Az 1989. december 15-i forradalom "ellopott" kezdete egy olyan esemény, amely mély nyomot hagyott a történelem lapjain. Ez a dátum nem csupán egy új korszak hajnalát jelzi, hanem egyben a társadalmi változások szikráját is, amely sokáig rejtve maradt, míg

A román igazságszolgáltatás Temesvár igazsága ellen

Öt kiváló román és magyar értelmiségi – Gabriel Andreescu, Tőkés László, Florian Mihalcea, Szilágyi Zsolt és Kincses Előd – 2021. december 15-én, a forradalom kitörésének színhelyén, Temesváron úgy döntöttek, hogy megalapítják az "Asociația 15 Decembrie - zi al solidarității româno-maghiare" (December 15. - a román-magyar szolidaritás napja) egyesületet. Azonban a rajtunk kívül álló körülmények miatt négy év elteltével sem sikerült nyilvántartásba vetetniük az egyesületet a civil szervezetek országos adatbázisába, és így nem tudták megszerezni a jogi státuszt.

Mivel az egyesületünk neve tartalmazza a "román" kifejezést, a jelenleg érvényben lévő jogszabályok értelmében a szokásos bírósági bejegyzéshez szükséges a Kormány Főtitkárságának előzetes engedélye. Eleinte meglepő volt számunkra, hogy jogos kérelmünket miért halogatták érthetetlen módon, majd végül miért utasították el az engedélyt. Közismert tény, hogy Romániában rengeteg egyesület és alapítvány viseli a román vagy a nemzeti terminológiát (például román-görög, román-orosz, román-német stb.). Érthetetlen, hogy miért éppen a román-magyar szókapcsolat vált problémássá Marian Neacșu, a kormány akkori főtitkárának szemében.

Közigazgatási panaszunkat a Bukaresti Fellebbviteli Bírósághoz (Curtea de Apel București) nyújtottuk be, de az elsőfokú bíróság ítélete újabb csalódást okozott. A bíróságnak címzett dokumentumban végre írásban indokolta meg elutasító álláspontját az alperes Kormányfőtitkárság. Szerintük az olyan kifejezések használata, mint a "román" vagy "nemzeti", azt a benyomást kelti a nyilvánosságban, hogy az egyesület célkitűzéseiben és megnyilvánulásaiban a román nép vagy nemzet többségi véleményét fejezi ki. Ezáltal az egyesület azt a benyomást kelti, hogy ő az egyetlen olyan hiteles testület, amely az általa propagált, egyedül üdvözítő véleményt képviseli. Köztudott, számos olyan nemkormányzati szervezet (ONG) létezik, amely a román vagy magyar, roma stb. kifejezést használja. Ezeket a szervezeteket nem vádolták azzal, hogy az ország népének többségi véleményét képviselik, vagy hogy bizonyos típusú célkitűzéseik egyediek lennének.

Az indoklás, miszerint a törvény a Kormány Főtitkárságára bízta annak megítélését, hogy "az egyesület céljai és célkitűzései összhangban állnak-e a román nép többségi akaratával", teljes mértékben megalapozatlan. Ez a megközelítés azt a benyomást kelti, hogy a román állam jogosult korlátozni az egyesülési jogot csupán azért, mert az nem felel meg a "hivatalos álláspontnak" vagy a "többségi akaratnak". Ez a gyakorlat pedig súlyosan sérti a demokratikus alapelveket, amelyek garantálják a szabad véleménynyilvánítást és az egyesülési jogot.

Az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB-CEDO) joggyakorlata egyértelműen megkérdőjelezi a Bukaresti Fellebbviteli Bíróság döntését. Az Európai Bíróság hangsúlyozta, hogy a közérdekű témákra vonatkozó véleménynyilvánítás nem korlátozható indoklás nélkül. Az európai bírák rendre elmarasztalták az alperes államot, amikor a nemzeti bíróságok a "hivatalos történelem" hivatkozásával próbálták csökkenteni a felperes szólásszabadságát. Az EJEB álláspontja szerint az államnak óvakodnia kell a történelmi vitákba való beavatkozástól, kivéve a holokauszttagadás és a történelemhamisítás esetét, amelyek esetén a beavatkozás indokolt lehet. Továbbá, a bíróság kritizálta, hogy nem sikerült bizonyítékot szolgáltatni arra vonatkozóan, hogy "a forradalom kezdete 1989. december 15-én volt", illetve arra, hogy a forradalom a Tőkés Lászlót támogató román-magyar szolidaritás következménye volt. Joggal merül fel bennem a kérdés: vajon a 1989. december 15-én Tőkés László védelmében összegyűlt tömeg milyen "rossz" célt szolgálhatott? Vasile Cercelnek inkább azt kellett volna kiáltania, hogy "Éljen Ceaușescu" és "szeretett" felesége, Elena, ahelyett, hogy a rendszer ellen tiltakozott?

A történelemhamisítással szembeni kiállásunk érdekében, a 1989. december 15-i események jelentőségének megőrzése érdekében, a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszékhez benyújtott fellebbezésünkhöz két lényeges bizonyítékot csatoltam. Ezek közül az egyik Nicolae Robu, Temesvár akkori polgármesterének az 1989-es forradalom harmincadik évfordulóján elmondott beszéde, míg a másik Tőkés László elnöki kitüntetéséről szóló rendelet. Robu polgármester, aki közvetlenül átélte a forradalom forró pillanatait, határozottan kijelentette: "1989. december 15-én Temesváron indult el az a küzdelem, amely a román kommunista rendszer végéhez vezetett." Továbbá, amikor Traian Băsescu államelnök 2009. december 14-én a Románia Csillaga Nemzeti Érdemrend lovagi fokozatát adományozta Tőkés Lászlónak, kijelentette: "Az 1989. decemberi forradalom 20. évfordulója alkalmából, elismerve azokat a bátorságot és méltóságot, amellyel ő indította el a román nép történelmi jelentőségű felkelését a kommunista elnyomás ellen." Fontos megemlíteni, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságának joggyakorlatát figyelmen kívül hagyva, az ítélet indoklása hivatalosan 1989. december 16-át jelöli meg a forradalom kezdeteként, ezzel a december 15-i dátum "eltüntetését" legitimálva.

Kétségtelen, hogy a Kormány Főtitkársága által megjelölt december 16-i időpont, amely a kommentált ítélet részeként szerepel, sérti az alapítók politikai jogainak érvényesítését. Nem folytathatunk kampányt a hatalmi egyensúly megteremtéséért, és nem népszerűsíthetjük azokat az értékeket, amelyekre hivatkozunk, ráadásul ezek az értékek alkotmányos védelem alatt állnak. A román alkotmány 1. cikkének (3) bekezdése világosan kimondja, hogy "az igazságosság és a politikai pluralizmus a legfőbb értékeket képviseli, a román nép demokratikus hagyományainak és az 1989. decemberi forradalom eszméinek szellemében."

Kezdeményezésünk ellehetetlenítése nem csupán az alkotmányos rendelkezések betűjével, hanem azok szellemével is ellentétes. Ezzel a lépéssel megakadályozzák, hogy az ideális román-magyar együttműködés üzenete újra teret nyerjen a közbeszédben. Nyilvánvaló, hogy létezik egy forgatókönyv, amely igyekszik eltüntetni a szekuritáté szégyenteljes szerepét, és önigazolásként használja fel azt, hogy lejárassa a forradalmat, amely a diktátor házaspár brutális rendszerét volt hivatott megdönteni, függetlenül az alkalmazott eszközöktől.

Sajnálatos módon a Kormány Főtitkársága, a Bukaresti Fellebbviteli Bíróság, és most már a Legfelsőbb Ítélőtábla és Semmítőszék (Înalta Curte de Casație și Justiție) is ezeknek az okkult erőknek a hálójába került. A 6895/2/2022. számú ügyben benyújtott fellebbezést a Legfelsőbb Ítélőtábla és Semmítőszék február 5-én tárgyalta, és elutasította a megalapozott fellebbezésünket. A román jogrend előírásai szerint az ítélet indoklását nem lehet szóban, csak írásban, utólag közölni. Gabriel Andreescu, a Petőfi-díjas egyetemi tanár, valamint Florin Mihalcea, a Temesvár Társaság elnöke kifejezték, hogy ez a döntés szégyenteljes és történelemhamisító. Természetesen az Európai Emberjogi Bírósághoz fogunk fordulni. A Kormány Főtitkársága annyira magabiztos volt, hogy jogtanácsosa még csak meg sem jelent a tárgyaláson...

A cikk címének magyarázatához jól illeszkedik egy sportos párhuzam. Képzeljük el, hogy egy atléta a startpisztoly első lövése előtt már elindul a rajtvonalról, és ezzel kizárják a versenyből, hiszen "ellopta" a lehetőséget a tiszta indulásra. Mint egykori sprinter és Tőkés László 1989. decemberi kilakoltatási perének ügyvédje, úgy vélem, hogy a Kormány Főtitkársága és a Bukaresti Fellebbviteli Bíróság éppen így járt el a forradalom kezdetével. Marian Neacșu nemcsak hogy nem "kizárták" a politikai színtérről, hanem éppen ellenkezőleg, a kormányzati pozíciókban való érdemei (?) elismeréseként Marcel Ciolacu mellett a kormány alelnökévé léptették elő. Mostanra pedig már a PSD közigazgatási átszervezési tervét formáló testületben is ott találjuk őt.

Befejezésül megjegyzem, az RMDSZ felső vezetése érthetetlen módon nem népszerűsíti Tőkés László és a temesvári román-magyar szolidaritás történelemformáló szerepét, akarva-akaratlan támogatva a hazug, történelemhamisító szekusnarratívát.