Persze, szívesen segítek! Íme egy egyedi változat a "Desh interjú" témában: --- **Desh Interjú: Egy Új Perspektíva a Jövőre** A mai világban, ahol a technológia és a kreativitás határok nélkül találkozik, a Desh interjú egy különleges lehetőséget kínál

Desh a Kukásautó dalával vált ismertté, és azóta is nagy népszerűségnek örvend. Az esemény stílusát Csillag Szilvia alakította, míg a smink és haj titkai Szepeshelyi Gabriella keze alatt formálódtak.

Desh nemrégiben három alkalommal is a Puskás Aréna színpadán varázsolta el a közönséget, pedig pályafutása csupán néhány éve kezdődött és azóta szárnyra kapott. A népszerű művésszel Horváth Zsolt, a Romaversitas Alapítvány munkatársa, újságíró és a Romaversitas, valamint a GLAMOUR közös podcastjának vezetője folytatott beszélgetést.

Amikor a Puskás Stadionban felmentél a színpadra, akkor "taves baxtalo!"-val, azaz jó szerencsét! üdvözléssel köszöntötted a közönséget. Ez tudattalan, természetes dolog, vagy ilyenkor valamit fel szeretnél vinni a színpadra tudatosan?

Ez már hagyománnyá vált. Emlékszem, amikor először léptem a színpadra, teljesen elakadt a szavam, és csak annyit tudtam mondani, hogy „taves baxtalo”. Úgy érzem, hogy ezt a köszöntést minden nem roma magyar ismeri, hogy mit is takar, és valljuk be, cigányként számomra különösen jól cseng.

Nemrégiben a Romaként podcastban volt alkalmam beszélgetni Caramellel, és egy különösen figyelemfelkeltő kijelentése sokak reakcióját kiváltotta. Azt mondta: "Százszor inkább Azahriah vagy Desh, mint bárki más, mert ők legalább szólnak valamiről." Ez a mondat valóban megosztotta a hallgatóságot: míg egyesek felháborodtak rajta, mások pozitívan értékelték. Számomra lenyűgöző, hogy egy ilyen tapasztalt művész, aki már elérte a popipar csúcsait, ilyen határozott véleményt mer megfogalmazni. Ez azt mutatja, hogy fontos számára a zene mondanivalója és az előadók hitelessége. Az, hogy valaki kiáll a fiatal tehetségek mellett, akik valódi üzenetet közvetítenek, bátor lépés, és azt jelzi, hogy a művészetnek nemcsak a szórakoztatásról, hanem a tartalomról is kell szólnia. Milyen érdekes és inspiráló, hogy egy ilyen hang a popkultúrában is megjelenik!

Nagyon jól esik tőle. Beképzeltség nélkül mondom, hogy ezt nem véletlenül jelentette ki. Nagyon érzi a zenét, úgyhogy, ha ő így gondolja, akkor biztos, hogy így van. Ő pontosan tudja, hogy mit csinál és azt hogyan csinálja.

Szerinted mit jelentesz az emberek számára?

Ez egy igazán izgalmas kérdés, hiszen ritkán mélyedek el ilyen témákban. Amióta elindult a karrierem, az élet olyan sebességgel pörög körülöttem, hogy szinte sosem volt időm arra, hogy megálljak és átgondoljam, miért is történnek a dolgok. Például a Puskás-koncert vagy az, hogy mit jelenthetek másoknak – ezek olyan kérdések, amelyekre még nem találtam meg a választ. Valahogy úgy érzem, hogy ezeket a pillanatokat és érzéseket még fel kell dolgoznom, de jelenleg csak sodródom az árral.

Egy érdekes kérdés, amit felvetettél! A dalaimban valóban gyakran megjelenik a szegénység témája, és ez nem véletlen. Az utóbbi években volt néhány olyan pillanat, amikor megálltam, és mélyebben elgondolkodtam a saját életemről, valamint a világ körülöttem zajló eseményeiről. Ezek az időszakok sokszor segítettek abban, hogy új perspektívákat nyerjek, és jobban megértsem a valóságot, amivel szembesülök. Az önreflexió számomra elengedhetetlen, hiszen ez inspirálja a zenémet is, és formálja a mondanivalómat. Te hogyan látod, mennyire fontos az ilyen pillanatokra szánni időt?

Volt időm, hiszen a koncertek közötti szünetek lehetőséget adtak a pihenésre, de be kell vallanom, hogy ezen a téren nem igazán szentelek elég figyelmet magamnak. Szóval...

Úgy érzed, mintha egyre csak gyűlnének köréd a tapasztalatok és a feladatok?

Rengeteg élménnyel gazdagodtam, és amikor elérkezett a pillanat, előtte hatalmas izgalom fogott el. Aztán, ahogy ott voltam, minden fantasztikus volt, és biztos vagyok benne, hogy ez az élmény örökre velem marad. De ahogy telik az idő, mintha csak elsuhant volna mellettem. Érzed, miről beszélek?

Ez most egy kicsit szomorúan hangzik.

Ez nagyon szomorú. Ezt bárkinek mondom, hogy csak ennyit érzek, azt mondja, tudod, más ember vagy zenész ölni tudna azért, hogy ezt el tudja érni. Ezzel nem az van, hogy én most nagyra vagyok magammal, hanem egyszerűen nem tudom feldolgozni azt, hogy mi történik velem. Amióta kijött a Kukásautó, ez ilyen. Nagyon szét van az agyam ezen téren, hogy magammal nem foglalkozom eléggé.

Ez a jelenség valóban arra utal, hogy az életünk során gyakran hajlamosak vagyunk a külső eseményekre és anyagi javakra fókuszálni. Vágyunk arra, hogy elérjük ezeket a célokat, de amikor végre a birtokunkba kerülnek, sokszor csalódottan tapasztaljuk, hogy az öröm, amit reméltünk, gyorsan elillan. Az üresség érzése, ami a csúcsélmények után ránk tör, arra figyelmeztet, hogy talán az igazi boldogság nem a külvilágban, hanem a belső világunkban keresendő. Az élet mélyebb értelme sokszor nem a megszerzett dolgokban rejlik, hanem a pillanatokban, a kapcsolatokban, és abban, ahogyan a világot és önmagunkat megéljük.

Én ilyen téren egy nagyon egyszerű ember vagyok. Tudod, hogyan tudom megfogalmazni legjobban az egészet? De ez lehet csak egy lelki dolog, amióta pánikbeteg vagyok. Addig nem volt ezzel probléma, de amikor kijött a pánikbetegségem, azóta ez lehet egy önvédelmi reakciója a szervezetemnek vagy az agyamnak, hogy kitörli azokat, amik történtek. Szerencsére ma már elég ritka, hogy rám jön a pánikroham. Az agyam valamiért sztornózza az ilyen dolgokat, ami egyszerre hatalmas és nagyon rossz élmény is.

Azt állítottad, hogy büszkeséggel tölt el a cigány hagyományok és kultúra öröksége.

Romaként nem csak rétegzenét csinálok, amit csak romák hallgatnak, hanem mainstreamet, és mindenki szeret. és azt is, hogy ha látok egy cigány gyereket, akkor odamehetek hozzá, hogy szevasz, tesóm!

A romák általában közvetlenek, ami sok ember számára kihívást jelenthet, hiszen a stílus és a kommunikáció módja sokat számít. Az, akivel éppen beszélgetsz, már egy újabb verziója önmagának, hiszen amikor én elindultam, és Azi mellé kerültem, én is ugyanúgy egy kis cigány gyerek voltam, mint sokan mások. Akkoriban még a beszéd is nehezemre esett. Ma is előfordulnak beszédhibáim, hiszen olyan környezetből érkeztem, ami nyomot hagyott rajtam. De soha nem éreztem azt, hogy szégyenkezni kellene amiatt, hogy cigánynak születtem.

Ha alaposan megvizsgáljuk az élettörténetedet, azt mondhatjuk, hogy ha létezne egy magyar álom, akkor az valahogy így festene. Azonban fontos hangsúlyozni, hogy a kemény munka és a kitartás nem mindig garantálják a sikert. Ha egy tizenéves olvassa ezt az interjút veled, számos értékes tanulságot meríthet a történetedből és a karrieredből. Például megtanulhatja, hogy a kihívásokkal való szembenézés és a célokért való küzdelem elengedhetetlen, de az út során a kudarcokból is rengeteget tanulhatunk. Ezen kívül inspirációt nyerhet abból, hogy a sikerhez vezető út nem mindig egyenes, és hogy a kitartás és az önbizalom kulcsfontosságúak a célok elérésében.

Szerintem azt, hogy Merjenek segítséget kérni, mert az sem szégyen. Egyébként az a baj, hogy mi magyarok féltjük a helyünket mindenhol. Én ugye kukás voltam, és ott az összes ember panaszkodott, hogy már utálják ezt csinálni, de nem mertek lépni. Én úgy jöttem el onnan, hogy semmi közöm nem volt a befutáshoz. Kint volt a Rét, nagyot ment, de az Instagramon volt körülbelül kétháromezer követőm. Otthon mondták anyuék is, hogy ne hagyd ott az állást, mert ez biztos. Mégis meg mertem hozni azt a döntést, hogy elmentem azt csinálni, amit igazán szeretek.

Mintha csak a semmiből bukkantál volna elő.

Teljesen igazad van, és tisztában vagyok vele, hogy a kukás állás nem éppen a legmagasabb presztízsű foglalkozás a társadalom szemében. Mégis, ez is egy fontos és értékes munka. Az életben való előrehaladás érdekében elengedhetetlen, hogy merjünk lépéseket tenni, ha jobb jövőt szeretnénk magunknak.

Sokan beszélnek rólad, mint a jószívű emberről. De vajon meddig terjed a jóindulatod határa?

A barátaim iránt valódi szeretettel tekintek. Nem vagyok haragtartó természet, ha valaki megbánt, inkább csak semleges érzésekkel viseltetek iránta. Számomra a szándék a lényeg, és igazán fel tudom izgulni magam, ha segítek valakinek, de nem érzem, hogy a jó szándék viszonzásra találna.

A zenédben a különböző műfajok zökkenőmentesen olvadnak össze, a trap ritmusaitól kezdve a roma rap hangzásán át az alternatív gitáros dalokig számos stílust ölelsz fel. De hogyan is lehet megragadni a Desh-esszenciát? Talán a kreatív kísérletezés és a saját hangzásod felfedezése az, ami igazán meghatározó. A műfajok határainak elmosása és a személyes élmények, érzelmek beépítése segít abban, hogy a zene valóban tükrözze a saját identitásodat.

Az én kreatív lényegem abban rejlik, hogy folyamatosan új utakat keresek. Sok előadó elér egy bizonyos sikert egy bevált formula révén, de aztán hajlamos belemerülni ebbe a kényelmes zónába, ami végül kiégéshez vezethet, és sokan észre sem veszik. Én viszont mindig arra törekszem, hogy friss és egyedi tartalmakat hozzak létre. Számomra a hangulat és a dallam az, ami igazán számít, hiszen ezek teremtik meg a zene varázsát.