Gyakran azon tűnődöm, hogy miért nem érzem magam idegesnek, amikor annyi dolog van, ami miatt lehetne.

Az augusztus 1-i Fekete Zaj koncert után lehetőségünk nyílt egy informális backstage interjúra a Sexepil tagjaival. Az izgalmas este után a zenekar tagjai felfedték, milyen érzések kavarognak bennük a fellépés után, és meséltek a zenélés mögött rejlő kalandokról. Ahogy beléptünk a backstage területre, azonnal éreztük a zenélés utáni eufóriát. A tagok mosolyogva fogadtak minket, és azonnal mesélni kezdtek az élményeikről. „Ez volt az egyik legjobb koncertünk!” – mondta a gitáros, miközben a színpadi izgalom még mindig a levegőben vibrált. A dobos elmesélte, hogy a közönség energiája szinte kézzelfogható volt, és hogy az interakció a rajongókkal mindig különleges pillanatokat teremt. „Amikor a tömeg együtt énekel, az valami egészen varázslatos” – tette hozzá. A basszusgitáros is megosztotta velünk, hogy a próbák során sokat dolgoztak a dalok finomításán, és most, hogy a színpadon látták viszont őket, úgy érezték, hogy minden munkájuk megérte. „A zene számunkra nem csak munka, hanem szenvedély” – mondta. A zenekar énekese vidáman mesélt arról, hogy a backstage-ben mindig jó a hangulat, tele nevetéssel és baráti beszélgetésekkel. „Itt mindenki egy csapat, és ez a közös élmény, a zene iránti szeretet köt össze minket” – tette hozzá. A beszélgetés végén a zenekar tagjai megosztották velünk a jövőbeli terveiket is. Új dalok írása és további koncertek várnak rájuk, és alig várják, hogy újra színpadra léphessenek. Az este végére világossá vált, hogy a Sexepil tagjai nem csupán zenészek, hanem egy igazi család is, akik együtt élvezik a zene világát.

A Sexepil a magyar alternatív zene nagy legendája - titkok, elszalasztott lehetőségek és "mi lett volna, ha" történetek övezik. Sokan referenciapontként hivatkoznak rájuk, nemcsak azért, mert zeneileg olyan eredetit és időtállót alkottak, hogy más csak pisloghatott, hanem azért is, mert hat év alatt többet értek el a nemzetközi színtéren, mint mások egész életművük alatt. Mindez azonban nem maradt következmények nélkül: a sikerek mögött kimondatlan feszültségek, sérelmek és ellentétek is húzódnak. Bár 1995 óta lényegében nem aktívak, időről időre - sokszor még be sem jelentett - koncerteken bukkantak fel. (Emlékezetes sztori: a 2000-es évek elején például a Petőfi Csarnokban meghirdetett Sexepil helyett a Sex Action lépett fel - komoly felzúdulást okozva.) Most viszont félretették a múlt árnyait: augusztus 1-jén a Fekete Zaj Fesztiválon összeálltak egy egyórás koncertre, és a Sugar for the Soul album nagy részét eljátszották a 30. évfordulóra. Közvetlenül a koncert után, még adrenalintól fűtve ültünk le beszélgetni a zenekarral - szóba került a színpadi hőség, a nemzetközi kalandok, és a rántott sajt. Az interjúban részt vettek: László Viktor (basszusgitár), Kocsis Tamás (gitár), Vangel Tibor (dob), Ábrahám Zsolt (gitár), és a háttérben Mick Ness (ének, gitár) - akivel később külön beszélgettünk, amelyet egy külön részben olvashattok majd.

Fülesbagoly: Gratulálok, szuper volt a hőség és a korai időpont ellenére is. Szerettetek volna inkább később játszani, vagy így legalább hamarabb bulizhattok?

Viktor: Nem.

Zsolt: Hát persze, hogy nem az! Zavaró, amikor a napfény egyenesen a szemedbe tolakszik.

Viktor: Tényleg, nem vettem észre, hogy a pedál lángol-e.

Fülesbagoly: Emlékeim szerint legutóbb 2007-ben találkoztatok így együtt a Kiscelli Múzeumban, igaz?

Tibor: Bizony!

Viktor: Jaj, de régen is volt már! Elképesztő, hogy ez a csapat azóta nem találkozott így együtt!

Fülesbagoly: Most, hogy éreztétek magatokat a színpadon?

Viktor: Meleg volt! De egészen jól bírtam. Csak ideges voltam. Mindig ideges vagyok!

Tibor: Nagyon klasszul! Minden a helyén volt, és a hangulat is fantasztikus volt.

Zsolt: Viktor feszülten viselkedett, míg mi ügyesen eltitkoltuk a saját idegességünket.

Fülesbagoly: Ilyen időszakokban az ember általában összpontosítottabb, nem igaz?

Tamás: Teljes mértékben egyetértek.

Tibor: Néha azon tűnődöm, hogy miért nem feszülök meg, amikor mindenki más az.

Viktor: Ó, de jó neked... de ha szeretnéd, egy szempillantás alatt felhúzlak! [nevetés]

Tibor: Ezt pontosan tudom! Pedig igazán nem tettünk túl sok kísérletet, hogy felkészüljünk.

Fülesbagoly: Mennyit próbáltatok?

Tibor: Hárman, azaz Viktor, Zsolt és jómagam, Tibor, két héten át Zsolt otthonában próbálgattunk, három alkalommal. Mi Zsolttal összesen három hétig dolgoztunk együtt.

Zsolt: Igen, mert még nem volt alkalmam ezeket a dalokat előadni, bár a Sexepillel már többször is felléptem, például a Hegyi Zoli bulin. Azonban ezeknek a számoknak körülbelül a kétharmadát még nem játszottam. De a többieknek is jót tett volna egy kis frissítés. Mindannyian úgy érkeztünk, hogy... hogy is fogalmazzak?

Viktor: Hú, már harminc éve, hogy utoljára színpadra álltunk ezzel!

Zsolt: Számukra az emlékek élénken éltek a tudatukban, és csak úgy felszínre bukkantak, míg nekem a saját tapasztalataimat kellett elsajátítanom.

Fülesbagoly: Hogy is mondják ezt? Benne volt az izommemóriában?

Zsolt: Az izommemória már elvesztette az erejét.

Viktor: Közben újra megjelent, de vajon hogyan is történt ez?

Fülesbagoly: És honnan jött a koncert ötlete? Egyszer csak felkiáltott valaki, hogy 30 éves az album és kéne egy buli?

Tibor: Egyszer csak megfogalmazódott bennem egy merész ötlet, és azonnal értesítettem a többieket. Hihetetlen, de egy nap leforgása alatt mindent sikerült összehozni. Az első lépésként a novemberi Hajó rendezvényünket (A38, november 28.) szerveztük meg.

Fülesbagoly: Sokak számára a magyar nyelvű (Hegyi Zoli-féle) az eredeti Sexepil, nekem az angol nyelvű, mert én akkor csatlakoztam be. Számotokra melyik jelenti?

Tamás: Vannak, akiknek ez a dal a kedvence, míg mások másra esküsznek. Számomra azonban egyértelmű, hogy ez a legjobb. Ez volt a zenekar pályafutásának egyik legemlékezetesebb pillanata.

Viktor: Mindegyikük a mi szívünk része. De talán ez a legkedvesebb számomra.

Fülesbagoly: Amikor áttértetek a magyar nyelvű szövegekről az angol nyelvre, mi inspirált titeket? Kockázatos lépés volt ez, hiszen abban az időszakban a magyar zenekarok körében még nem volt jellemző az ilyen irányváltás.

Viktor: Ez igazán intenzív élmény volt! A közönség fele szinte teljesen kicserélődött.

Tamás: Éppen abban az időszakban terjedt el, hogy a zenekarok angol nyelven kezdtek el dalokat írni, például a Heaven Street Seven és a Warpigs.

Fülesbagoly: Nos, ők talán egy kicsit később érkeznek, nem igaz?

Tamás: Csak egy leheletnyit.

Zsolt: Majd később, rendben?

Tamás: Na, de minket követve, mert hogy minket nyomtak az MTV-n, akkor a HS7 is szerette volna.

Zsolt: Igen a '90-es évek közepén volt egy ilyen "magyar zenekarok angolul énekelnek" mozgalom, és akkor mondták azt is, hogy a fiatalok mind beszélnek angolul és ez lesz a tuti.

Fülesbagoly: A választás során felmerült bennetek a nemzetközi karrier lehetősége is?

Tibor: Mindig is ott volt a lehetőség, de ahhoz rengeteg dolgot kellett volna megtenni, és igazából ott kellett volna élnem. Akkoriban a helyzet teljesen más volt, mint jelenleg. Ma már nem feltétlenül szükséges lemezkiadó, és az sem kötelező, hogy fizikailag a helyszínen legyek.

Viktor: Azt hallottam, hogy ha kint maradunk, akkor fél- egy év múlva már tényleg jó helyzetben leszünk.

Fülesbagoly: Hol kellett volna kint maradni?

Viktor: Amikor az Egyesült Államokban dolgoztunk ezen a lemezen...

Fülesbagoly: És ahhoz nem volt kedvetek?

Viktor: Nos, ez igazán komplikált lett volna.

Tamás: Nekem két kisgyermekem van, és Tibi is büszkélkedhet a maga két apróságával.

Viktor: Én nem így gondolom, én inkább mentem volna.

Fülesbagoly: Mikor éreztétek azt a különleges pillanatot, amikor rájöttetek, hogy ebből a kezdeményezésből valami igazán különleges dolog születhet?

Viktor: Amikor a CBGB's színpadán és a Limelight-ban léptünk fel New Yorkban, az igazán felejthetetlen élmény volt. A CBGB's a punk zene bölcsője, míg a Limelight, egy egykori templom, amely most a zene és a művészetek szentélyévé vált, mindkettő különleges atmoszférát teremtett számunkra. Ezek a helyek nem csupán klubok, hanem a zene történetének szerves részei, ahol a művészet és az energia egyesül.

Tibor: Nagyon izgalmas volt látni, hogy a klipünk az MTV-n fut!

Fülesbagoly: És arra emlékeztek, mikor először játszották a klipeteket az MTV-n (Music Television)? Hogy került be egyáltalán oda?

Viktor: A menedzserünk, György Péter, rendszeresen látogatta Amszterdámot, hiszen más zenekarokat is irányított, és őket is elvitte koncertezni. Az MTV központja is ott található, és ő segített nekünk is bejutni. Fontos volt számunkra, hogy a klip filmre készüljön, nem pedig videóra, mert így sokkal szebb és művészibb lett az összhatás. Paul King valamiért különösen megszerette a zenénket. El is látogatott Magyarországra egy koncertünkre, amikor a Depeche Mode Klubban léptünk fel. Ő szervezett egy sajtótájékoztatót is, ami körül nagy volt a felhajtás, pedig valójában miattunk jött. Nagyon kedves fiú volt.

Fülesbagoly: Amikor a Depeche Mode-ra terelődik a szó, nem tudom megállni, hogy ne említsem a „I Feel Loved” feldolgozásunkat. Számomra ez a verzió szinte még az eredetinél is magával ragadóbb lett! Érdekes, hogy a DM hatása egyértelműen érződött rajtunk, de sok más zenekar is inspirált minket az úton. Melyik együttesek voltak azok, akik különösen mély nyomot hagytak ránk?

Viktor: Nagy rajongói vagyunk a Depeche Mode-nak, de az igazi inspirációnk a Sex Pistols és a Public Image Limited volt. Tőlük merítettük az ihletet, ami végül a Sexepil név kialakulásához vezetett.

Tamás: Mondjuk erre a lemezre már pont nem.

Viktor: Az igazán figyelemre méltó dolog, hogy ha alaposan szemügyre veszed, minden egyes albumunk teljesen eltérő.

Fülesbagoly: Igen, valóban érzékelhető egy váltás az előzőekhez viszonyítva, hiszen ez most sötétebb és mélyebb hangulatot áraszt...

Viktor: Zúzósabb lett

Fülesbagoly: Úgy tűnik, a szövegek hangulata is egyre inkább a realitás talajára lépett, és kevésbé sugallják az optimizmust. Mennyire volt ez szándékos döntés, vagy milyen folyamat ment végbe az alkotás során?

Fülesbagoly: Mi volt a metódusotok arra, ahogy összeraktátok a zenét?

Viktor: Először megalkottuk a dallamot, és csak utána jött a szöveg. (nevet)

Fülesbagoly: Oké, de volt olyan, aki ebben domináns volt?

Tamás: Nos, egy barátom előállt egy remek ötlettel, és közösen nekiláttunk, hogy alaposan kidolgozzuk.

Tibor: Emlékszem, ennél a lemeznél sokszor együtt voltunk Viktorral. A dalok általában egy basszus-dob alapra indultak, és rengeteget szórakoztunk, jammelgettünk. Ekkor mindig az járt a fejünkben, hogy... na, ez tényleg jó, ezt mindenképpen meg kell jegyezni!

Viktor: Valójában mindig is a csapatmunka jellemezte a dolgainkat.

Tamás: És az az egy hónapos próba, mikor a György kibérelt egy házat-próbaidőszak, az mikor volt?

Tibor: Az nagyon régen volt---az még a Love Jealousy Hate volt.

Tamás: Itt a Bosnyák téren próbálkoztunk egy művelődési házban.

Fülesbagoly: Így hát a Sugar for the Soul volt az a dal, amely végre felkeltette a nemzetközi közönség figyelmét rátok...

Tibor: De különben meg nem is. Mert már a Love Love Jealousy Hate-nél is, akkor szerződtetett le minket a Polygram és akkor mentünk a Sugarcubes-szal turnéra, ami 4 évvel azelőtt volt.

Viktor: Az a turné '92-ben zajlott, nem is?

Tamás: Igen, de '91-ben jelent meg a lemez.

Fülesbagoly: És milyen élmény volt ez a Sugarcubes-os turné?

Tamás: Ez egy fantasztikus európai turné volt, igazán felejthetetlen élmény!

Viktor: Az a lány eléggé különc volt, szerintem már akkor is tele lehetett a hócipője a zenekarral, mert nem sokkal később kilépett. Az a piros borítós album (Stick Around for Joy – a szerk.) volt az utolsó közös munkájuk. Rengeteget ült az öltözőben, és szinte sosem lépett ki. A többiekkel mi jól szórakoztunk, míg ő inkább a saját kis világába merült, és hallgatta azt a fura kortárs zenét.

Fülesbagoly: Van esetleg egy olyan fénykép rólatok, ahol Björk a középpontban pörög, ti pedig körülötte táncoltok?

Viktor: Igen, ez turné záróbulija volt...

Fülesbagoly: Olyan érzésem van, mintha folyamatosan együtt ünnepelnétek Björkkel, mintha mindig egy közös buliban lennétek.

Tamás: Együtt ünnepeltünk, kivéve Björköt, de a fotó kedvéért mégis előbújt a rejtekéből.

Viktor: Igazi izgalmak zajlottak a flipperpályákon! Fantasztikus élmény volt, egyszerűen lenyűgöző!

Fülesbagoly: Melyik volt a legmaradandóbb előadásotok, ami különösen a szívetekhez nőtt?

Tibor: Miki és én Észtországban jártunk. Augusztusban érkeztünk, és a fesztiválon óriási hóesés fogadott minket. Ezt követően Pszkovból, Oroszország területéről, taxival indultunk Tallin felé, egy 150 kilométeres úton, miközben a hőmérséklet mínusz 20 fokra süllyedt.

Viktor: Azt hiszem, körülbelül 100 dollárba került.

Fülesbagoly: Milyen érzés volt a CBGB's színpadán állni?

Viktor: Ez egy igencsak aprócska hely, ahol körülbelül 150 ember tudna elférni, de a hangulat valami elképesztő! A felszerelés fantasztikus, és a zene egyszerűen csodálatosan szól minden egyes alkalommal.

Tamás: Emlékszel arra a helyre, ami New Yorkban volt, lent található, és tele volt apró hangfalakkal? Melyik lehetett az?

Viktor: Igen, pontosan, az a Village-ben történt. Tele volt különféle autóhangszórókkal, és minden asztal fölött ott figyelt egy-egy hangszóró. Hihetetlenül jól szólt a zene, mert ezek az egységek össze voltak kötve, így egy nagy felületként működtek, ami tényleg feldobta a hangzást, ha összeadtad a kis hangszórók teljesítményét.

Fülesbagoly: A hangja igazán különleges lehetett.

Zsolt: Miért nem kapunk rizibizit, te figyu? Nézd már, az ott meg jóízűen falatozik! (Mick Ness közben a háttérben nekilát az evésnek)

Tamás: Miki már nekilátott az étkezésnek.

Zsolt: Miki éppen a megérdemelt gázsiját falatozza, és elárulta, hogy a rántott sajt a szívének legkedvesebb étele. Valójában a koncert létrejötte mögött az áll, hogy Miki vágyott egy igazi trappista rántott sajtra.

Fülesbagoly: Semmi gond! Mostanában hallgattok más stílusokat is, esetleg kortárs zenéket? Új felfedezések is vannak a listátokon?

Tibor: Nekem van egy új kedvenc zenekarom. Az a neve, hogy Fat Dog. Most láttam őket a Glastonburyn.

Fülesbagoly: Hallottatok a Fontaines DC-ről? Ők igazán a modern ír gitárzene új csillagai, akik friss színt hoznak a kortárs zenei palettára.

Tamás: Egyik sorozatban láttam... ott bukkantam rá, és egyszerűen fantasztikus!

Zsolt: Részt vettem egy csodás koncerten.

Fülesbagoly: Én is megjártam ezt az utat (ITT olvashatsz róla)

Zsolt: Decemberben egy barátom javasolta, hogy hallgassam meg ezt a zenekart, és azóta sem tudom kiverni a fejemből, mert olyan színes és változatos a zenéjük. Viszont a Barba Negra nem volt a legjobb választás, sajnos a hely nem tudta megfelelően visszaadni a zenekar erejét, és a hangzás sem volt az igazi.

Tamás: Jelenleg az All Them Witches zenekar zenéjét élvezem, egy igazán különleges amerikai banda, amely a blues és rock stílusát ötvözi.

Fülesbagoly: Milyen kilátásokkal bír a zenekarunk a jelenlegi felállásában?

Tibor: Soha. Ezekkel? (Időközben napvilágot látott, hogy a 1996-ra tervezett Sexepil album felújított változata 2025 novemberében fog debütálni.)

Fülesbagoly: De az A38-as novemberi koncert már biztos?

Tamás: Semmi sem biztos. (nevetés)

Tibor: De amúgy igen, le van fixálva.

Fülesbagoly: Jártál már a Fekete Zajon, és láttál ott valakit?

Tibor: Két csodás erdélyi lány varázslatos dallamokat zengenek.

Viktor: Én a valamilyen Witchet szeretném megnézni (Witch Club Satan - szerk), ezt a hörgős-zörgős death metalt.

Zsolt: Én viszont még annyit szeretnék megosztani, hogy hatalmas Sexepil-rajongó voltam. Amikor 1988-ban megérkezett az Egyesült Álmok, az olyan élményt nyújtott, hogy azonnal elugrottunk a boltba, és megvettük a bakelit lemezt. Akkoriban ez volt a menő, és nem is volt kérdés, hogy támogatni kell a fiúkat!

Viktor: Emlékszem, hogy kazettán is elérhető volt.

Zsolt: Hát, úgy döntöttünk, hogy bakeliten szerzünk be egy példányt. Aztán csak annyit mondtunk, hogy ez aztán nagyon ott van... végre egy kiváló magyar zenekar! Ez lett az igazi mérce számomra. Eljártam a koncertjeikre, hogy megnézzem, vajon élőben is tudják-e hozni azt a szintet. És elmondhatom, hogy meg tudták csinálni!

Fülesbagoly: Szóval, megfordult a fejedben az a gondolat, hogy egyszer te is ott lehetsz?

Zsolt: Nem is álmodtam róla, de hatalmas örömmel tölt el, hogy a zenekarral játszhatok, hiszen mindig is rajongójuk voltam. Emlékszem, hogy 2012-ben már előadtam a Hegyi Zolist, ami szintén különleges élmény volt számomra. Akkoriban 2-3 koncertre hívtak meg, és engem választottak a megoldóember szerepére. Most pedig egy újabb zenei korszakot is meg tudtam élni, amiért szintén hálás vagyok.

Fülesbagoly: Milyen különleges élmény volt számomra a rajongókat látni! Elképesztő érzés, hogy még mindig itt vannak, és ennyire lelkesednek értetek, hogy összegyűlnek a ti kedvetekért!

Viktor: Ők is öregek már, nem csak mi. (nevetés)

Tamás: Izgalmas dolog. Akadt valaki, aki a gyerekével érkezett, és azt mondta, hogy a csemetéje itt nőtt fel. A 14 éves fiával jött el.

Viktor: Hallottam valakit, aki azt állította, hogy már 30 éve nem hallgatta.

Fülesbagoly: Soha nem hittem volna, hogy valaha ebben a formában fog összeállni a Sexepil, de most itt állunk, és minden más, mint amit valaha elképzeltem!

Viktor: A szél összekavarta életünket.

Tamás: Egy ismerősöm majdnem elsírta magát, annyira meghatódott, az emlékek feltolultak benne.

Fülesbagoly: Pontosan így voltam én is! Minden mást háttérbe szorítottam, hogy itt lehessek! Igazán szívszorító élmény volt!

Zsolt: Teljesen természetes, hogy amikor egy zenekar a színpadra lép, jó érzés látni, hogy az embereket valóban érdekli, amit csinálunk. Végső soron ezért is csináljuk: hogy hassunk rájuk. Most mindannyian átélhettük ezt - ők is, én is. Külön öröm volt számomra, hogy ezt a korszakot újra életre kelthettük. Bátran kijelenthetem, hogy ez egy igazi komplett lemez volt. Bár az idő szűkössége miatt egy számot, a 2000-et, ki kellett hagynunk, de ez nem számít. Az Angel viszont jó választás volt, mert azt sokan jobban ismerték.

Tibor: Kiderült, hogy valójában játszhattunk volna, de sajnos félreértések sorozata miatt nem így történt.

Fülesbagoly: És az A38-on is ugyanez a setlist lesz?

Tibor: Nos, ha ez így alakul, akkor bizony kétszer ennyire nyúlik majd a dolog!

Zsolt: Most a lemezt teljes egészében, az első dallamtól az utolsóig adjuk elő, így biztosan elhangzik majd az összes szám, az elsőtől a tizenvalahanyadikig. Ráadásul extra meglepetésekkel is készülünk, hiszen bőven van miből válogatni!

Tibor: Láttad már a Kék Pelikánt? Az egész filmet végignézted?

Fülesbagoly: Igen, valóban nosztalgikus élmény volt a Sexepil zenéit hallgatni, ahogy visszahozta a 90-es évek hangulatát. (A Kék Pelikán című film elérhető az HBO Max kínálatában, és benne felcsendül a Sexepil Eroding Europe című száma is). Vajon bánjátok, hogy a várt nagyság helyett nem értétek el azt a szintet, amit sokan előre megjósoltak nektek?

Viktor: Nem, mert ha Amerikában maradunk, sosem ismerem meg azt a nőt, akit végül a feleségemmé választok, és akivel soha nem lépünk házasságra.

Tamás: Hát ez de édesen romantikus!

Fülesbagoly: Van valamilyen elképzelésetek arról, hogy miért alakultak így a dolgok? Hiszen végül is ti voltatok az a magyar zenekar, aki a legközelebb került a tűzhöz.

Tamás: Úgy vélem, ez csupán a véletlen műve.

Tibor: Az a helyzet, hogy mivel nem töltöttünk el hosszú időt kint, nem tudtunk elérni ennél többet, csak egy bizonyos szintet.

Tamás: Valójában sosem foglalkoztunk ezzel annyira, nem volt bennünket az a vágy, hogy feltétlenül külföldön érjünk el sikereket.

Viktor: Nem merültünk el ennyire a dolgokban, csupán sodródtunk az árral.

Tamás: Nyilván a menedzsment és a György Péter próbálta ezt e legmagasabb szintre eljuttatni ezt a dolgot....

Viktor: ...és igazán hálásak vagyunk nekik ezért.

Fülesbagoly: Milyen üzenetet szeretnék átadni a rajongóknak?

Sexepil: Sok puszi és nagyon köszönjük, hogy eljöttetek!