Az esőcseppek sem tántorították el a kanizsaiakat a Csónakázó-tavi rendezvényektől 1990-ben – galéria.
1990-ben a századik szabad május elsejét ünnepeltük, ami igazi mérföldkőnek számított. Ekkor már valóban szabadon élvezhettük a tavaszi nap fényét: a kötelező felvonulások helyett politikamentes majálisok sokasága várta azokat, akik a pihenésre és szórakozásra vágytak. Az események forgataga színes programokkal és vidámsággal töltötte meg a napot, ahol mindenki megtalálhatta a maga szórakozását.
Bár a meteorológia ezen a századik évfordulón sem volt túl kegyes a majálisozókhoz, ennek ellenére ebéd után zsúfolásig megteltek a nagykanizsai Csónakázó-tó körüli parkolók. És akik kilátogattak, nem is bánták meg. A Hevesi Sándor Művelődési Központ egész napos programot szervezett a szabadtéri színpadon. Többek között felléptek a város néptáncegyüttesei, bemutatót tartottak a vívók, karatésok, sportakrobaták. A tó partján tizenegyesrúgó-versenyen, májusfamászáson és helytörténeti vetélkedőkön nyerhettek ajándékot a vállalkozó szellemű érdeklődők. Közel száz búcsús, vendéglátós, édességárus mellett még egy élelmes orosz társaság is kínálta a portékáit.
A 1990-es év Nagykanizsán felejthetetlen majálisa igazi ünnep volt a város lakói számára. A tavasz beköszöntével a parkok és terek megteltek élettel, ahol a családok és barátok közösen ünnepelték a munka ünnepét. A rendezvény színes programokkal várta a látogatókat: vidámparki játékok, helyi kézművesek vására, valamint zenés és táncos előadások varázsolták el a közönséget. A gyerekek arcán a boldogság ragyogott, miközben felfedezték a különféle játékokat és a finom falatokat. A helyi közösség összetartása és együttműködése még inkább megerősödött, hiszen a majális nem csupán szórakozásról szólt, hanem a közösség értékeinek ünnepléséről is. Az esemény emléke sokáig élni fog a résztvevők szívében, mint egy színes és boldog pillanat a város történetében.
"A majálisozók között ott volt Szilágyi Zsigmond, a Hidroplasztik Kft. dolgozója is. Ő úgy vélte, sokkal nyugodtabb ez a május elseje, mint szokott lenni. Szerinte bizakodóbbak az emberek. Örült annak, hogy sok a gyerek és a fiatalságé lett a majális. Tóth Károly és felesége délelőtti tévézés után érkezett a Csónakázó-tóhoz. Mint elmondták, nem hiányzik nekik a politika. Unokanézőbe jött ki Tóth Sándor és felesége, akik együtt 163 évesek. Azt mondták, eddig soha sem voltak kinn május elsejei ünnepségen, s most is csak a vívóbemutatón résztvevő kisunoka miatt vannak itt.
A Látó-hegyről sétált le kutyájával Milley Ferenc, a DKG nyugdíjasa. Elmondta: több mint negyvenéves munkaviszonya alatt rengeteg bányásznapon, május elsején vett részt a vállalat zenekarának tagjaként, de ilyen boldog ünnepet még nem látott. S ő emlékszik arra is, amikor Kiskanizsán a csendőrök verték szét a békésen, sörözve május elsejét ünneplő munkásokat." (A Zalai Hírlap 1990. május 2-ai lapszámában megjelent riportból idéztünk.)
Képgalériánkban a Zalai Hírlap archívumának kincseiből válogattunk, bemutatva a nagykanizsai majálisok varázslatos pillanatait. Fedezd fel a múlt ünnepi hangulatát és a város életének ezen különleges eseményeit!
