Gabi: Gyerekkoromban a kert és a természet voltak a legjobb tanítómestereim, akik megtanítottak az élet apró csodáira.

A kert egy varázslatos világot rejt, ahol az idő és a tér határai elmosódnak, és a szabadság szelleme szárnyra kap. Alig várom, hogy saját kertem varázsát felfedezhessem! Közel negyven éve élek Budapesten, s minden eddigi napom a belváros forgatagában telt, de az évek múlásával egyre inkább vágyom arra, hogy újra átéljem a gyerekkorom kerti élményeit. Biztos vagyok benne, hogy az én kis zöld oázisom sokkal otthonosabb és kényelmesebb lesz, mint a régi emlékekben élő kert. Both Gabi kertvágyó írása.

Tavaly ilyenkor egy nosztalgikus írást osztottam meg az elveszett és vágyott kertről. Most azonban úgy érzem, hogy az akkor megfogalmazott álmaim lassan valósággá formálódnak a közeljövőben.

Ha az ismerőseim rákérdeznek, hogy mi újság a gyerekekkel, mindig egy kicsit elmosolyodom, és így felelek: "a gyerekek felnőttek." Persze, néha elszorul a szívem, amikor arra gondolok, hogy a hétköznapjaikat már csak távolabbról figyelhetem, de a büszkeségem minden ilyenkor felülírja a szomorúságot. Hihetetlenül boldog vagyok, hogy elindulnak az úgynevezett nagybetűs élet felé, és ezzel egy új fejezetet nyitnak meg maguk előtt. Ez a folyamat tele van izgalommal és lehetőségekkel, és én alig várom, hogy lássam, milyen csodálatos kalandok várnak rájuk!

Számomra is megnyílhat egy új fejezet az életben, amelyet bátran "másodvirágzásnak" titulálhatok. Ez a különleges időszak különösen izgalmasan hat rám, amikor a jövendőbeli virágoskertemre tekintek...

Gyerekkoromban a bátyámmal szinte sosem tartózkodtunk a négy fal között. A többi gyerekhez hasonlóan nem csupán tavasztól őszig, hanem még télen is szüntelenül a szabadban barangoltunk. Emlékszem, milyen varázslatos volt, amikor a hó vastag takaróként borította be a világot. Folyton szánkóztunk a domboldalakon, hógolyókat gyártottunk, és csúszkáltunk a jégpályákon. Ezek voltak azok az idők, amikor az élet igazi kalandnak tűnt.

Tavasszal megkezdődött a kerti élet varázsa, és mi lelkesen élveztük a kertünk gyümölcseit. Hosszan elidőztünk egy hangyaboly fölött, figyelve a kis lények serény munkáját. Napokat töltöttem azzal, hogy egy sóderdombon kutakodva gyűjtögettem a számomra értékes, csillogó vagy éppen különleges kavicsokat. A kert és a természet igazi tanítómestereinkké váltak, felfedezve a lét apró örömeit.

A gyerekeim sajnos csak a nyaralások alkalmával tapasztalhatták meg az ehhez hasonló varázslatos élményeket.

Évekig a kis „kuckónkat” béreltük Ábrahámhegyen, és szívből imádtuk. A házikó tényleg aprócska volt, de ki törődött ezzel, amikor csupán aludni tértünk haza? Volt, hogy még aludni sem jártunk be, mert...

a kisházhoz óriási terasz tartozott, és a forró nyári éjszakákon ott ágyaztunk meg magunknak.

Az árnyékos teraszon ettünk, meséltünk, kártyáztunk, és a roppant kényelmetlen hintaágyon ringatóztunk, olvastunk, fagyiztunk. Mégis szabadok voltunk.

Ezt a "tapintható" szabadságot most már nemcsak a nyarakra szeretném kiterjeszteni, hanem az egész hátralévő életemre. Kifejezetten kertes házat keresek, ahol igazán otthon érezhetem magam. A gyerekeknek pedig egy belvárosi bázist is beszerezünk, amint sikerül eladnunk a nagyméretű lakásunkat.

Jelenleg a tervezés izgalmas fázisában járok, és mennyire élvezetes ez a folyamat! Tele vagyok lelkesedéssel, miközben felfedezem a leendő kertemhez illő berendezési tárgyakat. Szinte elbűvöl, hogy annyi lehetőség kínálkozik, hogy végre valóra válthatom az álmaimat, és úgy alakíthatom az életem, ahogyan mindig is vágytam rá.

Cicero mondta, és milyen igaza volt:

"Ha van egy kerted és egy könyvtárad, akkor mindened megvan, amire csak szükséged lehet."

A könyvtáram már hosszú évek óta az életem része, most már csak annyira van szükségem, hogy felfedezzem a tökéletes kertet, és a hozzá illő berendezési elemeket, amelyek igazán otthonossá varázsolják majd a teret.

Egy olyan varázslatos életteret álmodtam meg a kertemben, amely nemcsak a pihenés helyszíne, hanem egyben funkcionális is. Szerencsére manapság már nem csupán a kényelmetlen, "fenéktörő" hintaágyak és a csúnyácska, környezetet szennyező műanyag székek között kell válogatnom. Az új trendeknek köszönhetően felfedeztem olyan tartós és stílusos berendezéseket, amelyek nemcsak esztétikai élményt nyújtanak, hanem hosszú távon is megállják a helyüket. Ezekre a minőségi választásokra bátran igent mondok, hiszen tudom, hogy a kertem igazi oázissá válik általuk.

Végül is a fél életemet a kertemben tervezem eltölteni, és ugyanolyan fontos a kinti komfort, mint a benti. Sőt!

Persze tudom, hogy ezek nem kétfilléres dolgok, de biztos vagyok benne, hogy bőven megéri az árát, hiszen ezeket nem kell évente cserélni, nem törnek szét az első viharban, és nemcsak én élvezhetem majd a szépséget, a magas színvonalú, kényelmes kerti bútorokat és egyéb berendezési tárgyakat, hanem még az unokáim is.

Ebből kifolyólag inkább a mesebeli hangya alakja bontakozik ki előttem, aki fáradhatatlanul gyűjtögeti a tartalékait, nem pedig a tücsöké, aki csak zenél és elpazarolja a nyár örömeit.

Egy kis konyhakert létrehozása foglalkoztat, mert semmi nem hasonlítható ahhoz az érzéshez, amikor a földből frissen kihúzott répa ízét élvezem – az teljesen más, mint a boltban kapható változatok. Még mindig élénken él bennem annak a kicsit földes, de édes és zamatos répának az íze, ami gyerekkorom egyik meghatározó élménye volt, és amit azóta sem kóstoltam. Amikor végre a saját kertem terméseit használhatom majd, és a kinti konyhám varázslatával készíthetek belőlük ételt, büszkén mondhatom, hogy egy régóta dédelgetett álmom vált valóra.

Az ételszag számomra mindig is nehezen elviselhető volt a lakásban, de hát az étkezés elkerülhetetlen, főleg amikor három, egymástól annyira eltérő ízléssel rendelkező gyereknek főzök. A középső gyerkőc már óvodás kora óta vegetáriánus, míg a legnagyobb igazi húsevő, a legkisebb pedig annyira imádja a tésztát, hogy szerintem még a tésztát is tésztával enné. Így hát rengeteg időt töltöttem a tűzhely mellett, télen-nyáron, hogy mindenkinek kedvére főzhessek, miközben néha már a konyhában töltött órák száma is meghaladta a józan határokat.

A nyári forróság miatt ez még inkább elviselhetetlenné vált, így biztosra vehetjük, hogy tavasztól őszig nem csupán a szabadban étkezünk, hanem a szabadban főzünk is.

Olyan kis méretű eszközök léteznek már, hogy szinte művészi élmény rájuk pillantani. Igazán izgatott vagyok, hogy végre nekem is lehetőségem nyíljon kipróbálni őket!

Ezt Audry Hepburn mondta, nekem pedig ez a gondolat kifejezetten reményt ad a jelenhez, ahogy a sok kihívást és bizonytalanságot tartogató jövőhöz is.

A leendő kertem számomra az öröm kimeríthetetlen forrása, egy varázslatos tér, ahol a teremtés csodáját élhetem meg. Itt végre természetes módon kapcsolódhatok önmagamhoz, a családomhoz, és a barátaimhoz, miközben a világ szépségeit is felfedezem. A kertben szeretném érezni az élet folyamatos áramlását, ahogy a növények növekednek, a virágok nyílnak, és a természet zsongása körülölel.

Teljes mértékben tisztában vagyok azzal, hogy ez rengeteg munkát igényel, de hiszem, hogy a befektetett energia és idő bőségesen megtérül majd, sokkal többet nyújtva, mint amennyit elvár tőlem.

A kertem egy igazi oázissá alakul, ahol a közösség varázsa és a felejthetetlen pillanatok egyesülnek. Ez lesz az a hely, ami folyamatosan feltölt energiával és boldogsággal.

Minden egyes nap azért fektetem be az energiámat, hogy megvalósíthassam az álmaimat, és mindazokat a boldog pillanatokat, akikkel igazán kötődöm.

Bízom benne, hogy a mindig bájos, öregedő Lujzi kutyám továbbra is boldogan szaladgálhat a kertemben, és hogy nem azon múlik a szabadsága, hogy én éppen ráérek-e fél órácskát félretenni a munkámból, hogy végre elmehessünk egy kis sétára.

Rendben, tudom, hogy talán egy kicsit klisésnek hangzik, de a szívemben mégis ott motoszkál az álom: egy aprócska tavacska, amelyet hangulatos lámpák ölelnek körül. A partján egy kényelmes napozóágy hívogatóan várna rám, ahol bármikor belemerülhetnék a pihenésbe, akár egy lágy délutáni szunyókálásra is.

Amikor lehunyom a szemem, egy különös világ bontakozik ki előttem: