Eldöntötték: a parajdi sóbányát soha többé nem nyitják meg újra.
Hétmillió köbméter víz lepte el Parajd sóbirodalmát, és ezzel végleg megváltoztatta a tájat. A bányának a korábbi, jól ismert arca soha többé nem fog visszatérni – hangzott el Tusványoson.
Parajdon május hónapban a heves esőzések következtében a Korond-patak medrében történt súlyos elárasztás súlyos következményekkel járt: a víz megsemmisítette a sóbányát védő geofóliát, így a bányát be kellett zárni. Tusnádfürdőn Geréb László, a megye önkormányzati képviselője, valamint Zakariás Zoltán, az Erdélyi Magyar Szövetség elnöke tájékoztatták a közvéleményt a friss fejleményekről. Az eseményekről az Index számolt be.
"Parajd kapcsán most már szinte mindenki az állami vagyon pazarlására gondol - kezdte Geréb László. - A parajdi közösség, valamint az állam a legnagyobb vesztese ennek a helyzetnek, hiszen a turisztikai ágazat évente 10 millió eurós bevételt generált. Felmerül a hűtlen kezelés gyanúja, mivel az állam felelősséget vállalt a vagyon kezeléséért, de ezt sajnos nem teljesítette maradéktalanul."
Zakariás Zoltán véleménye szerint a bányászok lennének a leghitelesebb források a témában, ám sajnos ők nem tudják megosztani tapasztalataikat. "A helyi közösség hangja elég csendes, hiszen ide egy bányásznak kellene ülnie, de sajnos nem teheti, mert a bányavállalat ezt megakadályozta. Úgy tudom, a sókitermelésre 100 évnyi engedélyt kaptak, amely nemrég járt le. Ezt az időszakot szerették volna 20-40 évvel meghosszabbítani, ám ennél hosszabb távon már nem volt fenntartható a sókitermelés. Ez egy határozott projekt volt, de sajnos a vége sokkal korábban érkezett, mint ahogy azt vártuk."
Zakariás Zoltán véleménye szerint a szakértőknek más megközelítéseket kellett volna mérlegelniük. Ezzel szemben Geréb László azt hangsúlyozza, hogy a potenciális turisztikai attrakciók nem kínálnak valódi megoldást a felmerülő problémákra.
A bányában hétmillió köbméter víz gyűlt össze, ami tizenöt évnyi sótermelést biztosított. A helyi lakosok házaiban kétezer szálláshely állt rendelkezésre, de a lakók most elveszítették a bevételeiket, így ez a szálláskapacitás jelenleg kihasználatlanul áll. Bár kalandparkok vagy fesztiválok szervezése kedvező ötletnek tűnhet, sajnos ezek nem nyújtanak fenntartható megoldást, mivel egész évben nem lehet rájuk támaszkodni.
Zakariás véleménye szerint a közösség kényelmessége áll a helyzet hátterében, azonban nem kívánja őket okolni a kialakult problémákért. "A bányavállalat, a vízügyi hatóság és az állam felelőssége is nyilvánvaló, mindhárom szintnek szükséges lenne legalább egy bocsánatkérést megfogalmaznia. Új turisztikai vonzereket kellene kidolgozni, hogy megmentsük a szálláshelyeket; ha ez elmarad, a jövőjük bizonytalan."
Az önkormányzati képviselő szerint azonban a helyiek nem hibásak. "A parajdiaknak nem volt érdekük, hogy a veszélyekről beszéljenek, hiszen a katasztrófakommunikáció korábban sem vált be, kevesebb ember jött, amikor a kisebb beázásokról nyíltan beszéltek. Jóhiszeműen elhallgatták a problémákat, de ezt abban a hitben tették, hogy akik felelősek a működtetésért, végzik a dolgukat."
A Korond-patak vizét elvezetik, az már nem folyik át a bánya felett, de a bányát nem lehet megmenteni. "Egyelőre nem tudom, hogy új bányát lehet-e nyitni, az még erősen kérdéses. A gyógyászati részt talán vissza lehet hozni valamilyen formában, de annak kialakítására is szükség lesz pár évre" - jelentette ki Zakariás Zoltán.
A parajdi sóbánya Székelyföld egyik legfényesebben ragyogó turisztikai ékköve volt, amelyet évente számos látogató keresett fel. Különleges mikroklímája miatt nem csupán a fitt emberek, hanem a gyógyulásra vágyók is szívesen időztek a mélyben, ahol a sós levegő jótékony hatásai hozzájárultak a szervezet újjáéledéséhez, és számos egészségügyi problémára nyújtottak megoldást.
