastruktúra helyreállításához és működtetéséhez.
Oroszország jelenlegi igénye, amely a hadihelyzet alakulása szerint módosítható, arra irányul, hogy megtartsa az eddig megszerzett területeit, továbbá magába foglalja Herszon és Zaporizzsja megyék ukrán irányítás alatt álló szakaszait is. Ukrajna azonban már a területi alku elvi alapját sem hajlandó elfogadni, mivel ez a megközelítés nemcsak a nemzetközi jog szempontjából lenne rendkívül aggasztó, hanem azt az üzenetet is hordozná, hogy a határok erőszakos módosítása elfogadható.
Az Egyesült Államok beiktatásra váró alelnöke, J. D. Vance valóban utalt arra a közelmúltban, hogy Ukrajnának területeket kellene feladnia a béke érdekében, ám érdemes megjegyezni, hogy a kampányidőszakban elhangzott nyilatkozatok gyakran eltérhetnek a hivatalos pozícióktól. Míg Vance a választások előtt hangsúlyozta ezt a nézetet, a valódi politikai döntések meghozatala sokkal bonyolultabb folyamat, és a hivatalba lépés után más szempontok is érvényesülhetnek. Trump esetében sem volt világos, hogy milyen konkrét feltételek mellett képzelné el a háború azonnali lezárását beiktatása után. A politikai retorika és a valódi cselekvés közötti különbség mindig is kihívást jelentett a közéletben.
Biztosan kijelenthetjük, hogy január 21-én nem várható béke.
Kétségtelen, hogy az utóbbi másfél-két évben Oroszország bizonyos szempontból fölénybe került. Ez a helyzet nagyjából akkor alakult ki, amikor 2023 tavaszán és nyarán elmaradt az ukránok által várt ellentámadás, amelyet sokan az ukrán fél sikerének kulcsaként láttak. Emlékezhetünk, hogy 2022 nyarán és őszén az ukrán hadsereg jelentős sikereket könyvelt el, felszabadítva Harkiv megye szinte teljes területét, valamint visszaszorítva az orosz erőket a Dnyeper folyón túli területekre Herszonban.
Az orosz fölény ellenére azonban az 1200 kilométeres fronton nem omlott össze az ukrán védelem, a területi veszteségek a front méreteihez képest nem nagyok, vannak ugyan érzékenyebb pontok - ilyen volt Bahmut 2023 májusi elvesztése vagy a támadás közelében fekvő Pokrovszk, amely a koksztermelés miatt fontos Ukrajnának, és amelynek térségében a Telex szeptemberben járt -, de stratégiai jelentőségű előnyt ezekből a szimbolikus győzelmekből Oroszország nem tudott kovácsolni.
Az orosz emberi erőforrások nem kimeríthetetlenek, és a mozgósítás politikai szempontból is nehezen megvalósítható. Putyin 2022 őszén ugyan részben megpróbálta ezt bevezetni, ám az intézkedés rendkívül népszerűtlen lett, így az ország kénytelen egyre magasabb költségekkel járó toborzás mellett dönteni. Ha kíváncsi arra, hogy kik állnak az orosz hadsereg soraiban és mi motiválja őket, érdemes elolvasnia az orosz hadifoglyokkal készült részletes anyagunkat.
Oroszország ukrán becslések szerint 792 ezer katonát veszíthetett a halottakkal és a súlyos sebesültekkel együtt. Az ukrán veszteség ehhez közeli, 650 ezer feletti lehet. A brit hírszerzés is 700 ezer fölé teszi az orosz veszteségeket, így nagyságrendileg ez reális lehet, ahogyan az ukrán veszteség is, bár hivatalos adatok nincsenek. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök december elején azt mondta, hogy a harcokban 43 ezer katona halt meg, a sebesültek száma mostanáig 370 ezer - ez utóbbi adat nem pontos, akadnak köztük, akik többször is megsérültek, így többször is bekerültek a statisztikába. Az ukrán elnök tájékoztatójáról beszámoló BBC is megjegyezte, hogy az adatokat független forrásból képtelenség megerősíteni, ahogy azokat az adatokat is, amelyeket Zelenszkij az orosz veszteségekről közölt. Az ukrán elnök állítása szerint a harcokban addig 198 ezer ellenséges katona vesztette életét, az agresszornak 550 ezer sebesültje volt.
Mindkét félnek nehezére esik tehát az utánpótlás a háború harmadik évének végéhez közeledve,
hiába 143 milliós Oroszország, forrásai neki sem végtelenek, és nincs annyival több, könnyedén hadra fogható embere, mint amennyivel nagyobb a lakossága a most talán 28 milliós Ukrajnánál. 2001-ben volt utoljára népszámlálás a Szovjetunió felbomlásakor 50 milliósként függetlenné vált Ukrajnában, ahol arra is csak becslés van, hogy mennyien voltak a háború kezdetén, lehet, hogy 40 millió sem volt. De az bizonyos, hogy legalább 7 millióan azóta elhagyták az országot, elsöprő többségben az EU irányában, ötödük és bő egymillióan Oroszország felé.
2025 nehéznek ígérkező tele a fentiek miatt alacsonyabb intenzitású háborút ígér, tűzszünetet és főleg békét nem. A tűzszünetnek elvi és technikai akadálya is lehet: Putyin ugyan a december 19-i sajtótájékoztatóján azt mondta, ő nem utasította el Orbán felvetésekor, ám megjegyezte, hogy nem tűzszünetre, hanem átfogó békére van szükség - az orosz szempontok szerint. Kijev ugyanígy tart a tűzszünettől, mondván, az orosz fél azt csak vonalainak megerősítésére használná fel az újabb támadások előkészítéséhez. Nem mellesleg az sem világos, ki, milyen anyagi és emberi forrásokból és milyen felhatalmazással volna képes a tűzszünet betartatására, ellenőrzésére egy 1200 kilométeres frontszakaszon.
Mindkét fél átfogó politikai megállapodásra törekszik, azonban a kiindulópontjaik éles ellentétben állnak egymással, ami a békekötést rendkívül nehézzé teszi. Minden érintett fél győzelemben reménykedik, ami a kompromisszumnak a veszteségként való megélését eredményezi. Ez a feszültség nem csupán az érintettek, hanem a helyzet dinamikája miatt is megjelenik: míg Ukrajna 2022 végén a győzelem ízét érezte, addig Oroszország 2023 második felében próbálta visszanyerni a kezdeményezést. Jelenleg azonban egyik fél sem képes teljes mértékben dominálni. Bár a jövőben elképzelhető, hogy eljutnak egy közös nevezőre, a pontos időpont és a feltételek kiszámíthatatlanok maradnak.
Moszkva december 30-án már jelezte, hogy az, amit Trump csapatának eddigi nyilatkozatai és a megválasztott elnök Time-nak adott interjúja alapján látnak a hivatalba lépő elnök békére vonatkozó elképzeléseiből, az Oroszországnak nem elfogadható. Az orosz külügyminiszter szerint Trump csupán befagyasztaná a konfliktust, a békefenntartást az európaiakra bízná, Ukrajna NATO-tagságának kérdését 20 évre félretenné - azaz nem kínál valódi megoldást. Szergej Lavrov megjegyezte, hogy a hivatalban lévő elnök egyelőre Biden, így január 20-ig egyébként sem lehetnek hivatalos kapcsolataik elnöki szinten Trumppal.
Valóban, Zelenszkij már korábban is jelezte, hogy Trump győzelme esetén 2025-ben érdemes lenne diplomáciai megoldásokat is keresni a háború befejezésére. Az új amerikai elnök szerepe kulcsfontosságú lehet, hiszen ő akár felgyorsíthatja ezt a folyamatot.
Ez már egy új irányvonal, hiszen bár nem hangzott el nyíltan, utalhat egy területi kompromisszum lehetőségére, ami korábban politikai öngyilkosságnak számított. Azonban a legfrissebb felmérések szerint Ukrajnában a lakosság azon részesedése, akik hajlandóak lennének elfogadni a területi kompromisszumot a béke érdekében, a 2022-es 10 százalékról 2024-re 32 százalékra emelkedett. Ezzel szemben a korábbi 80 százalékos elutasítottság most 58 százalékra csökkent.
Zelenszkij győzelmi tervének bemutatása nem aratta a várva várt sikert az amerikai törvényhozás demokratái körében, és a frissen kialakult republikánus többség jelenléte még inkább megnehezíti a helyzetet. A homályos ígéretek után Ukrajna NATO-tagságának kérdése is háttérbe szorult, és a közeljövőben nem tűnik valószínűnek. Az ukrán elnök azonban 2025 első munkanapján világossá tette, hogy az Egyesült Államok részvétele nélkül nem képzelhető el tartós megoldás. Ezt követően, a december 7-i párizsi találkozón, ahol Emmanuel Macron francia elnökkel és Donald Trumppal találkozott, Zelenszkij értesült arról, hogy Trump nem tervez amerikai katonákat küldeni Ukrajnába a háború lezárása vagy befagyasztása után békefenntartói feladatokra.
Zelenszkij csütörtökön interjút adott az ukrán állami televíziónak, ahol többek között arról osztotta meg gondolatait, hogyan lehetne 2025-re véget vetni az orosz-ukrán konfliktusnak. "Úgy vélem, Trump valóban elkötelezett amellett, hogy pontot tegyen ennek a háborúnak a végére" - nyilatkozta a megválasztott elnök kapcsán. Hozzátette, hogy Trump potenciálisan kulcsszerepet játszhatna Vlagyimir Putyin megállításában.
"Úgy gondolom, Putyin fél Trumptól. Ezért tesz lépéseket annak érdekében, hogy a Kreml hangját valahogyan bejuttassa a Trump-kormányzatba"
Az ukrán elnök a tévés interjú során hangsúlyozta, hogy eddig nem tapasztalt negatív élményeket a leendő Trump-adminisztráció tagjaival. Zelenszkij kifejtette, hogy Ukrajnának milyen biztonsági garanciákra van szüksége a fegyveres konfliktus lezárásához. "Bármilyen biztonsági garancia az Egyesült Államok részvétele nélkül meglehetősen gyenge Ukrajnának" – fogalmazott az elnök, majd hozzátette, hogy az európai vezetők is Trump irányelveire várnak. Zelenszkij emellett megemlítette, hogy Trump támogatja az európai békefenntartók Ukrajnába történő küldését is.
Kijev nem mutatott aggodalmat Trump győzelme és a kampány során tett nyilatkozatai miatt - erről az ukrán elnöki tanácsadó, Mihajlo Podoljak beszélt a Telexnek adott interjújában. Az ukrán vezetés úgy véli, hogy a hivatalba lépés után tett kijelentések és intézkedések sokkal fontosabbak lesznek. Ugyanakkor az új elnök által kijelölt miniszterek és egyéb magas rangú tisztviselők alapján már most is sejtethető, hogy...
egyelőre legalábbis jobban fog egyensúlyozni a támogatás megadása és visszatartása között Washington, mint eddig.
Pedig a republikánus alsóházi többség miatt a támogatás folyósítása eddig sem volt zavartalan.
A külügyminiszteri posztra kiválasztott Marco Rubio floridai szenátor és a nemzetbiztonsági tanácsadóként megnevezett Michael Waltz képviselő szakmai felkészültségükkel és tapasztalataikkal méltán nyerték el a szakmai közvélemény elismerését. Rubio és Waltz kezdetben határozottan támogatták Kijevet az orosz agresszióval szembeni harcban, azonban az idei év során fokozatosan közelítettek Donald Trump nézeteihez, és egyre inkább a háború diplomáciai rendezésének lehetőségeivel foglalkoznak. Céljuk, hogy olyan kompromisszumos megoldásokat dolgozzanak ki, amelyek Moszkva számára is elfogadhatóak, ugyanakkor Ukrajna érdekeit is szem előtt tartják.
Figyelemre méltó, hogy Mike Pompeo, Trump egykori külügyminisztere, nem kapott helyet az új kormányban – csupán az ukrán mobilszolgáltató, a Kijivsztar igazgatótanácsában foglal helyet. Ezzel szemben Tulsi Gabbard, aki Trump nemzeti hírszerzés igazgatójának jelöltje lett, fontos szerepet tölthet be a kabinetben. Gabbard, aki korábban demokrata képviselőként tevékenykedett, mára a Trump-körhöz tartozó republikánussá vált, és a háború kapcsán egyértelműen az orosz álláspontot képviselte az Ukrajnát ért invázió kezdetén. Kifejezéseiben gyakran szóba kerültek az amerikai támogatással működő ukrán laborok, valamint Oroszország biztonsági érdekei. Az ukrán nemzetbiztonsági szolgálat még orosz ügynöknek is titulálta őt, ami nem éppen kedvező előjel Gabbard leendő hivatalba lépésére nézve. Habár azóta finomított a nézetein, John Bolton, Trump korábbi nemzetbiztonsági tanácsadója, aki az új elnökkel szemben éles kritikát fogalmazott meg, figyelmeztetett arra, hogy Gabbard jelöltsége kockázatot jelenthet a hírszerzés vezetésében.
Az újonnan megválasztott amerikai elnök nemrégiben Keith Kellogg nyugalmazott altábornagyot bízta meg az orosz-ukrán konfliktus különleges képviseletével, ígéretével, hogy határozott lépésekkel fogják előmozdítani a békét és biztonságosabbá tenni a világot. A Kyiv Independent forrásai szerint Kellogg elfogadta a felkérést, és a tervek szerint Trump beiktatása után Kijevbe látogat, hogy részt vegyen a tárgyalásokban.
Trump megjelenése Kijevben nem hozott letargiát a városban. Ennek több oka is van, hiszen a támogatás teljes megszüntetése valószínűtlen. Még ha Elon Musk egyre kritikusabban is viszonyul Ukrajnához, a Trump győzelme után a kormányzati színtéren is jelenlévő milliárdos vállalata, a Starlink, továbbra is biztosítja a kommunikációs kapcsolatokat. A Pentagon áprilisig meghosszabbította a Starlink szerződését, emellett a Starshield is megmarad, amely kulcsszerepet játszik az ukrán hadsereg kommunikációjában.
Ugyanakkor az új elnök akár meg is könnyítheti a kijevi vezetésnek, hogy elinduljon a diplomáciai megoldások irányában, mert hivatkozhat arra, hogy a legmeghatározóbb szövetségese tereli efelé. Ennek menete azonban megjósolhatatlan, már csak azért is, mert a Kreml valódi álláspontja ismeretlen, és messze nem csak területi követelései vannak, hanem politikaiak is: eleve nem ismeri el a jelenlegi ukrán vezetést, Ukrajnától pedig az euroatlanti integrációról való teljes lemondást is elvárja. A külvilágtól pedig a szankciók feloldását követeli a Kreml, ami mellesleg cáfolata annak a magyar kormányzati narratívának, amely szerint a szankciók nem jelentenek tehertételt Oroszországnak.
Moszkva egyelőre továbbra is a kapitulációt várja el Ukrajnától - Orbán "békemissziója" épp azért volt kontraproduktív, mert Putyin ezzel nem az engedmények felé lépett a háború lezárásának érdekében, hanem csak kihasználta az alkalmat, hogy egy EU- és NATO-tagország vezetője jelenlétében megismételhesse kompromisszumoktól mentes követeléseit.
Putyin határozott kijelentései ellenére egyre inkább érezhető az orosz hadsereg és társadalom fáradása, amelyet az ukrán dróntámadások sem tudnak teljes mértékben elkerülni. A légvédelem hibája, amely a csecsenföldi Groznijnál bekövetkezett, egy azeri utasszállító tragédiáját eredményezte, és világosan jelezte Moszkva gyengülő diplomáciai állását. Ezen felül az augusztus óta tartó ukrán offenzíva Kurszk környékén, bár nem számít stratégiai fenyegetésnek, mindenképpen Putyin presztízsét veszélyezteti, és rávilágít az orosz fegyveres erők korlátaira.
