Dobó Kata átvette Schell Judit szerepét, ezzel megújítva a produkciót.

"Elmulasztottam életem első és egyetlen vörös szőnyeges díjátadóját."

Amikor Schell Judit igent mondott a Goda Kriszta által rendezett film főszerepére, nem is sejtette, mindez mekkora hatással lesz majd a karrierjére. "Az ismertséget hozta el nekem. Egészen addig, mondjuk úgy, hogy forgatgattam. A nevemet főként a színházi berkekben ismerték - kezdi a színésznő. - A többség ehhez a filmhez köt a leginkább, ami érthető, noha eltelt húsz éve, és volt jó pár másik, amiben játszottam. Fantasztikus pillanatokat okozott még például a Terápia és A Király című sorozat. Az utóbbiért díjaztak is. Egyébként a Csak szex és más semmiért is. Sőt a legjobb női főszereplőnek járó díjat is megkaptam a Monte Carló-i filmfesztiválon. De nem vehettem át, mert aznap este a Csongor és Tündét játszottam, így lemaradtam életem egyetlen nemzetközi vörös szőnyeges díjátadójáról" - jegyzi meg mosolyogva.

Máskülönben, amikor Kriszta először felkeresett azzal, hogy van egy filmterv, és megkérdezte, csatlakoznék-e az olvasópróbához, még nem Dóra szerepét szánták nekem. Eredetileg Zsófi karakterét kínálták fel, akit végül Dobó Kata alakított. Az viszont teljesen váratlanul ért minket, hogy a film ilyen hatalmas népszerűségnek örvend, és ennyi embernek elnyeri a tetszését.

Vicces, mert ezek után több olyan megkeresésem is volt, ahol szintén egy gyerekre vágyó nőt kellett volna játszanom, miközben a valóságban már a harmadik gyerekemet szültem.

Egy dolog biztos: ez a film mély nyomot hagyott a karrierem alakulásában, de hogy valóban a 'főművem' lenne, azt nem merném állítani. Még messze vagyok a végcéltól... - mondja mosolyogva. - Jelenleg nagyon izgalmas számomra az első önálló estem, amely az Útitársam Shirley MacLaine címet viseli. Ebben táncolok és éneklek, és végig egyedül állok a színpadon. Május 17-én és június 5-én is fellépek a 6SZÍN-ben, majd pedig országjárásra indulok vele.

Dobó Kata húsz évvel ezelőtt Los Angelesben élt, és a Csak szex és más semmi castingja miatt döntött úgy, hogy hazautazik. "Színészként az utolsó pillanatban csöppentem a produkcióba, mivel úgy tudom, Kriszta már évek óta fáradozott a film megvalósításán. Egy kis érdekesség, hogy miután megkaptam a szerepem, megkért, figyeljek a beszédemre, mert az angol akcentusom túl hangsúlyos volt..." - meséli mosolyogva.

"Aztán elkezdtünk forgatni, amit rendkívül élveztem, viszont amint vége lett, én mentem is vissza Amerikába. Legközelebb már csak a premierre jöttem, és emlékszem, szinte ledöntött a lábamról, hogy mekkora sikere volt.

Ez a film az egyetlen olyan alkotás, amely előtt teljesen el tudom engedni a játékkal kapcsolatos aggodalmaimat. Miközben nézem, mintha egy másik világba csöppennék, ahol nem foglalkozom azzal, hogy hogyan teljesítek, és nem elemzem a döntéseimet. Olyan érzés, mintha egy távoli nézőpontból figyelném a saját játékomat, nem is én lennék az, aki irányítja az eseményeket.

Ez az élmény azért olyan különleges, mert rendkívül szórakoztató, remekül megkomponált, tele van humorral és szeretetteljes pillanatokkal. Pedig a vígjáték műfaja nem minden esetben egyszerű feladat! Számos tényező befolyásolja, hogy egy poén valóban betalál-e. De már most érzem, hogy hamarosan le kell ülnöm más filmjeim elé is, mert ha a lányom, Szofi, egyszer úgy dönt, hogy szeretné megnézni őket, akkor szeretném, ha együtt élveznénk a közös nézés örömét.