Az én hetem: Péterfy Gergely a fókák és talán delfinek bőréből készült úton haladt, hogy dedikálja műveit.
Tizenegyes - A Medián legfrissebb kutatása alapján a biztosan választani készülő pártválasztók körében a Tisza Párt már 11 százalékponttal megelőzi a Fideszt. A kormányváltást sürgető magyar állampolgárok aránya öt hónap alatt tíz százalékponttal emelkedett. Jelenleg egy Magyar Péter vezette lista reálisan nézve esélyes arra, hogy abszolút többséget nyerjen egy előrehozott választáson.
Árőr - A fiskális politika mellett a monetáris politika is új irányt vesz: Orbán Viktor miniszterelnök bejelentette, hogy 2025 márciusától Varga Mihály jelenlegi pénzügyminisztert tervezik a Magyar Nemzeti Bank vezetésére, miután Matolcsy György második mandátuma véget ér.
Klánvagyon - A Matolcsy-klán menti a vagyont, mert nem akar úgy járni, mint Simicska Lajos, amikor összeveszett Orbán Viktorral. Az MNB-elnökségből hamarosan távozó Matolcsy György fia, Matolcsy Ádám, az aranyifjú és az őt körülvevő "kőgazdag fiatalok" a semmiből váltak milliárdossá, a jegybank hathatós segítségével. Most készpénzre váltanak, azt nehezebb elvenni tőlük.
Jogálomtalanítás - Bírók százai tiltakoznak a bírói függetlenséget védve, miután az elvileg őket képviselő OBT nyolc tagja megszavazta azt a kormányjavaslatot is, amely az igazságügyi reformok elfogadását szabta a bírósági fizetésemelés feltételéül. A Fővárosi Törvényszék Büntető Kollégiumának tanácselnöke, Laczó Adrienn lemondott, arra hivatkozva, hogy ami történik, az az ő értékrendjével már nem fér össze.
Egyedülálló - A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) kiemelkedett a HVG legújabb felsőoktatási rangsorában, megelőzve a Eötvös Loránd Tudományegyetemet (ELTE) és a Szegedi Tudományegyetemet (SZTE). A „Diploma 2025” című kiadványban számos szempontból készült toplista található, és az ezeken szereplő intézmények vezetői aggodalmukat fejezik ki az oktatási és tudományos Huxit miatt, miközben legfőbb céljuk, hogy elérjék a nemzetközi színtérre való bekerülést.
Egy hónapja folyamatosan úton vagyunk, könyvbemutatóról könyvbemutatóra száguldva. Múlt vasárnap, amikor rápillantottam a kocsink kilométerszámlálójára, megdöbbenve tapasztaltam, hogy már átléptük a háromezer kilométert. Ebből legalább ezret a tizenegyes úton tettünk meg Budapest és Kisoroszi között.
A könyvbemutatók szünetében izgalommal készülök a luxemburgi előadásomra. Az EB Fordítási Főigazgatóságának magyar tagozata hívott meg, hogy értekezhessek a fordítás művészetéről és a magyar irodalom nyugati fogadtatásáról. Már most érzem, hogy a beszédem középpontjában elsősorban az emigráció témája fog állni. A magyar elnökség kapcsán adódott ez a lehetőség, és meg kell mondanom, igazán örömteli érzés, hogy rám esett a választás, ami finoman utal a politikai szándékokra is.
Az Európai Bizottság fölött a magyar államnak nincs befolyása; a jogi kalandorok lábszaga ide nem ér el, így a fordítók azt csinálnak, amit csak akarnak. Az angol szövegem csiszolásával foglalkozom, hiszen eredetileg angolul írtam, és csak utána fordítottam le magyarra – ez az első alkalom, hogy saját szövegen dolgozom így, és rendkívül izgalmasnak találom a kihívást. Az angol szöveg megírása során gyakran a nyelvi kompetenciám határai tereltek egy-egy mondat irányába. Inkább ösvények tárultak fel előttem, mintsem széles utak; néha csak szűk vadcsapásokon tudtam előre haladni. A memóriámban raktározott szavak formálták meg a mondatok irányát, így született meg néhány különös és éles kifejezés, amelyek magyarra fordítva hideg, elvont és érdekfeszítő elméletekké változtak.
