Az adóhatóság által szervezett gépjárműárverés lebonyolítása és elszámolása egy izgalmas folyamat, mely során a résztvevők lehetőséget kapnak arra, hogy kedvező áron jussanak hozzá különböző autókhoz. Az árverés során a NAV által kezelt, nem kívánt vagyon

Olvasónk a következő kérdéseket tette fel: "Egy kft.-nél a NAV által elárverezett gépkocsik és egyéb eszközök sorsa hogyan alakul? Milyen eljárás szükséges ahhoz, hogy ezek az eszközök megszűnjenek a cég könyvelésében? Kötelező-e a kft.-nek számlát kiállítani? Emellett úgy értesültem, hogy ezek az ügyletek fordított áfa hatálya alá esnek." A kérdésekre dr. Juhász Péter, a HÍD Adószakértő és Pénzügyi Adótanácsadó Zrt. jogász-adószakértője adta meg a választ.
Elöljáróban szeretném felhívni szíves figyelmét arra, hogy egzakt választ csak a tényállás teljeskörű ismeretében áll módunkban adni.
Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: áfatörvény) 16. §-a alapján a termék értékesítésére, szolgáltatás nyújtására nincs befolyással, ha az szerződéskötés, jogszabályi rendelkezés, bírósági és más hatósági határozat (végzés) alapján, illetőleg árverés útján történik.
A hivatkozott jogszabály értelmében, ha az adóhatóság által lebonyolított árverés keretében értékesítik a végrehajtás során lefoglalt vagyontárgyakat, akkor ez az áfa rendszerében - az áfatörvény 9. §-a alapján - termékértékesítésnek számít. Ez természetesen csak abban az esetben érvényes, ha az adós egyébként az általános forgalmi adó alanyának minősül.
Amennyiben az adós az általános forgalmi adónak alanya, akkor az ő vagyontárgyára folytatott végrehajtás során történő árverési értékesítést az áfatörvény 9. § (1) bekezdése szerinti termékértékesítésnek kell tekinteni. Az áfatörvény alkalmazásában ezt a termékértékesítést minden esetben az adós teljesíti az árverési vevő felé, azaz az adós és az árverési vevő között jön létre adóztatható tényállás.
Az adóhatósági végrehajtás során fontos, hogy figyelembe vegyük az áfatörvény 142. § (1) bekezdés g) pontját is. Ez a rendelkezés arról rendelkezik, hogy a fordított adózás alá sorolható az a termékértékesítés, amely során a vállalkozás tárgyi eszközként használt terméke, vagy bármely olyan termék, amelynek piaci értéke a teljesítési időpontban meghaladja a 100 000 forintot. Ez különösen akkor releváns, ha az eladó adóalany felszámolási eljárás alatt áll, vagy bármilyen más, a fizetésképtelenségét jogerősen megállapító eljárás folyamatban van.