"Egy teljes évet kell átélni", "valahogy meg fogjuk oldani ezt az egy évet", és utána minden jobbá válik - a baloldal egyre magabiztosabbá válik.

A demokrácia - bármennyire is árnyalt a képe - rendelkezik egy jelentős előnnyel: a politikai harcokat nem szükséges erőszakkal rendezni, így a vérontás a lehető legnagyobb mértékben elkerülhető, és az emberi áldozatok száma minimálisra csökkenthető. Ám a döntések folyamata nem csupán egyetlen napra, négyévente összpontosul, és nem csupán a szavazófülkék magányos világában zajlik.
Ebből az időszakból különösen sok élmény érkezett hozzánk, főként az ellenzék aktivitásának köszönhetően: hídlezárások, Tisza-parti gyűlések, a Kétfarkú Kutya Párt színes, pénisz-alakú zászlókkal fűzött felvonulásai az Andrássy úton és környékén, miközben a kormánypártiak is megmutatták magukat a Millenárison, hogy...
Ha egy magyarok által megválasztott képviselő a hazája leértékelődéséért tevékenykedik, az azt jelenti, hogy nemcsak a választópolgárok bizalmát árulja el, hanem a haza jövőjét is veszélyezteti. Az ilyen képviselők helyett olyan vezetőkre van szükség, akik elkötelezettek a közjó iránt, és képesek valódi változást hozni, hogy a nemzet erős maradhasson. Az állampolgároknak pedig ébernek kell lenniük, és felelősségteljes döntéseket hozniuk a szavazás során.
A megmozdulások világában a számháború olyan mellékszínteret teremt, ahol a résztvevők szubjektív nézőpontok alapján értékelik az eseményeket. Pártállás, szimpátia, vagy akár a helyszíni élmények szöge is befolyásolja, hogy ki és hogyan számol be a tömegek nagyságáról, és melyik esemény kap nagyobb figyelmet. Érdemes megjegyezni, hogy téves lenne azt gondolni, hogy egy szarkasztikus, abszurd jellegű kutyaista felvonulás ugyanakkora jelentőséggel bír, mint a második legnagyobb párt európai parlamenti képviselőjének hazaárulása miatt kialakult reakciók. Ha a mennyiségből a minőségre próbálnánk következtetni, akkor a következőket mondhatnánk:
Mégis, 2026-ban futóprogrammal nekivágni a győzelem keresésének igencsak értelmetlen lépés lenne.
A tüntetések és az állampolgárok véleményének szabad kifejezése alapvető fontosságú egy egészséges társadalomban, és egy normális országban ez nem okoz problémát. Az általunk látott számos demonstráció önmagában is azt mutatja, hogy nálunk a véleménynyilvánítás valóban nem ütközik akadályokba. Mindazonáltal a közelgő választások kimenetele vagy a társadalom általános nézetei szempontjából a résztvevők száma nem feltétlenül tükrözi a valóságot.
Emlékezhetünk, hogy 2002 tavaszán egy különleges időszak kezdődött. Az évszak friss levegője és a természet újjáéledése számos emléket ébresztett bennünk, tele reménnyel és új lehetőségekkel.
A közvélemény-kutatók magabiztosan jósolták a győzelmet, ám a valóság ennél árnyaltabb képet mutatott. Noha több százezer elkötelezett támogató mozdult meg, és a rendezvényen a város lakosságának 10-20 százaléka részt vett, az otthon maradtak véleményét sosem ismerhetjük meg. Az ő érzéseik és gondolataik rejtve maradtak a színfalak mögött.
A Hősök terét többször is megtöltötték, ám mint később kiderült, a szavazók mindössze 30-40%-a volt jelen. Így aztán lényegtelenné válik, hogy melyik előadás vonzotta a legtöbb érdeklődőt.
A Kutyapárt "mindenki legyen egyforma" szlogenű abszurditása addig érdekes, amíg hatalomhoz nem jutnak, mert akkor vagy fel kell adniuk a teljes tagadásra és iróniára épülő programjukat (de ha ezt teszik, végül is becsapják a választóikat), vagy totális káoszba vezetik a rájuk bízott területet. Az, hogy ők mégsem valamiféle középen álló, farkaikkal mindenhová egyaránt csapó függetlenek, az abból is látszik, hogy
„Csak egy évet kell átvészelnünk” – nyilatkozta Kovács Gergely, a párt elnöke. „Jelenleg a kormány számára semmi nem igazán működik, a gazdaságunk állapota is aggasztó, és a fizetések sem a legjobbak. Valahogy túl kell élnünk ezt az évet, aztán majd érkezik valaki, aki talán tudja, mit kellene tenni. De őszintén, bárki jobban végezhetné ezt a munkát, mint a jelenlegi helyzet.” Ha pedig kétségeink lettek volna a politikai orientációjukról, még hozzáfűzte, hogy „a korrupció mellett...”
Szerinte rendkívül romboló, hogy mekkora energiát pazarolnak el az emberek arra, hogy gyűlöletet szítsanak egymás iránt.