Elvesztettük Lax Péter matematikust, aki a Wolf- és Abel-díjak büszke birtokosa volt. Neumann tanítványa, és az MTA tiszteleti tagjaként maradandót alkotott a matematikai közösségben.
A magyar származású amerikai matematikus 2025. május 16-án hunyt el manhattani otthonában, mindössze néhány nappal 99. születésnapja után.
Gimnáziumi éveit a Kármán Mór által alapított Mintagimnáziumban töltötte Budapesten, amely ma már ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnázium néven ismert. Tanulmányai során elsősorban a matematika iránt érdeklődött. Nagybátyja, Korodi Albert volt az első, aki segítette őt a magasabb matematikai fogalmak megértésében. Később egy nemzetközi hírnévnek örvendő matematikatanár, Péter Rózsa is támogatta tudományos fejlődését. Emellett szívesen idézte fel a Kőnig Dénes, Turán Pál és más jelentős személyiségek által nyújtott segítséget, akik döntő szerepet játszottak pályafutása kezdetén.
A zsidóüldözés miatt szüleivel és bátyjával együtt 1941-ben hagyta el az országot. Amerikába akartak eljutni, s ebben segítségükre volt orvos édesapja páciense, a budapesti amerikai konzul. Lisszabonból 1941. december 5-én indultak hajóval Amerikába, ahol befogadták őket, s bátyjával együtt folytathatták középiskolai tanulmányaikat.
Katonai szolgálatának egy részét Los Alamosban töltötte, a nevezetes atombomba-kísérlet előtt 6 héttel érkezett oda. Itt - mások mellett - együtt dolgozott Kemény Jánossal, a Basic programozási nyelv egyik megteremtőjével.
Későbbi matematikai pályafutásának alakulásában nagymértékben hozzájárult nagybátyja, Szegő Gábor, aki Pólya Györggyel együtt egy nemzetközi hírű tankönyvet alkotott. Szegő Gábor és Kőnig Dénes ajánlása révén Péter Neumann Jánoshoz került, aki nyitott volt arra, hogy foglalkozzon vele. Mondhatni, hogy Neumann egyedüli tanítványaként formálta a jövőjét.
Tanulmányai befejezését követően, 1945-46-ban, majd a doktorátusa megszerzése után, ismét egy évig Los Alamosban tevékenykedett a Manhattan-terv keretein belül. 1949-ben a New York-i Egyetemen doktorált, ezt követően a Courant Matematikai Tudományok Intézetében folytatta pályafutását, ahol továbbvitte Neumann János gázdinamikai egyenletek elméleti és számítógépes kutatásainak kezdeményezését. 1958-tól professzori pozíciót töltött be, és 1972-től 1980-ig az intézet igazgatójaként is szolgált.
